Még jó, hogy nem itt foglaltunk szállást! Most megmutatom nektek a nyers „elvárás vs. valóság” fotókat a neten agyonhype-olt albán csodapartokról, és elárulom, hol vannak valójában az ország legszebb strandjai – kevesebb turistával, normális árakkal és sokkal jobb hangulattal.
Kezdjük azzal, hogy mi is a probléma ezzel a mindenki által ismert, felkapott üdülőhellyel.
Ha beütöd a Google-be, hogy Albánia, garantáltan Ksamil tökéletesre filterezett, türkizkék strandjai ugranak fel elsőként.
Nem csoda, hogy a turisták 90%-a ide tömörül. Arról viszont kevesen tudnak, hogy Albániában ennél mérföldekkel szebb, eldugottabb részek is vannak. Mi is különösebb elvárások nélkül érkeztünk Ksamilba, de titkon reméltem, hogy a tömeg ellenére találunk valami rejtett, nyugodt kis öblöt. Nos, tévedtem.
Mutatom, milyenek ezek a híres strandok a valóságban, filterek és drónfotók nélkül.
30 eurós napágyak és „Maldív-életérzés”.
A Poda Ksamil nevű strandon például egy napernyő két ággyal napi 30 euró (kábé 12 ezer forint). Halkan jegyzem meg, ezek már szinte olasz vagy horvát árak, miközben mindenki az „olcsó Albániáról” beszél.
Vannak a tengerbe nyúló, Maldív-szigeteket idéző baldachinos ágyak is, ha valaki erre vágyik.
A víz nem kifejezetten koszos, de messze nem az a kristálytiszta csoda, amit ígérnek – a part kicsi, az ember pedig rengeteg. Az egészet mesterséges hullámtörőkkel szabdalták szét, és mindegyik kapott valami hangzatos nevet: van itt „Bora Bora”, „Paradicsom” és „Puerto Rico” strand is.
Ha kicsit távolabb mész a központtól, a tömeg ritkul, de a strandok sem olyan szépek. És a híres ksamil-i finomhomok? Felejtsd el. A talpad alatt apró kagylótörmelék ropog. Jól néz ki, de nem homok.
Maga a városka sem hagyott mély nyomot bennünk. Tipikus lelketlen, tucat-turista infrastruktúra: végtelen pénzváltók, bazárok, éttermek.
Bérelj ki:
Az étkezéssel is lyukra futottunk. Egy barátunk ajánlott egy helyet, aminek 4,9-es értékelése volt a Google-ön. Bár én személy szerint élek-halok a balkáni konyháért, egy jó csevapért vagy egy igazi házi ajvárért bármikor képes lennék órákat utazni, itt most tengeri herkentyűkre vágytunk.
Óriásit hibáztunk.
A polip olyan rágós volt, hogy konkrétan ehetetlennek bizonyult, a rák és a tarisznyarák pedig teljesen ki volt száradva.
A tiranai szállásadónk, akinél az utolsó éjszakát töltöttük, később elárulta: a helyiek őszintén nem értik Ksamil népszerűségét, ők maguk sosem járnak oda nyaralni.
De akkor hova menjünk, ha szép tengert akarunk?
Az igazi Albánia: Irány az Albán Riviéra!
Ha le akarsz menni délre, egy dologra biztosan szükséged lesz: autóra. Albániában buszokkal, tömegközlekedéssel utazni nem egyszerűen nehéz, hanem szinte lehetetlen. A legjobb, ha már a tiranai reptéren béreltek egy kocsit (érdemes előre, WhatsAppon lezsírozni egy helyi céggel).
A hegyekben vezessetek óvatosan, a helyiek előszeretettel versenyeznek a kanyargós szerpentineken, de az autópályán minden teljesen kulturált (110 km/h a limit, és rengeteg a rendőr).
Ha megvan a kocsi, húzzatok is el Tiranából. A legközelebbi üdülőhely Durrës (és a mellette lévő Golem). Voltam ott évekkel ezelőtt, de hidd el, a betonrengeteg és a kikötő miatt nem az a klasszikus tengerparti álom.
A mi igazi célpontunk az Albán Riviéra. Ez magasan a legjobb hely az országban!
Himarë, a nyugalom szigete.
Két opció volt: Dhërmi vagy Himarë. Mindkettő gyönyörű, a helyiek is ide járnak. Mi végül Himarë mellett döntöttünk, de nem a tengerparti, nyüzsgő részen szálltunk meg, hanem feljebb, a régi görög falucskában, az óvárosban (Amphora Guesthouse).
Éjszakánként 80 euróért egy csodás kis kétszobás, erkélyes házrészt kaptunk. A kilátás? Mintha csak Görögországban, Kefalónián lettünk volna!
A parkolóban egy szamár sétálgatott az olajfák alatt. Egyszer vettem neki egy almát, imádta, de közben folyamatosan harcolt egy kossal, aki megpróbálta lenyúlni a leeső falatokat. Maga a falu egy varázslatos hely, órákig el lehetett lenni csak azzal, hogy ültünk és néztük a tájat.
Közvetlenül mellettünk volt a Cafe Butterfly – egy hely, ahonnan azonnal a Mamma Mia! dallamai jutnak eszedbe. Itt ettem egész Albánia legjobb Trilece desszertjét!
A legjobb strandok a környéken
És a partok? Himarë környéke tele van csodás öblökkel. Az egyik abszolút kedvencem Porto Palermo volt.
Ha pedig a tökéletes naplementét keresed, irány a Mateus Beach. Ide egy laza 15-20 perces sétával lehet eljutni, vagy egy komolyabb terepjáróval (a sima bérautónkat inkább nem kockáztattuk meg a földúton).
Összegezve: Albánia egy fantasztikus ország, de ha csak Ksamilba mentünk volna (ahogy eredetileg terveztük), valószínűleg csalódottan térünk haza. Ha igazi, érintetlen szépségre, fantasztikus helyi ételekre és nyugalomra vágysz, vedd az irányt az Albán Riviéra felé, és fedezd fel a rejtett falvakat!
Ti voltatok már Albániában? Melyik részén jártatok, és mik voltak a tapasztalataitok? Írjátok meg kommentben!
