Miért volt szinte illegális a 95-ös benzin a Szovjetunióban, és az USA-ban hogyhogy egyáltalán nincs ilyen üzemanyag?

Emlékszem, hogy úgy 100 évvel ezelőtt apám Zsiguliján fuvaroztam egy kissé sznob hölgyet, aki fizetés helyett előkapott egy fecnit 95-ös számokkal, megköszönte a fuvart, és felajánlotta, hogy tankoljak az autómba „jó benzint”. Én pedig azzal a fecnivel még jó sokáig mászkáltam a különböző benzinkutak között, és próbáltam legalább valamilyen benzinre beváltani. A vége az lett, hogy valamelyik kútnál szánalomból löttyintettek nekem egy kis sima 93-ast.

A 95-ös benzin a Szovjetunió idején valamiért sokáig valamiféle félillegalitásban létezett, és ezért, ahogy az lenni szokott, egyre népszerűbb lett. A szabványokban éppen a Zsigulik megjelenésével bukkant fel először: a GOST 38-01-9-71 szabvány az „Extra” autóbenzint említette, amelynek oktánszáma a kutatási módszer szerint legalább 95 volt.

Ma, amikor 95-ös benzinnel tankoljuk az autónkat, szinte soha nem látjuk, milyen színű. Ritka kivétel, ha kannába tankolunk, vagy ha valamilyen ügyetlenség folytán benzinnel locsoljuk le az aszfaltot és a saját nadrágunkat. De erre nincs is szükségünk: a benzin színe semmilyen hasznos információt nem hordoz.

Azonban ez nem volt mindig így: például a 80-as években a 95-ös benzin minden kúton narancsvörös volt. De manapság a benzin színét a szabványok nem írják elő – csak a zöld és a kék árnyalatok tiltottak. Fontos tudnod, hogy a színnek semmi köze a benzin minőségéhez.

Apropó, minőség: megromlik-e a benzin az idővel, vagy sem? Az üzemanyagárak nőnek, ezért tulajdonképpen érthető a vágy, hogy az ember többet vásároljon belőle. A benzinhiány idején szintén szokás volt tartalékba vásárolni belőle – mondván, úgysem romlik meg.

Azonban kevesen tudják, hogy a benzin romlandó dolog, sőt, a modern benzinek még gyorsabban elveszítik eredeti tulajdonságaikat, mint a tetraetil-ólommal készült elődeik. A hatályos szabvány arról tájékoztat minket, hogy minden benzintípus garantált eltarthatósági ideje a gyártás napjától számított 1 év.

Nincs különbségtétel oktánszám vagy éghajlati övezet szerint ebben a tekintetben. Tehát a kannába töltött 95-ös egy év múlva elveszíti a tulajdonságait. Érdekes, hogy körülbelül 40 évvel ezelőtt a kézikönyvek azt írták, hogy a 93-astól 98-asig terjedő benzinek eltarthatósága Európa északi részén 24 hónap, a középsőben 18, a déliben pedig mindössze 6 hónap.

Néhány szót Amerikáról és annak furcsa szokásairól. A tengerentúli oktánszámok egyáltalán nem hasonlítanak az európaiakra. És ha egy amerikai autó kézikönyvében 91-es benzin van feltüntetve, akkor Magyarországon abba 95-öst kell beletölteni! De félreértés ne essék: a mi benzinünk egyáltalán nem rosszabb az amerikainál. A dolog egyszerűen annyi, hogy az USA-ban az AKI (anti-knock index) oktánszámot a kutatási (OCSI) és a motor (OCSM) oktánszámok számtani átlagaként határozzák meg! Az európai és az amerikai oktánszámok közötti hozzávetőleges megfelelés így néz ki:

• 92 = AKI 87
• 95 = AKI 91
• 98 = AKI 93

Ha már szó esett Amerikáról, azt sem szabad elfelejteni, hogy az USA lakosai – ha hihetünk a statisztikáknak – naponta körülbelül egymilliárd dollárt költenek benzinre! Mondjuk, ez valahol nem is annyira meglepő: a fogyasztási cikkek közül a benzinnek van a legnagyobb áruforgalma a világon.