Az emberiség történelmének legsötétebb éve: mi történt 536-ban?

A Nap hirtelen abbahagyta a sütést.

Az ebből az időszakból származó ősi feljegyzések szerint 536-ban olyan gyenge volt a napsütés, mint egy Napfogyatkozáskor. Azt mondják, hogy a napsugarak kékes színűek voltak, és annyira gyengék voltak, hogy semmi nem vetett árnyékot a Földön. Feltételezések szerint egy hatalmas vulkánkitörés okozhatta ezt a légköri hatást, mely olyan nagy volt, hogy a világ nagy részét vulkáni porral és hamuval borította be.

Nyáron szokatlanul hideg volt.

A napfény hiánya miatt az európai kontinens nagy részén hatalmas hőmérséklet-csökkenés következett be, melynek köszönhetően a hőmérséklet még nyáron is alig érte el a 2°C-ot. Ez egy rövid jégkorszakot okozott, ami 536-tól 540-ig tartott. Ebben a 4 évben az éves átlaghőmérséklet végig 2°C alatt volt. Egyes tudósok úgy vélik, hogy nem vulkánkitörés, hanem egy hatalmas meteorit becsapódása okozhatta ezt a jégköri jelenséget, azonban nincs bizonyíték akkora kráterre a Földön, ami ekkora természeti változást generálhatott volna.

Hosszan tartó fagyok voltak, amik tönkretették a növényeket.

Michael McCormick nevű középkori történész sok olyan dokumentum létezik, amely alátámasztja az 536-os év szörnyűségeit. Az egyik ilyen egy bizonyos Cassiodorus nevű római államférfi feljegyzése, aki a szántóföldeket sújtó hosszantartó fagyokról számolt be. Elmondása szerint az almák kemények voltak, a szőlő pedig olyan savanyú ízű lett, hogy a korábbi években betakarított készleteket kellett helyette felélni.

Nem volt kenyér az asztalon.

Cassiodorus nem túlzott. Tényleg komoly élelmiszerhiány volt a világon, ami arra késztette az emberiséget, hogy a korábbi években felhalmozott élelmiszerkészlethez nyúljon a túlélés érdekében – már ha volt ilyen. Az egyik keltáktól származó történelmi feljegyzés igazolja a római államférfi szavait: ők a haszonnövények elfagyása miatt óriási kenyérhiánnyal küszködtek.

Világjárványok jelentek meg a különböző régiókban.

Az éghajlatváltozás és a rossz termés miatti táplálékhiánynak köszönhetően a lakosság legyengült, és különféle betegségek ütötték fel a fejüket, mint például a Justinian pestis. A pandémia hatására meginduló tömeges migráció pedig csak hozzájárult a járványok terjedéséhez, ami olyan gazdasági összeomlást okozott, ami miatt számos akkori népesség egyszerűen eltűnt a Föld színéről.

Összeomlottak a városok.

Egy Prokopiosz nevű bizánci történész épp 536-ban érkezett Dél-Olaszországba. Ekkorra a Nyugat-Római Birodalom már összeomlott, és I. Iusztinianosz bizánci császár vissza akarta kapni ezeket a területeket. De a dolgok nem mentek olyan simán, mint tervezték, mivel Prokopiosz szerint valami furcsa dolog történt ezen a helyen: elsötétült az ég és összeomlottak a városok, az emberek pedig elvesztették a hitüket. A látszólagos „örök tél” miatt I. Iusztinianosz határozatlan időre visszavonta a seregeit.

Európában egy 100 évig tartó hanyatlás következett be.

A városok válsága, az általános éhínség és a fertőzések miatt Európa egy 100 évig tartó hanyatlásba került. A nagyon alacsony hőmérséklettől a hirtelen aszályokig minden komoly hatással volt a termelésre, ami munkahiányt okozott. Arról nem is beszélve, hogy a feljegyzések szerint ezalatt a 100 év alatt is több olyan vulkánkitörés történt, ami komoly légszennyezést okozott.

Hatalmas vándorlások keletkeztek.

Mint minden katasztrófa idején, 536 után is elképesztő méretű vándorlások történtek a világban. A leginkább érintett területek Európa és Ázsia volt, mert az emberek útra keltek az éhínség miatt, ám ezzel együtt a betegségeket is terjeszteni kezdték.

A világ egyes régiói szárazságtól szenvedtek.

Nem csak az európai emberek tapasztalták meg a földi poklot, hanem más helyeken élők is, például Kínában. Ott a nyár közepét hirtelen havazás váltotta fel, ami teljesen tönkretette a termést. Az Amerikai kontinenst sem kerülte el a katasztrófa, hiszen Peru területéről is olyan elhúzódó aszályt jelentettek, ami hanyatlásra kényszerítette az akkoriban virágzó Mocsika-kultúrát.

Köd borította be az ismert világ nagy részét.

Bár az erről szóló történelmi feljegyzések nagy része Konstantinápolyból származik, a tanulmányozásuk során arra az elméletre jutottak, hogy vélhetően a vulkáni köd az egész világ különböző szegleteire is kiterjedt. Az ok, ami miatt a jelenség intenzívebben érintette Európát és Ázsiát az lehetett, hogy a feltételezett óriás vulkánkitörés vélhetően Izlandon következett be.

Így vagy úgy, az 536-os év tényleg a történelem egyik, ha nem a legrosszabb éve volt, melynek olyan hosszútávú hatásai is voltak, ami sok helyen jelentős gazdasági és társadalmi instabilitást okozott. Ennek eredményeként a történészek egyébként úgy vélik, hogy az 536-os év eseményei jelentősen hozzájárultak a Középkori Európa és a Közel-Kelet összeomlásához.