Gyerekkoromban egyenesen imádtam az Idétlen időkig című filmet. Végtelen sokszor képes voltam újranézni (ami a cselekményt elnézve eléggé ironikus). Valamiért mindig megnyugtatott, a melegség és az otthonosság érzését nyújtotta.
A borongós hangulata, Bill Murray rezzenéstelen és szerencsétlen ábrázata, a kedves poénok és az egyértelműnek (legalábbis számomra annak) tűnő tanulság még ma is azonnal beindítja nálam a nosztalgiavonatot.
Minden könnyedsége ellenére az Idétlen időkig azért nem kifejezetten gyerekfilm. Ha felnőtt fejjel nézed újra, rengeteg olyan részletet fogsz észrevenni, amik korábban talán elkerülték a figyelmedet. A befejezés már korántsem tűnik olyan egyértelműnek, a film fő mondanivalója pedig egy teljesen váratlan oldaláról mutatkozik meg.
Ebben a cikkben arra hívlak, hogy idézzük fel együtt ezt a zseniális filmet, és rántsuk le a leplet a titkairól!
Röviden: miről is szól az Idétlen időkig? Elevenítsük fel!
Phil Connors (Bill Murray) egy arrogáns pittsburghi meteorológus, aki megveti a kollégáit, és mindenkit magas lóról kezel. Van egy időszaka az évnek, amit egyenesen gyűlöl: amikor elküldik a pennsylvaniai Punxsutawney kisvárosába, hogy tudósítson a helyi „Mormota-nap” ünnepségéről.
Hamarosan azonban azon kapja magát, hogy örökre beleragadt ebbe a napba – a nap újra és újra megismétlődik. Ez Phil számára egy igazi rémálommá válik. Eleinte teljesen elveszíti az irányítást önmaga felett, de idővel meglátja benne a lehetőséget a változásra.
Megtanul kedvesnek, figyelmesnek és gondoskodónak lenni, amivel végül sikerül meghódítania Rita szívét.
Az Idétlen időkig fináléjában Phil Connors megtalálja a módját, hogyan használja fel az egyazon nap végtelen ismétlődését a saját személyiségfejlődésére. Megtanulja, hogy a képességeit ne csak a saját önös érdekeire fordítsa, hanem mások megsegítésére is.
Ennek köszönhetően Punxsutawney lakóinak egyik legkedveltebb figurájává válik, elnyeri Rita szimpátiáját, és végre megtöri az időhurkot, kiszabadulva a végtelen körforgásból.
Úgy tűnhet, minden szép és jó, de van néhány apró, ám annál fontosabb részlet…
Hányszor ismétlődik meg az „Idétlen időkig” ciklusa?
A film megmutatja azt az első néhány napot, amit Phil az időhurokban tölt, de hamar világossá válik számodra, hogy hetek, sőt, talán évek is eltelnek.
Ezek alatt az ismétlődő napok alatt nagyon is eltérően viselkedik: eleinte csak a megszokott módon teszi a dolgát, aztán elkezdi megvalósítani a saját kis terveit – például megpróbálja felhívni magára Nancy Taylor figyelmét. Idővel azonban rájössz, hogy sokkal régebb óta van már ebben a hurokban, mint amilyennek elsőre tűnik.
Egy ízben például megemlíti, hogy már több százszor látta ugyanazt a filmet a moziban.
Kezdetben Phil önző célokra használja az ismétlődő napot, aprólékosan megjegyezve a történések minden részletét – a széliránytól kezdve egészen az emberek viselkedéséig. Képes „előre látni” az eseményeket, és még olyan dolgokra is vetemedik, mint egy páncélautó kirablása.
Idővel azonban ez a véget nem érő rutin a kétségbeesésbe kergeti, és számtalanszor megpróbál véget vetni az életének. Mindhiába, hiszen minden áldott reggel pontban 6 órakor ugyanarra a napra ébred Sonny és Cher I Got You Babe című slágerére.
Bár a film csak néhányat mutat be a próbálkozásaiból, a végére teljesen egyértelművé válik, hogy Phil olyan képességeket sajátított el, amik megszerzése hosszú éveket vesz igénybe.
Művelt emberré válik, komoly orvosi ismeretekkel rendelkezik, virtuóz módon zongorázik, csodás jégszobrokat farag, és szinte mindent tud a város minden egyes lakójáról. Hogy ezt a szintű mesterségbeli tudást az időhurkon kívül valaki elérje, ahhoz évek vagy akár évtizedek kőkemény munkájára lenne szükség.
A film nem árulja el a Phil által megélt napok pontos számát. Harold Ramis rendező azonban a DVD-kommentárban megosztotta, hogy az alkotók eredetileg nagyjából 10 000 évre tervezték a hurok hosszát, de ezt később „mindössze” tíz évre csökkentették.
