Ezek az égitestek olyan változatos tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek próbára teszik a világegyetemről alkotott eddigi tudásunkat.
1- TrES-2b
A TrES-2b, más néven Kepler-1b, 750 fényévre található a Naprendszerünktől, és a GSC 03549–02811 nevű csillag körül kering. A Trans-Atlantic Exoplanet Survey által 2006-ban felfedezett bolygó a valaha talált legsötétebb planétaként vált ismertté. A TrES-2b a rá eső fény kevesebb mint 1%-át veri vissza, így sötétebb, mint a szén vagy a fekete akrilfesték.
A fényvisszaverő képességének szinte teljes hiánya a légkörével magyarázható, amely olyan fényelnyelő gázokat tartalmaz, mint a nátrium és a kálium. Ezek a gázok szinte az összes beérkező fényt elnyelik, ami szénfeketévé teszi a bolygó megjelenését.
Ellentétben a Jupiterrel, amely a fényvisszaverő felhőinek köszönhetően fényesen ragyog, a TrES-2b közelsége a csillagához megakadályozza az ilyen felhők kialakulását, ami csak tovább fokozza a sötétségét.
Sötét felszíne ellenére a TrES-2b halvány vörös fényt bocsát ki magából a rendkívül magas hőmérséklete miatt. A bolygó felszíne eléri a döbbenetes 1100 Celsius-fokot, ami elég ahhoz, hogy úgy izzon, mint egy darab forró fém. Ez az olvadt ragyogás a sötétséggel párosulva baljós külsőt kölcsönöz a TrES-2b-nek.
A bolygó tömege és sugara alapján a Jupiterhez hasonló gázóriásról van szó, de a csillagához közeli pályája miatt a forró Jupiterek közé sorolják. Ez a közelség nemcsak a hőmérsékletét, hanem a légkörének összetételét is befolyásolja, hozzájárulva egyedi tulajdonságaihoz. A TrES-2b szokatlan jellemzői miatt a tudósok folyamatosan kutatják, hogy megértsék alacsony fényvisszaverő képességének (albedójának) és magas hőmérsékletének pontos okait.
2- 55 Cancri e
Az 55 Cancri e egy, a Földtől 40 fényévre található exobolygó, amely a mi Napunkhoz hasonló csillag, és az 55 Cancri A körül kering.
Ezt a lenyűgöző, 2004-ben felfedezett bolygót a szénben gazdag összetételéről ismerjük; tömegének jelentős része valószínűleg szilárd gyémántból áll. Az 55 Cancri e az egyik elsőként felfedezett szuperföld, amely egyedi tulajdonságaival vonzza a tudósok figyelmét.
A bolygó körülbelül kétszer nagyobb a Földnél, a tömege pedig nagyjából nyolcszorosa. Magas, körülbelül 6,66 g/cm³-es sűrűsége nehéz elemekben gazdag összetételre utal, ami meg is magyarázza a „gyémántbolygó” becenevet. Ez a becenév abból az elméletből ered, hogy a bolygón uralkodó rendkívüli nyomás és hőmérséklet hatására a szén gyémánttá alakulhat.
Ezeknek a gyémántoknak a kibányászása azonban a bolygó hatalmas távolsága miatt a gyakorlatban kivitelezhetetlen. 40 fényévnyi távolságból a mai technológiával egy ilyen küldetés lehetetlen. De még ha lehetséges is lenne, a hatalmas mennyiségű gyémánt behozatala összeomlasztaná a földi piaci árukat, és szinte értéktelenné tenné őket.
3- Gliese 436 b
A Gliese 436 b, más néven Awohali, egy Neptunusz méretű exobolygó, amely a tőlünk körülbelül 33 fényévre található Gliese 436 nevű vörös törpe körül kering. 2004-es felfedezésekor ez volt az első azonosított forró Neptunusz, amely extrém és paradox tulajdonságairól ismert.
A Gliese 436 b egyik legmegdöbbentőbb jellemzője a felszíne, amely 439 Celsius-fokos hőmérsékleten lángoló jégből áll.
