Ez a valós személyiség azonban egy csaló, tolvaj, író volt, akit erőszakkal és vérfertőzéssel is vádoltak. De ne szaladjunk ennyire előre…
Giacomo Casanova történetét részletesen elmesélik az emlékiratai. Velencében született – a maszkok, karneválok, titkok és veszélyes intrikák városában. Ez a szenvedélyek és bűnök helye volt: Róma és a pápai cenzúra messze volt. Kikötővárosként Velence hamar a kurtizánok fővárosává vált.
Rendkívüli tehetségének köszönhetően már 12 évesen a Padovai Egyetemre járhatott. Később egyházi jogász lett, de ez a hivatás nem érdekelte a csábítót. Hősünk körülbelül 20 éves koráig kereste önmagát: zenésznek és katonának is állt. Hamar rájött, hogy gyorsabban akar érvényesülni, mint ahogy azt egy átlagos állásban tehetné.
A sors egy lehetőséget kínált neki: egyszer megmentette egy gazdag, idős velencei szenátor életét, aki a pártfogója lett. A szenátor a felsőbb körökben mozgott, és gyorsan megtanította Casanovának a hiányzó modort.
Minden a lehető legjobban alakult, egészen addig, amíg Giacomo el nem csábította a szenátor szerelmét. Képtelen volt ellenállni a szerelmi kísértéseknek, ami lassan tönkretette Casanova életét, ezért úgy döntött, elmenekül Velencéből.
Úgy gondolta, hogy egy tökéletes kapcsolat 4 szakaszból áll: először talált egy nőt, aki elégedetlen volt a szeretőjével, majd megszabadította őt a problémától. Ezután elcsábította a nőt, egy rövid románcba kezdve vele. A kapcsolat végén a hős szerelmes elvesztette érdeklődését a nő iránt, és ilyenkor általában összehozta egy gazdag férfival, vagy férjhez adta. Giacomo maga soha nem volt hivatalosan házas.
Úgy tartják, hogy vándorlásai során találkozott élete szerelmével, a francia Henriette-tel, aki nem annyira a szépségével, mint inkább az eszével hódította meg. De a lány hamarosan elhagyta Casanovát, egy üzenetet hagyva: „El fogod felejteni Henriette-et is”.
De Giacomo egészen öregkoráig emlékezett rá. A nehéz szakítás után folytatta utazásait, és még XV. Lajos francia király udvarában is járt Versailles-ban.
„Azok, akik azt hiszik, hogy egy nő nem tudja boldoggá tenni a férfit a nap huszonnégy órájában, soha nem ismerték Henriette-et. Az öröm, amely betöltötte a lelkemet, sokkal nagyobb volt nappal, amikor beszélgettem vele, mint éjszaka, amikor a karjaimban volt.”
Giacomo Casanova, „Életem története”
De nem szabad túlromantizálni Casanova szerelmi kalandjait. Például közismert, hogy fiatal korában megvett egy kislányt, és megerőszakolta.
Oroszországi tartózkodása alatt megvett egy 13 éves jobbágyot szerelmi célokra. És amikor 50 éves korában újra találkozott egykori szeretőjével, Casanova felajánlotta neki, hogy adja el saját kiskorú lányát egy beteges hajlamú bárónak.
A XVIII. század közepén visszatért szülővárosába, Velencébe. Addigra már híre ment a csínytevéseinek, ami felkeltette az inkvizíció figyelmét. Bírósági eljárás nélkül, 30 évesen börtönbe került… A börtöncella a Dózse-palotában volt, és ólomlemezekkel volt borítva. Onnan még senkinek sem sikerült megszöknie… kivéve Casanovát.
Öt év börtönre ítélték, de mivel kockázatvállaló ember volt, elhatározta, hogy megszökik. Emlékirataiban részletesen leírja a tervet: egy vasrúddal és egy darab márvánnyal akarta áttörni a cella fapadlóját.
De néhány nappal a szökés előtt áthelyezték egy másik helyiségbe, ezért hősünk egy másik rabbal, Balbi atyával, egy hitehagyott pappal együtt szökött meg.
Szabadulása után Casanova ismét útra kelt. Párizsba menekült, ahol új pártfogóra talált – a külügyminiszterre. Az államnak kétségbeesetten szüksége volt a pénzre, Casanova pedig kitalálta a világ első állami lottóját.
Az ötlet sikeresnek bizonyult: a jegyekből származó bevétel mellett Casanova okkultizmussal is pénzt keresett, alkimistának adta ki magát. Úgy vélte, hogy a bolondok becsapása egy okos emberhez méltó dolog. Ügyfelei között olyan híres személyiségek voltak, mint Pompadour márkiné, Saint-Germain gróf és Jean-Jacques Rousseau.
De Casanova nem csak a felsőbb társaságra koncentrált: sok időt töltött cselédekkel, táncosnőkkel és színésznőkkel. Az európai városokban töltött idő alatt a ravasz csábító és kalandor hírnévre tett szert, mindenki tudta, hogy a szerelmi kalandjaira és szerencsejátékokra mesés összegeket költött.
Giacomo Casanova Oroszországban is járt – a hős szerető Moszkvába és Szentpétervárra látogatott el (emlékirataiban azt állítja, hogy személyesen bemutatták a cárnőnek). Ahogy Giacomo a naplójában írta, az orosz nők meghódították őt a jellemükkel.
Úgy vélte, hogy az orosz szépségeknek csak egy dolog hiányzik – a hadsereg vezetése. Így Casanova számos történelmi esemény tanúja volt, és sok kiemelkedő személyiséggel ismerkedett meg ebben a korban (a porosz királlyal, Mozarttal…).
Casanova nem volt házas, de ez nem akadályozta meg abban, hogy házasságon kívüli fiai és lányai szülessenek. Egyikük Leonilda volt, aki egy bizonyos Lucrezia Castellivel folytatott viszonyából született. Nápolyi tartózkodása alatt Casanova véletlenül megismerkedett egy fiatal szépséggel. Nem sejtve, hogy ő a lánya, majdnem a szeretőjévé tette. De amikor megtudta, bölcsen lemondott erről az ötletről.
Élete utolsó éveit magányosan töltötte, visszavonulva Waldstein gróf kastélyába, ahol könyvtárosként dolgozott. Itt döntött úgy Casanova, hogy megírja emlékiratait (12 kötet!), és ennek szentelte élete hátralévő részét.
„… Casanova hódításainak száma (122 nő 39 év alatt) valószínűleg csak egy nagyon szigorú erkölcsű családapát döbbentene meg igazán. Persze, Stendhal és Puskin nőügyeinek listája rövidebb, és a kor híres, „erotikusnak” nevezett regényeiben sincs ennyi hősnő, de ha jobban belegondolunk, tényleg olyan sok ez a 122 nő? Végülis évente átlagosan csak három szerelmi kalandot jelent…”
Részlet az emlékiratok bevezetőjéből.
Casanova 73 éves korában halt meg. Élete során sokféle szerepet öltött magára: volt színész, zenész, katona, politikus, alkimista, szabadkőműves, rendező… De a fő munkája a ravasz csábítás és a csalás volt.
A történészek elismerik, hogy Casanova emlékirataiban vannak pontatlanságok, de a történet váza valósághű. Az emlékeknek köszönhetően feltételezhető a nők száma – legalább 120, de a szerző több helyen a sorok között utal a férfiakkal való kapcsolataira is.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
