14 dolog, ami az angolok számára természetes, de a turisták számára már kevésbé

Az angol emberek furcsa módon még otthon sem veszik le a cipőjüket, maximum ha nagyon szűk családi körben vannak, akkor engedik meg maguknak, hogy zokniban mászkáljanak a házban.

Azt valószínűleg sokan tudják, hogy náluk külön van a hideg és a meleg víz csapja, de ez felvet egy másik kérdést: hogyan mosnak arcot? Nos, leginkább sehogy, a britek ugyanis nem nagyon szokták megmosni az arcukat a csapnál, ha pedig mégis, akkor ezt egy kis törülköző segítségével teszik.

Szintén egy olyan jellemzője a helyi életnek, melyhez a turisták és az ide költöző munkások nehezen szoknak meg. A legtöbben először azt hiszik, hogy fordítva szerelték be a zárat, pedig nem erről van szó.

Míg a legtöbbünknél a vízmérő a fürdőszobában, vagy a ház oldalán van, addig Angliában az utcán, speciális nyílások alá vannak rejtve. Ugyanitt található még egy szelep is, mellyel szabályozható a ház vízhasználata.

Az angol ablakok kifelé nyílnak. Eleinte talán furcsának tűnhet, de később rájössz, hogy ez egy csodálatos módszer, amitől nagyobbnak tűnnek a szobák, és több bennük a szabad tér.

A legtöbb fürdőszobában a lámpákat az ajtón lógó kábellel kapcsolhatjuk fel. Ennek oka, hogy a fürdőszobát olyan helynek tekintik, ami potenciálisan veszélyes a víz és az elektromos berendezések közvetlen közelsége miatt. Ez a módszer csökkenti az áramütés valószínűségét.

Az angol szerénységéről legendák vannak. Vannak, akik azt mondják, hogy a britek külön mosogatót használnak arra, hogy vízzel töltsék fel, pár csepp mosogatószer belecsepegtetése után pedig belepakolják és állni hagyják a mosatlant, majd amikor már eleget álltak, egyszerűen öblítés nélkül visszateszik őket a szárítóba. Néhányan észrevették, hogy a helyi lakosok spórolnak a fűtéssel: télen inkább kikapcsolják a fűtést, amíg dolgoznak, és éjszaka is, lefekvés előtt. Ilyenkor inkább több takaróba takaróznak.

Sokszor a barátságokba belefér, hogy a barátok előzetes figyelmeztetés nélkül látogassák meg egymást, de a briteknél nem. Nem számít, mennyire szoros a kapcsolatuk, a britek nagyon fontosnak tartják a személyes időt, ezért a barátokkal tervezett programokat mindig jó előre megtervezik. Létezik még egy kedves szokás a briteknél: a barátok itt képeslapokat küldenek egymásnak a különböző ünnepekre, amiket aztán kiraknak az otthonukban.

Egy másik érdekesség: a britek csak köszönéskor ráznak kezet, távozáskor sosem. Amikor valaki távozáskor próbál kezet fogni, azt az emberek általában nem viszonozzák, ami nagyon kellemetlen tud lenni. Emellett a britek nem veszik le a kesztyűiket kézfogáskor, tehát kár is erre számítani.

Az angol kitartás sehol nem nyilvánul meg annyira, mint a sorban állásban. Akár megállóról, bankról vagy egy üzlet pénztáráról van szó, a britek soha nem előzködnek vagy tolonganak, mindig nyugodtan állnak és kivárják a sorukat. Számukra minden más társadalmilag elfogadhatatlan.

A horgászat a britek egyik kedvenc időtöltése, csakhogy ez a hobbi számos korlátozással rendelkezik a szigetországban. Először is a halászathoz külön engedélyre van szükség, másodszor a tengeri halak kivételével minden halat vissza kell engedniük a vízbe.

A gyerekek és a felnőttek itt szinte mindig sapka és nagykabát nélkül sétálnak. Nem ritka, hogy amíg mi +5°C-ban kabátban vacogunk, addig az angolok már vidáman rövidnadrágban járnak.

Egy angol soha nem fejezi ki közvetlenül az elégedetlenségét vagy az egyet nem értését, mindig a legszelídebb formában becsomagolja azokat. Például, a „tévedsz” helyett egyszerűen azt mondják, hogy „nem értek veled egyet”.

Az angolok humorérzéke az egész világon híres. Pár kanál szarkazmus, egy csipet megaláztatás, egy csepp abszurditás – és már kész is van az elegáns angol humor. Míg a világ többi részén általában kerülik a viccekben a halált, a vallást vagy például a megjelenést, a briteknél ez épp ellenkezőleg működik, és ezért is olyan különleges, illetve ezért olyan különösen szúrós a humoruk.