1950. június 3-án Maurice Herzog és Louis Lachenal francia hegymászók felértek a 8091 méter magas Annapurna I csúcsára. Történelmi pillanat volt ez: ekkor lépett először ember 8000 méternél magasabb hegycsúcsra.
A diadal azonban azonnal megmutatta a hegy valódi arcát. Lefelé jövet a hegymászókat zord időjárás fogadta. Súlyos fagyási sérüléseket szenvedtek, Herzog pedig később szinte az összes ujját elveszítette a kezén és a lábán is.
Azóta az Annapurna a világ egyik legveszélyesebb hegyeként vonult be a köztudatba. A nyolcezresek között nem a legmagasabb – csak a tizedik a sorban. De a hegymászókra leselkedő veszélyeket tekintve sokáig a leghalálosabbak között tartották számon.
Mi is az az Annapurna?
Az Annapurna I Közép-Nepálban, az Annapurna-hegytömbben található. Magassága 8091 méter, amivel egyike a világ tizennégy 8000 méter feletti csúcsának.
Magasságban elmarad a Mount Everest, a K2, a Kancsendzönga, a Lhoce, a Makalu és más óriások mögött. A hegymászásban azonban a veszélyt nem mindig csak méterekben mérik.
Az Annapurna nem a magasságával, hanem a tényezők gyilkos kombinációjával vált hírhedtté: lavinák, kiszámíthatatlan időjárás, bonyolult útvonalak, jeges szakaszok, hasadékok, és az a tény, hogy minden apró hiba hatalmas árat követel. Ezért is emlegetik gyakran „gyilkos hegyként” vagy „emberevő hegyként”.
Miért számít ennyire veszélyesnek?
Az Annapurnának nincs egyetlen konkrét „veszélytitka”. Épp a körülmények szerencsétlen együttállása teszi olyan rémisztővé.
A legnagyobb fenyegetést a lavinák jelentik. Az Annapurna útvonalain rengeteg olyan szakasz van, ahol a hótömeg szinte figyelmeztetés nélkül zúdulhat le. Ez azért különösen alattomos, mert lehetsz tökéletesen felkészült, haladhatsz hibátlanul, lehet óriási tapasztalatod és csúcsminőségű felszerelésed – a lavina akkor sem hagy esélyt.
A második probléma az időjárás. A Himalájában amúgy is kiszámíthatatlan, de az Annapurnán a viszonyok hirtelen változása kifejezetten életveszélyes. A köd, a szél, a havazás és a hirtelen hőmérséklet-zuhanás pillanatok alatt túlélőtúrává változtathat egy normál mászást.
A harmadik nehézséget az útvonalak adják. Az Annapurna komoly technikai felkészültséget igényel. Meredek jégfalak, gleccserhasadékok, jégesések és olyan szakaszok várnak rád, ahol nem lehet egyszerűen csak „felfelé sétálni”. Folyamatosan dolgoznod kell a felszereléssel, értékelni a havat, a jeget és az út állapotát.
És persze ne felejtsük el, hogy ez egy nyolcezres. 8000 méter felett kezdődik az úgynevezett halálzóna: kevés az oxigén, a szervezet gyorsan leépül, a hibák valószínűsége megnő, a korrigálásra pedig szinte alig marad idő.
Az első mászás: győzelem, súlyos áron
Az 1950-es francia expedíció eredetileg a Dhaulagirit vette célba, de a terepszemle után inkább az Annapurnára fókuszáltak. A csapatot Maurice Herzog vezette.
1950. június 3-án Herzog és Lachenal elérték a csúcsot. Ez óriási szenzáció volt Franciaország és az egész hegymászóvilág számára. Ezelőtt ugyanis még egyetlen nyolcezrest sem hódítottak meg.
A leereszkedés azonban sokkal rémisztőbbnek bizonyult, mint maga a mászás. Az időjárás elromlott, a résztvevők kegyetlen körülmények között találták magukat: hóban és jégbarlangokban kellett éjszakázniuk. A fagyási sérüléseik katasztrofálisak voltak.
Herzog később nemzeti hőssé vált, megírta az „Annapurna” című könyvet, és hosszú évekre a francia hegymászás szimbóluma lett. De a sikerért hatalmas árat fizetett: amputációkkal és a súlyos fagyások életre szóló következményeivel.
A következő sikeres csúcstámadásra 20 évet kellett várni. Ez tökéletesen megmutatja, mennyire kegyetlennek tartották a hegyet még az első siker után is.
