Hitler egy bunkerben halt meg, amikor a világ felelősségre vonta bűneiért, de II. Lipót luxusban élt egészen az utolsó lélegzetvételéig. Halála után pedig szobrokat emeltek neki.
Amikor Adolf Hitler neve elhangzik, a világ rögtön a holokauszt borzalmaira emlékszik. De amikor II. Lipót nevét említik, az embereknek arcizma se rezdül.
Miért?
Talán azért, mert Hitler áldozatai fehérek voltak, Lipót áldozatai pedig feketék. Több mint 10 millió emberéletet követelt Lipót kongói rémuralma, története mégis gyakran feledésbe merül.
Ez nem véletlen – ez szándékos kitörlés.
A történelem megválogatja, melyik fájdalom számít, és túl gyakran megfeledkezik azok szenvedéséről, akiknek nincs elég nagy hangjuk.
Mi lenne, ha azt mondanám neked, hogy az az ember, aki több embert ölt meg, mint Hitler, szinte teljesen ismeretlen?
Valószínűleg sokkal kevesebbet tudsz róla, mint Hitlerről.
Egy király, aki vérre és kegyetlenségre építette birodalmát, mégis a történelem sötét lapjain rejtőzik.
Ez II. Lipót története – az emberé, aki több embert ölt meg, mint Adolf Hitler.
Az 1835-ben született II. Lipót egy semmihez sem fogható király volt. Nem csupán Belgium uralkodója volt – egy egész ország teljhatalmú tulajdonosa, egy személyes birodalom Afrika szívében.
Létrehozta a Kongói Szabadállamot – egy elképzelhetetlen gazdagságú földet, de rettenetes áron. Uralkodása alatt kb. 10 millió kongói embert öltek meg, éheztettek vagy kínoztak halálra, hogy kielégítsék kapzsiságát. És több mint két évtizeden át a világ szemet hunyt efelett.
Abban az időben Kongó egy megtévesztésre, kegyetlenségre és emberi szenvedésre épült birodalom volt. Míg Európa az úgynevezett „civilizációt” élvezte, Afrikában egy ember átírta a kizsákmányolás szabályait.
Hódításait jótékonysági cselekedeteknek álcázta, és a világ hitt neki, vagy legalábbis inkább figyelmen kívül hagyta az igazságot.
De a filantrópia álarca mögött Kongóban elképzelhetetlen rémálom bontakozott ki.
II. Lipót története nem csupán egy király története. Ez egy sötét örökség elbeszélése, amely mindmáig kísérti Kongót. Az emberiség történetének egyik leghalálosabb népirtása elfeledett áldozatairól szól. És itt az ideje, hogy végre emlékezzünk rájuk.
II. Lipót 1865-ben lett Belgium királya, de valódi ambíciói messze túlmutattak hazája határain.
Először megpróbálta megvásárolni a Fülöp-szigeteket, amely spanyol gyarmat volt, de Spanyolország nem adta el neki.
Miközben az európai hatalmak versengtek a gyarmatokért, Lipót lehetőséget látott Kongóban – egy lehetőséget, amely elképzelhetetlen gazdagságot hozott volna neki.
Eladta a világnak Afrika „civilizálásának” ötletét, megígérve, hogy fényt visz a sötétségbe.
Filantrópként tüntette fel magát, azt állítva, hogy oktatást, orvostudományt és civilizációt visz Kongóba. De valódi szándékai sokkal sötétebbek voltak.
Lipót nemes ügyként tüntette fel Kongót, és létrehozta a Nemzetközi Afrika Társaságot.
Meggyőzte a világ vezetőit, hogy a kongóiaknak szükségük van az ő gyámságára, és a megmentésük tőle függ.
Megszerezte jóváhagyásukat, és 1885-ben létrejött a Kongói Szabadállam.
Lipót kongói uralkodása maga volt a pokol.
A kongóiakat embertelen munkára kényszerítették, kaucsukot termeltek ki borzalmas körülmények között.
Ha nem teljesítették a normát, megbüntették őket – levágott kezeket mutogattak trófeaként, emlékeztetve az embereket az engedetlenség árára.
A kezeket pedig nem véletlenül vágták le – azért tették, hogy ne pazarolják a golyókat.
Nőket és gyerekeket ejtettek túszul, hogy a férfiak ne álljanak ellen. Bárkit, aki ellenállni mert, kegyetlenül megbüntettek. Kongó egy gigantikus ültetvénnyé vált, amelyet rabszolgamunkára és félelemre építettek.
Férfiakat, nőket és gyerekeket változtattak rabszolgákká, kínoztak és öltek meg a kaucsuknormák be nem tartása miatt. Egész falvakat pusztítottak el a profit hajszolása közben. Uralkodása annyira kegyetlen volt, hogy még azok az európai vezetők is elítélték őt, akik egyébként maguk is kegyetlenül kizsákmányolták Afrikát.
Több mint 10 millió élet veszett oda ebben a rémálomban.
Népirtás, amely a nemzetközi közösség szeme láttára történt, miközben Lipótot nagylelkű uralkodóként dicsőítették. Képzeld csak el, ha a Nyugat jóváhagyta volna Hitler zsidóellenes gyilkosságait, és ezért még dicsőítette is volna őt.
Az atrocitások annyira borzalmasak voltak, hogy George Washington Williams afroamerikai újságíró „a rabszolgaság legszörnyűbb rendszerének” nevezte őket. Ahogy az áldozatok száma nőtt, Lipót hatalma Kongó felett gyengülni kezdett.
1904-ben a borzalmakról szóló információk kiszivárogtak a sajtóba, és nemzetközi botrányt okoztak.
Edmund Dene Morel brit újságíró észrevette, hogy a Kongóból induló hajók elefántcsonttal és kaucsukkal voltak megrakva, de a visszatérő hajók nem árukat, hanem fegyvereket és láncokat szállítottak.
Újságírók, aktivisták és misszionáriusok kockáztatták az életüket, hogy felfedjék az igazságot.
De miért tartott ilyen sokáig a világnak, hogy cselekedjen?
Az akkori politikai és gazdasági érdekek miatt. Lipót gondosan építette kapcsolatait a sajtóval és a külföldi diplomatákkal.
Birodalma azonban nem tarthatott örökké. 1908-ban a belga kormány kénytelen volt átvenni Kongó irányítását, véget vetve Lipót uralkodásának.
Ennek ellenére a kizsákmányolás folytatódott.
De már túl késő volt.
A pusztító örökség kitörölhetetlen nyomot hagyott Kongóban, amely mind a mai napig érezhető.
2020-ban az ENSZ egyik munkacsoportja felszólította Belgiumot, hogy kérjen bocsánatot az elkövetett atrocitásokért, de az akkori miniszterelnök, Charles Michel, ezt elutasította, csupán sajnálatát fejezte ki.
II. Lipót tettei közvetlenül összefüggésbe hozhatók a modern Belgium virágzásával, ugyanakkor a Kongói Demokratikus Köztársaság nyomorával és instabilitásával.
Belgium gazdagsága jelentősen megnőtt a kongói kaucsuknak és elefántcsontnak köszönhetően, miközben a Kongói Demokratikus Köztársaság mindmáig a gyarmati kizsákmányolás következményeivel küzd.
II. Lipót története egy borzalmas, de tanulságos történet, amit nem szabad elfelejtenünk. A múltat nem tudjuk megváltoztatni, de a jövőt alakíthatjuk.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
