Előre kinéztem egy garzont a megfelelő házban, de a tulajdonosok sokáig nem foglalkoztak vele, és végül a lakás kicsit „bepókhálósodott” – egy egész hónapig állt üresen.
Azt gondolhatnád, hogy mindegy, hiszen minél kevesebbet használják, annál jobb állapotban marad, igaz? Nem egészen. Amikor ugyanis először beléptem, nem frissesség fogadott, hanem egy elég erős csatornaszag.
Később kiderült, hogy kiszáradtak a bűzelzárók – ez okozta a problémát.
Kellemetlen meglepetés a csatornából
Képzeld el a meglepődésemet, amikor bár a tökéletesen tiszta konyhában még egy morzsa sem volt a szemetesben, viszont a konyhai lefolyóból pöcegödörhöz hasonló erős bűz áradt.
Meg kell jegyezni, hogy az utolsó pár hétben hőség volt, és a konyhaablakok a napos oldalra néztek. Úgy tűnik, a víz a bűzelzárókban egyszerűen elpárolgott a lakás üresen állása alatt, és a csatornaszag elkezdett beszivárogni a lakásba.
Szerencsére a bűzelzáró problémáját gyorsan sikerült megoldani: elég volt megnyitni a csapot, hogy visszaálljon a vízzár a lefolyóban.
Két perc – és a konyha újra szabadon lélegzik! De hogy ilyen meglepetések többé ne forduljanak elő, elgondolkodtam a megelőző óvintézkedéseken. Most már van egy pár szabályom, amit mindig betartok, mielőtt elmegyek otthonról, még akkor is, ha csak rövid időre.
Első szabály: egy papírlap megvéd a bűztől
Tudod, gyakran azt tanácsolják, hogy öntsünk olajat a lefolyóba, hogy a nedvesség ne párologjon el. De ne feledd: az olaj zsíros dolog, száradáskor ragacsos réteget hagy maga után, ami, hidd el, sokkal nagyobb problémát jelent majd, mint a kiszáradt bűzelzáró. Amikor megnyitod a csapot, egyből a dugulás fogad majd.
Egyszerűbb alternatíva? Fogj egy sima papírlapot, és tedd a mosogató lefolyójára. Ez az egyszerű módszer lelassítja a víz párolgását, és a bűzelzáró működőképes marad. Én továbbmentem, és néha letakarom a lefolyót egy pohárral vagy egy csészealjjal – így garantáltan teljesen elzárom a levegő útját.
Második szabály: víz nélküli WC – rossz ötlet
A lakás tulajdonosa úgy döntött, hogy biztosra megy, és mielőtt elment, leeresztette az összes vizet a tartályból. Látszólag logikus: sokáig nem lesz senki a lakásban, mi van, ha elfolyik a víz? Kiderült, hogy ennek a döntésnek is megvoltak a következményei. Amikor megnyitottam a vizet, a tartályból azonnal orrán-száján ömlött a víz – a gumitömítések kiszáradtak, és már nem zártak rendesen. Szivárgás keletkezett, amit nekem kellett elhárítanom.
Azóta elutazás előtt egyszerűen elzárom a vizet, és nem nyúlok a tartályhoz. Hagyok benne egy kis vizet – így a gumik épek maradnak, és a vízvezeték nem fog javítást igényelni. Ez az egyszerű trükk megkímél a felesleges fejfájástól, főleg, ha sokáig elmész otthonról.
Próbáld ki ezeket a tanácsokat legközelebb, amikor nyaralást vagy üzleti utat tervezel, és hadd fogadjon az otthonod mindig azzal az igazi, otthonos illattal, ne pedig a csatorna szaggal!
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