Az, hogy ilyen magas hőmérsékleten a jég szilárd maradhat, a bolygó rendkívüli gravitációjával magyarázható. A Gliese 436 b gravitációja annyira erős, hogy összenyomja a bolygón található vizet, és a rendkívüli hőség ellenére is szilárd halmazállapotban tartja azt.
Ez egy olyan egyedülálló helyzetet teremt, ahol a jég nem olvad meg, pedig a felszíni hőmérséklet messze meghaladja a víz olvadáspontját. A hatalmas gravitációs nyomás a vízmolekulákat szilárd formában tartja, felrúgva a kémia megszokott törvényeit, és létrehozva az úgynevezett „forró jeget”.
A Gliese 436 b paradox természete folyamatosan fejtörést okoz a tudósoknak. A bolygó azon képessége, hogy ilyen magas hőmérsékleten is szilárd jeget tartson fenn, kihívás elé állítja a bolygók összetételéről és viselkedéséről alkotott tudásunkat. A kémia törvényeinek ez a fajta „megsértése” rávilágít az exobolygók sokféleségére és gyakran váratlan természetére. A megfigyelések ráadásul arra utalnak, hogy a Gliese 436 b-nek vékony, hidrogénből és héliumból álló légköre van, ami szintén hozzájárul a magas felszíni hőmérséklethez.
A lángoló jég, a szélsőséges hőmérséklet és a vékony légkör kombinációja teszi a Gliese 436 b-t az egyik legizgalmasabb, valaha felfedezett exobolygóvá. Egyedülálló tulajdonságai értékes betekintést nyújtanak a bolygóképződésbe és a világegyetemben létező változatos körülményekbe.
4- HD 189733b
A HD 189733b egy exobolygó, amely körülbelül 64,5 fényévre, a Kis Róka csillagképben található. 2005-ben fedezték fel, amikor megfigyelték, ahogy elhalad a csillaga, a HD 189733 előtt. A bolygó tömege 11,2%-kal, sugara pedig 11,4%-kal nagyobb a Jupiterénél.
A forró Jupiterként is ismert HD 189733b elképesztő, 152 kilométer/másodperces sebességgel kerüli meg csillagát, mindössze 2,2 nap alatt. A bolygó leginkább ragyogó kék színéről híres, amelyet a magaslégköri felhőkben található szilikátszemcsék okoznak.
A HD 189733b intenzív kék színét a Rayleigh-szórás (a fény szóródása) és a vörös szín elnyelődése magyarázza. A légkörében lévő szilikátrészecskék jellegzetes kobaltkék árnyalatot kölcsönöznek neki. Gyönyörű megjelenése ellenére a HD 189733b világa rendkívül ellenséges.
A felszíni hőmérséklet elérheti az 1000 Celsius-fokot is, aminek hatására a szilikátszemcsék üveggé sűrűsödnek. Ezek az üvegszemcsék aztán eső formájában hullanak a bolygóra, amit akár 6400 km/órás sebességet is elérő, tomboló szelek hajtanak.
A HD 189733b időjárási viszonyai a ma ismert legszélsőségesebbek és legbrutálisabbak közé tartoznak. A szélviharok korbácsolta üvegszilánkeső halálos környezetet teremt. Az éles üvegdarabok folyamatos zápora rendkívül veszélyessé és barátságtalanná teszi a HD 189733b felszínét. A bolygó légköre ezenkívül szén-dioxidot is tartalmaz, ami tovább fokozza a zord körülményeket.
Összességében a HD 189733b az éles ellentétek bolygója. Ragyogó kék színe egy brutális és extrém világot rejt, amelyet magas hőmérséklet, üvegeső és elképesztő erejű szelek jellemeznek.
5- WASP-12b
A 2008 áprilisában felfedezett WASP-12b egy forró Jupiter, amely a WASP-12 nevű csillag körül kering. Ez az exobolygó rendkívül közel kering a csillagához, alig több mint egy földi nap alatt tesz meg egy teljes kört.