A lavinák: a halálesetek legfőbb okozói
Míg a Mount Everest leginkább a magasságról, a sorban állásról és a „halálzónáról” híres, az Annapurna a lavinákról. A lejtőin rengeteg a labilis hó és a veszélyesen túlnyúló jégpárkány. A hótömeg pont azokon az útvonalakon zúdulhat le, ahol az expedíciók haladnak. Különösen a felső táborok megközelítése kritikus, amikor a mászók már amúgy is kimerültek, a veszélyzónából való gyors menekülés pedig szinte lehetetlen.
Az Annapurna déli fala a világ egyik legkeményebb útvonalának számít. Ez egy hatalmas, komplex és rendkívül lavinaveszélyes falszakasz, amely nemcsak brutális fizikai erőt, hanem tökéletes időzítést is követel.
Halálozási statisztikák: miért térnek el ennyire a számok?
Az Annapurna statisztikái gyakran zavarosnak tűnhetnek. Különböző forrásokban más-más halálozási arányokkal találkozhatsz: 13–14%, 22%, 29%, 32%, a régebbi becsléseknél pedig akár a 40%-ot is meghaladó értékekkel.
Ez a nagy szórás a számítási módszerekből fakad. Vannak, akik az elhunytak számát a sikeres mászásokhoz viszonyítják. Mások az expedíciók összes résztvevőjéhez. Megint mások csak egy adott évig veszik figyelembe az adatokat. Ráadásul a kereskedelmi expedíciók elterjedésével nőtt a sikeres csúcstámadások száma, így a halálozási százalék is csökkenni kezdett.
A végső konklúzió azonban változatlan: az Annapurna továbbra is az egyik legveszélyesebb a nyolcezresek között.
Íme néhány ismert becslés:
- A Guinness Rekordok Könyve szerint: 559 mászásra 75 haláleset jut, ami körülbelül 13,42%.
- A korábbi becslések 32–41%-ot mutattak.
- 2022-re bizonyos számításokban ez a mutató nagyjából 22%-ra csökkent.
- Egy 2025. márciusi adat szerint 514 sikeres mászást és 73 halálesetet jegyeztek fel, ami körülbelül 14%-os arány.
Összehasonlításképp: a Mount Everesten a relatív kockázat alacsonyabb, bár az áldozatok száma abszolút értékben magasabb, egyszerűen azért, mert rengetegen vannak az útvonalakon. Az Annapurna viszont éppen a próbálkozások és a halálesetek aránya miatt olyan veszedelmes.
Kereskedelmi expedíciók és az érdeklődés új hulláma
A 21. században az Annapurna egyre gyakrabban szerepel azoknak a hegymászóknak a terveiben, akik a „Himalája Koronája” (mind a 14 nyolcezres) összegyűjtésére hajtanak, vagy más himalájai csúcsokra készülnek.
Olykor azért esik rá a választás, mert az akklimatizáció után viszonylag gyorsan kivitelezhető maga a mászás. Bizonyos szezonokban tucatnyian jutottak fel a csúcsra; 2021-ben például 67 sikeres csúcstámadásról számoltak be egyetlen idény alatt.
A mászások számának növekedése azonban hátulütőkkel is jár. Minél többen indulnak el, annál nagyobb a teher az útvonalon, és a hegymászók egyre inkább kiszolgáltatottá válnak a rögzített köteleknek, a serpák munkájának és a szűk „időjárási ablaknak”.
Megrázó tragédiák
Az Annapurna rendszeresen emlékeztet minket a veszélyességére. 2014 októberében az Annapurna-hegytömb térségében hóviharok és lavinák tucatnyi ember életét követelték. Nemcsak profi hegymászók, hanem a népszerű útvonalakon túrázók is odavesztek. Gyakran legalább 39 halálos áldozatot említenek. Ez volt a nepáli turizmus és hegymászás történetének egyik legsúlyosabb tragédiája.
2023 áprilisában ereszkedés közben vesztette életét az ír hegymászó, Noel Hanna. Rendkívül tapasztalt magashegyi mászó volt, tízszer állt az Everest csúcsán. Halála ismét bebizonyította: a hatalmas rutin sem teszi kiszámíthatóvá az Annapurnát.
2025 januárjában a 3-as tábor felé vezető úton egy lavina hiúsított meg egy téli expedíciót. A téli mászások az Annapurnán különösen kegyetlenek: a hideg zordabb, a nappalok rövidebbek, az időjárás instabilabb, a mentésre pedig szinte alig van esély.
Miért hívják „emberevő hegynek”?
A becenév meglehetősen sötét, de egyáltalán nem alaptalan. A sikeres csúcstámadások és a halálesetek aránya alapján az Annapurnát sokáig a világ egyik leghalálosabb hegyeként tartották számon. Nem a legendák miatt félnek tőle, hanem a kőkemény statisztikák és a valós tragédiák miatt.
