A fénysebesség mindig is óriási érdeklődést keltett. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy egyfajta határvonalat jelent, ameddig a megszokott fizika érvényesül (vagy „úgy tűnik, érvényesül”), aztán pedig valami olyasmi kezdődik, amit még a tudományos hipotézisek is csak félve írnak le.
Amellett, hogy a fénysebesség egy tömeggel rendelkező test számára elérhetetlen, és csak a tömeg nélküli fotonok képesek ilyen sebességgel haladni, van még egy gond, ami megakadályozná, hogy egy ember valaha is ilyen elképesztő sebességeket érjen el: az emberi test fizikai adottságai egyszerűen nem teszik lehetővé az ilyen sebességű mozgást.
A fénysebességgel való utazás fizikai jellegzetességei miatt az ember számára ez súlyos, sőt inkább végzetes következmények nélkül egyszerűen lehetetlen lenne.
A relativitáselmélet értelmében, minél inkább megközelíti egy tárgy a fénysebességet, annál exponenciálisabban növekszik a tömege. Ez azt jelenti, hogy ha egy tárgy a fénysebesség 10%-ával halad, a tömege az eredeti tömegének 0,5%-ával lesz nagyobb.
Ha pedig a fénysebesség 90%-ával mozog, akkor a tömege már körülbelül kétszerese lesz az eredeti értéknek. Az ember egyszerűen képtelen lenne ezt túlélni. Ha a test tömege a szervezet átalakulásával párhuzamosan változna – mondjuk, megerősödnének a csontok, új életfunkciók alakulnának ki, és a működési rendszerek is tökéletesednének –, akkor talán lenne esély. De a helyzet az, hogy egy ilyen hatás minden csontot eltörne a testedben, és megfulladnál.
Még ha a szervezet meg is birkózna valahogy ezzel a hatalmas tömeggel, a végeredmény akkor is egy végtelen tömeg lenne. Ott már semmilyen csont sem bírna el ennyi anyagot. És az energia sem teremne elő a semmiből.
Ahogy egyre közelebb kerülnénk a fénysebességhez, a tömegünk a végtelenségig nőne, és a további gyorsításhoz már végtelen mennyiségű energiára lenne szükség. Ez azért van, mert egy tárgy mozgási energiája a sebességének négyzetével arányosan növekszik, és ahogy a sebességünk a fénysebességet közelíti, a mozgási energia a végtelen felé tartana.
Ráadásul a relativitáselméletből fakadó „vicces” hatások miatt a testek a mozgás irányába összenyomódnának, és végül a tér szó szerint szétlapítana minket. Ezt nevezik „hosszkontrakció” vagy „térbeli összenyomódásnak”.
Magát Einsteint idézve: egy szilárd test, amely nyugalmi állapotban mérve gömb alakú, mozgásban, egy rögzített rendszerből nézve egy forgásellipszoid formáját veszi fel. Minden mozgó tárgy, amelyet egy „rögzített” rendszerből figyelünk meg, laposabbá válik. Bár ez felvet kérdéseket – hiszen itt most a megfigyelő szemszögéből történő észlelés sajátosságairól beszélünk. Ez azt jelenti, hogy maga a test valójában valószínűleg nem is deformálódna.
Van még egy dolog: ha a lehető legközelebb kerülnénk a fénysebességhez a normál mozgásunkhoz képest, a háttérsugárzás egy része olyan mértékű kékeltolódást szenvedhetne, ami már káros lenne ránk nézve. Ez azért van, mert a fény energiája annál nagyobb, minél inkább a spektrum kék tartománya felé tolódik el.
Ezt a jelenséget Einstein relativitáselmélete jósolta meg. Amikor egy tárgy a fénysebességet közelíti, az előtte lévő tárgyakból érkező fényhullámok összenyomódnak, és emiatt a spektrum kék vége felé tolódnak el. Ezt a jelenséget nevezik „kékeltolódásnak”.
És ami még ide tartozik, az az, hogy egy fénysebességgel utazó ember megtapasztalná az idő múlásának lelassulását is. Számára az idő lassabban telne, mint egy mozdulatlan ember számára. Igaz, ez talán az egész folyamat legkevésbé veszélyes része.
Ráadásul egy űrhajót (vagy bármit, amivel sikerülne fénysebességre felgyorsulnunk) irányítani teljességgel lehetetlen lenne. Gondolj csak az „alagútlátásra” autóvezetés közben: minél gyorsabban haladsz, annál szűkebb lesz a látómeződ.
Ez a hatás fénysebességnél pedig annyira felerősödne, hogy a látótered egyetlen pontra korlátozódna előtted. Ebben az esetben, még ha képes is lennél azonnal reagálni, navigálni már képtelen lennél, hiszen gyakorlatilag csak egyetlen pontra tudnál koncentrálni magad előtt, és semmi másra a környezetedben.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
