Már az ókorban is széles körű népszerűségre tett szert. Gyakran vált anekdoták hősévé, és arról emlékeznek rá, hogy a cinizmus eszméit a végletekig vitte.
Ahhoz, hogy megértsd, miért élt hordóban, meg kell értened, milyen értékeket vallott…
A cinizmus („kinizmus”) egy filozófiai iskola, melyet Szókratész tanítványa, Antiszthenész fejtett ki. A doktrína a következő alapelveken nyugszik: az élet célja, hogy bölcs és boldog légy; a boldogságot az (általánosan elfogadott) értékek elutasításával, a bölcsességet pedig az aszkézis révén érheted el. Így, ha lemondasz a társadalom által rád kényszerített korlátokról, elnyered a szabadságot.
De cinikusnak nem születik az ember, hanem azzá válik. Ahhoz, hogy a tanítványok tökéletességre tegyenek szert, rendszeresen kellett gyakorolniuk. Ebben éppen Diogenész érte el a legnagyobb sikert. Ő Szinópé városának pénzverdéje vezetőjének fia volt.
Fiatalkorában fényűzésben élt és hamar elbizakodottá vált. Miután Athénba költözött (állami pénzérméket hamisított az ötvözet felhígításával, amiért szülővárosából elűzték), Antiszthenész tanítványa lett, és a cinizmusban találta meg önmagát.
Diogenész igencsak ellentmondásosan viselkedett, kinevette a hatalmasokat, sőt, a legenda szerint még Nagy Sándort is semmibe vette, amikor az a tanítványául akart szegődni.
Nagy Sándor rátalált a napon pihenő filozófusra, és megkérdezte tőle, szüksége van-e valamire. Diogenész így felelt: „Csak ne állj a napom elé!” Ez az epizód jól szemlélteti, hogyan vetette meg a filozófus a hatalmat és a gazdagságot.
Egyszer, amikor az emberek nem figyeltek Diogenészre, miközben a téren előadást tartott, a filozófus hirtelen madárként kezdett csiripelni. Miután így köré gyűlt a tömeg, csípősen megjegyezte: ahhoz, hogy az ostobákat összegyűjtse, neki magának is ostobát kellett játszania.
Arra törekedve, hogy eggyé váljon a természettel, a filozófus lemondott az edények használatáról, és évekig ugyanabban a köpenyben járt. Cinizmusának csúcsa az a híres döntése volt, hogy hordóban fog élni…
Fontos azonban megjegyezni, hogy az eredeti történetben nem hordóról, hanem egy pithoszról, egy nagyméretű agyagedényről van szó. Ilyen edényekben szokás volt bort, olívaolajat, gabonát és sózott halat is tárolni.
Diogenész pithosza pedig nem akárhol állt, hanem egyenesen Athén főterén. A „hordóban” élés így a szélsőséges aszkézis, a kényelemről és az anyagi javakról való lemondás kifejeződésévé vált.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
