- Alfa-sugárzás: A polónium alfa-részecskéket bocsát ki, amelyek nagy energiájúak és károsítják a szöveteket. Bár a bőr megakadályozza a behatolásukat, lenyelés vagy belélegzés esetén a belső szervekben súlyos károkat okozhatnak.
- Radiotoxicitás: A polónium felhalmozódik a szervezetben, különösen a májban, a vesében és a lépben. A folyamatos sugárterhelés növeli a rák kialakulásának kockázatát, és károsíthatja a DNS-t, ami genetikai mutációkhoz vezethet.
- Szennyeződés: A polónium könnyen szennyezheti a környezetet és más tárgyakat. Ha hozzáérsz, a részecskék a kezeden maradhatnak, és onnan a szemedbe, a szádba vagy az élelmiszeredbe kerülhetnek.
Szia! Ma a kémiarajongó lábammal keltem fel az ágyból, ezért most egy nagyon érdekes kémiai elemről fogunk beszélgetni, amelynek atommagjában 84 proton található.
Ez azt jelenti, hogy 84 elektron kering körülötte, mint az őrült, feltéve persze, hogy az atom nincs ionizált állapotban. Ez a különleges elem nem más, mint a polónium (Po).
Ezt a fémet (vagy félfémet, egyes osztályozások szerint) Marie és Pierre Curie fedezte fel az uránszurokércben 1898-ban, miután speciális csipesszel eltávolították belőle az uránt és a tóriumot. Minden, ami a vödör alján maradt a művelet után, az a polónium volt.
Ami rendkívül radioaktívnak bizonyult.
Az elem a nevét Marie Curie szülőföldjéről, Polinéziáról kapta. Na jó, ez csak vicc volt. Persze, hogy Lengyelországról.
A polónium elektronhéjain az elektronok száma rendre 2, 8, 18, 32, 18, 6, az elektronkonfigurációja pedig [Xe] 4f14 5d10 6s² 6p4.
A természetben a polónium a természetes urán-238 bomlásakor keletkezik. 33 polónium izotóp létezik (Po188-220), és mindegyik radioaktív.
A legstabilabb közülük a 209Po. A felezési ideje 102 év.
A polónium viszonylag ritka a Földön. Egy tonna uránércből legfeljebb 100 mikrogrammot lehet kinyerni.
Mivel a természetben nagyon kevés polónium van, de néha nagy szükség van rá, ipari méretekben állítják elő, főként bizmut (209Bi) lassú neutronokkal történő bombázásával atomreaktorban.
Ez a bombázás 210Bi atomot hoz létre, amelynek felezési ideje 5 nap. Fokozatosan 210Po-vá alakul. Ez az izotóp rendkívül radioaktív. A felezési ideje 138 nap.
Sok más radioaktív elemhez hasonlóan a 210Po-t radioizotópos termoelektromos generátorokban (RTG) használják, sőt, részt vett a híres Manhattan-projektben is: a berillium mellett a polónium volt a „Fat man” plutóniumbomba detonátorának egyik kulcsfontosságú összetevője.
Az RTG-k, amelyek 210Po-val működnek, a Holdon is jártak a szovjet holdjárók berendezéseinek részeként, és néhány katonai műhold energiaforrásaként is használták őket.
A polóniumot antisztatikus eszközökben is használják, amelyeket ipari üzemekben alkalmaznak. A helyzet az, hogy papír, huzal vagy fémlemez hengerlése során gyakran keletkezik statikus elektromosság. Ezért a folyamatosan alfa-részecskéket kibocsátó polóniumot speciálisan erre a célra kifejlesztett kefékbe, valamint légionizátorokba építik be, ami minimalizálja az elektromosság felhalmozódását.
A polónium egyes izotópjai azonban meglehetősen radiotoxikusak, ezért a modern ipar igyekszik a lehető legnagyobb mértékben helyettesíteni azokat kevésbé káros alfa-részecske-kibocsátókkal.
Ezenkívül a polóniumot olyan kefék gyártásánál is használják, amelyek célja a por eltávolítása a fotófilmekről és a kamerák objektívjeiről.
A rövid felezési idő miatt a fent említett ipari eszközöket rendszeresen cserélik.
A 210Po nyomokban megtalálható a dohányban, a mezőgazdasági foszfátműtrágyákban és a tenger gyümölcseiben. Feltételezések szerint a tüdőrák okozta halálesetek nagy százaléka a polónium alfa-sugárzásának a tüdőszövetek DNS-ét károsító hatásának tudható be.
A polónium könnyen képez vegyületeket sok más elemmel. Azonban ezeknek a vegyületeknek a többségét mesterségesen állítják elő, és a tudományos kutatásokon kívül kevésbé alkalmazzák őket.
A közhiedelemmel ellentétben a polóniumtól könnyű védekezni, mivel főként alfa-részecskéket bocsát ki, amelyeket még az üvegkapszulák falai is megállítanak. Ezért a polóniumgenerátorokat meglehetősen biztonságos energiaforrásnak tartják. Csak ne próbáld meg szétszedni őket egy kalapáccsal a garázsban, nehogy a fémrészecskék a tüdődbe vagy a bőrödre kerüljenek. Mert az nem lenne jó.
Miért nem szabad hozzáérni?
Fontos megjegyezni, hogy a polóniummal való munka speciális felszerelést és szigorú biztonsági intézkedéseket igényel. A zárt forrásokban lévő polónium, mint például az RTG-k, általában biztonságosak, de a sérült vagy nyitott források komoly veszélyt jelentenek.
A polónium 95 százalékát Oroszországban állítják elő. Az éves kitermelés és szintézis mennyisége néhány tíz vagy száz gramm (megbízható adatokat nem sikerült találni).
A 210Po pontos ára nem ismert, de különböző becslések szerint grammonként néhány tízezer amerikai dollár.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
