Az egyik ismerősöm tette fel nekem a kérdést:
Miért lépnek be a Földre visszatérő űrhajók olyan hatalmas sebességgel a légkörbe? Nem lehetne őket nullára lassítani és csak úgy simán leszállni?
Ma megvizsgáljuk ennek a megközelítésnek az okait, és azt, hogy miért nem optimális megoldás a légkörbe lépés előtti nullára lassítás.
A fő ok, amiért az űrhajók nagy sebességgel lépnek be a légkörbe, az az üzemanyag-megtakarítás és a küldetések pénzügyi költségeinek csökkentése. Ahhoz, hogy egy űrhajót nullára lassítsunk a Föld körüli pályáról visszatérve, hatalmas mennyiségű üzemanyagra lenne szükség, persze kevesebbre, mint a pályára álláshoz, de majdnem ahhoz mérhető mennyiségre.
Ahhoz pedig, hogy ezt az űrhajó felhasználhassa, ezt az üzemanyagot először fel kellene juttatni a Föld körüli pályára az űrhajóval együtt, ami jelentősen megnövelné a szerkezet tömegét, és további üzemanyagot igényelne a Földről történő indításkor. Így tehát az üzemanyaggal történő lassítás a visszatéréskor a küldetés költségeinek és bonyolultságának jelentős növekedéséhez vezetne.
Ugyanakkor a Föld légköre egy természetes és ingyenes fékezőrendszert jelent az űrhajók számára. Amikor nagy sebességgel lépnek be a légkörbe, az űrhajó erős súrlódást tapasztal, ami lelassítja, és így csökkenti a sebességét. Ezt a folyamatot aerodinamikai fékezésnek nevezik, és ez az egyik leghatékonyabb és leggazdaságosabb módja az űrhajó lelassításának a leszállás előtt.
Természetesen a légkörbe való nagy sebességű belépés speciális mérnöki megoldásokat és anyagokat igényel, például hővédő bevonatokat, az űrhajó és a legénység biztonsága érdekében. Ezek a költségek azonban még mindig alacsonyabbak, mint a további üzemanyag pályára juttatásának és felhasználásának költsége a nullára lassításhoz. Ezenkívül a számos űrmisszió tapasztalata megerősíti, hogy az aerodinamikai fékezés egy megbízható és hatékony megoldás más módszerekkel összehasonlítva.
Az atmoszféra fékként való használatának másik oka az űrhajó irányíthatósága. Nagy sebességnél az űrhajó jobban irányítható, és képes leküzdeni a légkörbe lépéskor fellépő kisebb navigációs hibákat. Ha az űrhajó nullára lassulna a pályán, az irányíthatósága jelentősen korlátozott lenne, ami megnehezítené a leszállást és növelné a baleset kockázatát.
Így a légkörbe való hatalmas sebességgel történő belépés valójában egy nagyon is optimális megoldás az űrhajók számára, mivel lehetővé teszi az üzemanyag és a küldetés költségeinek jelentős megtakarítását, biztosítja a legénység és az űrhajó biztonságát a hatékony aerodinamikai fékezésnek köszönhetően, és javítja az űrhajó irányíthatóságát.
Elmondhatjuk tehát, hogy a látszólagos veszélye ellenére továbbra is ez a legjobb megoldás mérnöki és gazdasági szempontból.
A jövőben valószínűleg majd új technológiák jelennek meg, amelyek talán lehetővé teszik az űrhajók nullára lassítását kisebb költségekkel, vagy alternatív fékezési módok használatát. De jelenleg az aerodinamikai fékezés továbbra is a leghatékonyabb és legpraktikusabb módszer az űrhajók sebességének csökkentésére a Földre való visszatérésük előtt.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
