2013. december 1-jén a Kínai Nemzeti Űrügynökség (CNSA), amelyet a Naprendszer bolygóinak és a távoli világűrnek a tanulmányozására és kutatására hoztak létre, egy automatikus űrszondát, a „Chang’e-3”-at indította Hold körüli pályára. A szonda fő feladata az volt, hogy a hozzá kapcsolt „Jutu” (Yuytu) nevű holdjárót a Hold felszínére juttassa.
Két hetes repülés után, pontosan december 14-én a szonda megközelítette a Hold pályáját, ahol a „Jutu” leválasztotta magát a hordozóeszközről, és ezután a holdjáró már önállóan is képes volt sima landolást végrehajtani a Hold felszínén.
A leszállás után a holdjárónak némi időre volt szüksége, hogy aktiválja az összes berendezésrendszert a további produktív munkához a holdfelszín tanulmányozása érdekében.
2013. december 15-én a holdjáró már aktívan tanulmányozta a leszállás helyének környékét. A „Jutu” a Holdnak a Földről látható oldalának északnyugati részén, az Esők Tengerének területén landolt.
A „Jutu” holdjáró segítségével végzett felszíni kutatások során a kínai kutatók egy tudományos felfedezést tettek: a Hold felszínén egy ritka, megkövesedett lávából álló kőzetet fedeztek fel, amely külsőleg kőre hasonlított.
E kutatás eredményeként a CNSA tudósai kiderítették, hogy ez nem holdkő, hanem egy ismeretlen összetételű bazalt, amelyet a Földön soha nem találtak.
De talán a legérdekesebb pillanat ebben a küldetésben a Hold felszínéről készült színes felvételek voltak, amelyeket a „Jutu” holdjáró továbbított a Földre, és amelyek meglehetősen jó minőségben mutatták be magát a talajt és a holdport is.
Ha közelebbről megnézzük, észrevehetjük, hogy ezek a felvételek némileg eltérnek azoktól, amelyeket az amerikai NASA szokott bemutatni, ahol a Hold felszínét ezüstös-szürke színben mutatják. A kínai felvételeken viszont sötétbarna.
A „Jutu” holdjáró fotót is készített a Földről a Hold felszínéről.
Mindezek a holdképek 2013-ban készültek, de a CNSA hivatalos honlapján csak jóval később, 2016-ban kerültek nyilvánosságra.
A bemutatott képekre nézve felmerül a kérdés: miért nincsenek csillagok ezeken a felvételeken? A részletesebb vizsgálat után sikerült választ találnunk erre a kérdésre a CNSA vezetőségétől.
A CNSA (Kínai Űrügynökség) hivatalos honlapján a tudósok kijelentették, hogy a csillagok a Hold felszínéről jóval halványabban látszanak, mint a Földről, de azért így is láthatóak.
Ugyanakkor a „Jutu” holdjáróba épített kamera fényereje csak kis távolságra volt elegendő. Ez olyan, mint egy okostelefon vakuja. Ha éjszaka készítünk fényképet, a vaku fényereje csak kis távolságra elegendő a környezet megvilágításához. Pontosan ugyanez történik, ha éjszaka lefényképezzük a csillagos eget: a csillagok gyakorlatilag nem látszanak.
A Hold felszínén a nappali hőmérséklet körülbelül +130 °C, éjszaka pedig -170 °C-ra csökken. A kínai tudósok megjegyezték, hogy ezek a hőmérséklet-ingadozások folyamatosan tágulást és összehúzódást okoznak a holdsziklákban, ami a lassú pusztulásukhoz vezet.
A „Jutu” holdjáró 2016-ig működött a Hold felszínén. A CNSA tudósai szerint ez még a tervezett 15 hónapos szolgálati időt is meghaladta.
A kínai űreszközök által végzett holdkutatások során összesen 1,7 kilogramm holdmintát szállítottak a Földre. Külsőre a holdfelszín sötétbarna, száraz homokhoz hasonlít, de finomabb szemcsékkel. Ha azonban mikroszkóp alatt nézzük, teljesen más képet látunk.
Mikroszkópos képek.
Így néznek ki a holdfelszíni minták mikroszkóp alatt vizsgálva. Nem lettek őrlésnek vagy csiszolásnak alávetve. A képen számos kőzetrészecskét láthatunk, ezek valójában bazalt darabok.
Figyeljük meg a sárga részecskéket, amelyek az olivin ásványhoz hasonlítanak. A barna részecskék üvegek, a fehérek plagioklázzok, a sötétek pedig valószínűleg piroxének. Ezek az ásványok alkotják a bazalt fő összetevőit.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