A csillaghoz való közelsége – nagyjából 3,5 millió kilométer – oda vezet, hogy a csillag fokozatosan elnyeli a bolygót. Ez a folyamat, az úgynevezett árapály-erózió, a WASP-12b gyors tömegvesztését okozza.
A csillagából áradó intenzív hő hatására a WASP-12b a Jupiter sugarának majdnem háromszorosára duzzadt. Ez a rendkívüli felmelegedés azt is eredményezte, hogy a bolygó sűrűsége az ismert exobolygók közül az egyik legalacsonyabb.
A WASP-12b másodpercenként körülbelül 6 milliárd tonna tömeget veszít. Ezt a tömegvesztést a csillag gravitációs ereje okozza, ami folyamatosan „leszívja” a bolygó légkörét, létrehozva egy anyagáramlást a bolygótól a csillag felé.
A szoros pálya és az intenzív hő eltorzította a WASP-12b alakját, ovális, tojásszerű megjelenést kölcsönözve neki. A csillag árapályerői nemcsak a bolygó légkörét szívják el, hanem az alakját is deformálják.
A bolygó sorsa borús. A tudósok becslése szerint mindössze 10 millió éve van hátra, mielőtt a csillaga teljesen elnyeli. A gyors tömegvesztés és a pálya zsugorodása végül oda vezet, hogy a WASP-12b spirális pályán belezuhan a csillagába és egyesül vele.
Összességében a WASP-12b egy drámai és nyugtalanító példája annak, ahogy egy csillag elnyeli a bolygóját. A WASP-12-höz való extrém közelsége súlyos felmelegedéshez, tömegvesztéshez és deformációhoz vezetett. Ennek az exobolygónak az egyedi jellemzői értékes betekintést nyújtanak a forró Jupiterek dinamikájába és a csillagukhoz közeli pályákon uralkodó szélsőséges körülményekbe.
6- Kepler 438b
A Kepler űrtávcső által felfedezett Kepler 438b az egyik leginkább Földhöz hasonló bolygó, amit valaha találtunk. Ez a 470 fényévre, a Lant csillagképben található exobolygó Föld-hasonlósági indexe 0,88, ami kiváló jelöltté teszi a lehetséges élet hordozására. A Földnél valamivel nagyobb Kepler 438b egy narancssárga törpecsillag körül kering, amelytől körülbelül 40%-kal több hőt kap, mint a mi bolygónk a Naptól.
A Kepler 438b esélyeit a földönkívüli élet támogatására növeli kőzetes összetétele és az, hogy a csillaga körüli úgynevezett „lakható zónában” (vagy „Aranyfürtöcske-zónában”) helyezkedik el. Ez a zóna a csillag körüli azon terület, ahol a hőmérséklet éppen megfelelő a folyékony víz létezéséhez.
A folyékony víz jelenléte kulcsfontosságú az általunk ismert élethez, ezért a lakható zóna fontos tényező egy bolygó élhetőségének felmérésekor. A Kepler 438b kőzetes természete tovább növeli annak valószínűségét, hogy stabil felszínnel rendelkezik, ahol a víz összegyűlhetne és táplálhatná az életet.
A Kepler 438b jelentősége túlmutat a fizikai tulajdonságain. Felfedezése reményt ad arra, hogy más lakható bolygókat, sőt, talán a Naprendszerünkön kívüli életet is találhatunk.
A bolygó méretbeli és feltételezett körülményeinek Földhöz való hasonlósága miatt a jövőbeli megfigyelések fontos célpontjává vált. A tudósok szeretnék megvizsgálni a légkörét és a felszíni viszonyait, hogy több bizonyítékot gyűjtsenek lehetséges lakhatóságáról.
Befejezés
A világegyetem tele van lenyűgöző és furcsa bolygókkal, amelyek próbára teszik mindazt, amit a bolygótudományról gondoltunk. A szénfekete TrES-2b-től a gyémántokban gazdag 55 Cancri e-ig, a Gliese 436 b lángoló jegétől, a HD 189733b üvegesőitől a halálra ítélt WASP-12b-n át a Földhöz hasonló Kepler 438b-ig – ezek az égitestek az exobolygók hihetetlen sokféleségét tárják elénk.
