Ám kevesen hordoznak magukban annyi drámát, erőt és rejtett jelentést, mint Diana hercegnő elhíresült „bosszúruhája”.
Ez egy néma, elegáns, mégis megsemmisítő válasz volt a nyilvános árulásra. Diana Spencer sokszor tett olyasmit, amit egyáltalán nem vártak volna tőle, ám egyetlen lépését sem fogadta akkora rajongással a közönség, mint amikor 1994-ben a nyilvánosság elé lépett abban a végzetes ruhában…
1994. június 29., London, gálaest a Serpentine Galériában. Diana hercegnő egy rövid, testhezálló, pánt nélküli fekete ruhát viselt, amelyet a görög divattervező, Christina Stambolian alkotott. A sors fintora, hogy a ruha kerek három évet várt a nagy pillanatra. Diana még 1991-ben vásárolta meg, de akkor túl merésznek találta ahhoz, hogy a nyilvánosság előtt viselje. Ott porosodott a gardróbjában, amíg el nem jött az ő ideje.
A ruha királyi mércével mérve igencsak sokat mutató volt – szabadon hagyta a vállakat, és kiemelte a hercegnő alakját. Diana a megjelenését egy látványos gyöngyfülbevalóval, egy hatalmas zafírral díszített choker nyaklánccal, Manolo Blahnik selyem magassarkújával és élénkpiros manikűrrel tette teljessé.
De vajon miért éppen ez a fellépés vált legendássá? A válasz abban rejlik, ami ugyanezen az estén történt az ITV televíziós csatorna élő adásában… Lady Diana férje, Károly herceg televíziós interjút adott Jonathan Dimblebynek. Ebben a kétórás beszélgetésben, amelynek célja a herceg imázsának javítása lett volna, Károly beismerte a Camilla Parker Bowles-szal elkövetett hűtlenségét.
Azt a mondatát, miszerint „Hűséges maradtam… amíg a házasságunk teljesen életképtelenné nem vált”, a nyilvánosság a házasságtörés nyílt beismeréseként értékelte. „Mélyen sajnálatos, de az ilyesmi megesik, és sajnos a mi esetünkben is ez történt” – mondta Károly herceg. Ez példátlan lépés volt a királyi család egy tagjától. Az egész világ azt nézte, ahogy a trónörökös a nyilvánosság előtt alázza meg a feleségét, megerősítve ezzel a pletykákat, amelyeken a sajtó már évek óta csámcsogott.
És a megaláztatásnak pont ebben a pillanatában Diana nem bújt el, nem öltött magára valami visszafogott, zárt ruhát, és nem menekült el a kamerák elől. Miközben Károly a tévéstúdióban komoran vallott a hűtlenségéről, Diana megmutatta a világnak, hogy fiatal, gyönyörű és megtörhetetlen.
Ez a vizuális kontraszt minden szónál beszédesebb volt. A szabadon hagyott vállak, a mély dekoltázs és a térd fölé érő szoknyahossz valóban kihívónak számított a királyi család egy tagjától, de éppen ezért (illetve azért, mert a hercegnő egyáltalán megjelent a nyilvánosság előtt) az ő „divatnyilatkozatáról” sokkal hangosabban beszéltek, mint a férje beismerő vallomásáról.
Ez a ruha radikális szakítást jelentett azzal a visszafogott, romantikus stílussal, amelyet a palota elvárt Diana hercegnőtől. Merész, világi és bátor választás volt. Amikor magára öltötte, Diana kinyilvánította a függetlenségét a korszerűtlen szabályoktól és attól a férfitól, aki elárulta őt.
Tökéletesen tisztában volt a sajtó hatalmával is, és tudta, hogy az erről a ruháról készült fotók uralják majd az újságok címlapjait, háttérbe szorítva Károly interjúját. Így is történt. Később Diana enyhe iróniával mesélt erről az estéről a stylistjának és barátnőjének, Anna Harveynak: „Direkt azon az estén csináltam ezt. Csak néhány percem volt eldönteni, mit vegyek fel, és arra gondoltam: igen, ez lesz a tökéletes választás. Pontosan tudtam, mit csinálok.”
Ez a ruhadarab nemcsak Diana személyes felszabadulásának szimbóluma lett, hanem a XX. század divattörténetének egyik legikonikusabb darabjává is vált. 1997 júniusában, mindössze két hónappal a halála előtt Diana hercegnő 79 koktél- és estélyi ruhát bocsátott árverésre a New York-i Christie’s aukciósházban a Marsden Királyi Kórház Onkológiai Alapítványa és egy AIDS-ellenes alapítvány javára. Ugyanezt a ruhát 2013-ban egy Los Angeles-i árverésen rekordösszegért, 96 000 fontért adták el.
Egy megcsalt feleség ruhájából Diana hercegnő merész divatnyilatkozata valóságos divat- és kulturális fenoménné nőtte ki magát. A „bosszúruha” kifejezést azóta azokra a látványos szettekre használják, amelyekkel a sztárok be akarják bizonyítani volt kedvesüknek és az egész világnak, hogy egy cseppet sem rázta meg őket a szakítás.