Ugyanakkor Phil felkészültsége és tudása a zárójelenetben egyértelműen meghaladja azt, amit egy átlagember egy egész élet alatt el tudna érni. Így hát még az a tíz év sem biztos, hogy hűen tükrözi az ismétlések valós számát.
Ami, valljuk be, eléggé hátborzongatóan hangzik. Lényegében Phil egy egész életet leélt a Mormota-napban.
Miért vetkőzte le Phil az önzését?
Miután elveszíti az időérzékét, a kezdeti szakaszban Phil arra használja az időhurkot, hogy a saját vágyait elégítse ki. Az egyik első húzása például az, hogy követi Nancy Taylort, csak azért, hogy másnap átverje és randira csalja.
Az időhurkot arra is felhasználja, hogy más nőket – köztük Ritát – hálózzon be, bár vele lényegesen több időre és energiára van szüksége. Jól tudjuk, hogy egy ponton Rita még fel is képeli ezért.
Idővel azonban Phil elkezdi megérteni, mi is teszi Ritát igazán különlegessé: a jósága, és az, hogy mindenkihez kedves akar lenni. Ez ösztönzi őt arra, hogy átértékelje a saját életét.
Elkezd segíteni másokon, például megpróbálja megmenteni az utcán élő idős férfit, de szembesülnie kell azzal, hogy az öregúr minden este meghal. Amikor Phil kiköveteli a beteg kartonját, a nővér csak annyit mond: „Néhány ember egyszerűen csak meghal.” Mire ő így felel: „De nem ma.”
Ez a pillanat egy hatalmas lépés a belső pálfordulásában – ráébred, hogy bár nem irányíthat mindent, mégis hatással lehet a körülötte lévő világra, és jobbá teheti azt.
Miért ért véget az időhurok? Mit tett Phil, hogy kiszabaduljon belőle?
Az időhurok motívuma rengeteg filmben felbukkan, és általában mágikus erőkkel vagy valamilyen technológiai hibával magyarázzák. Az Idétlen időkig esetében azonban az egész jelenség kezdete és vége is rejtély marad.
Phil már korábban is járt Punxsutawney-ban, de akkor nem futott bele semmilyen időhurokba. Ráadásul rajta kívül senki más nem ragad benne, ami csak tovább fokozza a dolog misztikumát.
Bár nincs rá egyértelmű magyarázat, azért jól látható, hogy a hurok egyenesen arányos Phil személyiségfejlődésével. Az elején bunkó, önző, és csak a saját javára akarja fordítani a helyzetet. Aztán jön a kétségbeesés, amikor már meg is akar halni, csak hogy kiszabaduljon ebből a mókuskerékből.
A helyzet csak akkor kezd megváltozni, amikor ő is megváltoztatja a hozzáállását: elkezd törődni másokkal, tanul, fejleszti a tehetségét, és segít az embereken.
Megment egy polgármestert a fuldoklástól, kereket cserél az öreg hölgyeknek, új dolgokat tanul. A nap azonban addig ismétlődik, amíg Phil ki nem érdemli Rita elismerését és szeretetét.
Nem tudni biztosan, hogy tényleg ő-e a kulcs a hurokból való kijutáshoz, de Phil többször is hangsúlyozza, hogy a nő a legkedvesebb ember, akivel valaha találkozott. Az a tény, hogy végül olyan férfivá válik, akiért Rita hajlandó kifizetni 339 dollár 88 centet egy jótékonysági árverésen, tökéletesen bizonyítja a jelleme teljes átalakulását.
A film befejezése és a valódi mondanivaló
Phil ekkor mondja ki a film egyik legemlékezetesebb mondatát: „Szerintem én egy isten vagyok. Nem az Isten, csak egy isten.” Ez a vallomás jól mutatja, hogy bár tisztában van az időhurok adta hatalmas erejével, ismeri a saját határait is. Nem mindenható ő, csak egy esendő ember, aki egy pokolian nehéz helyzetben próbálja megtalálni a helyes utat.
Akárcsak Joseph Campbell elméletében a Hős, Phil is végigjárja a belső átalakulás útját, eljutva az önismeretig és annak megértéséig, hogy „a menny és a pokol is benned lakozik”.
Megtanul értékelni minden egyes napot, a lehető legtöbbet kihozni a kapott lehetőségből, és egy jobb emberré válni – nem a saját szórakoztatására, hanem mások megsegítésére. Csak így sikerül végül kilépnie a mókuskerékből és új életet kezdenie, maga mögött hagyva azt az önző alakot, aki valaha volt.
Az Idétlen időkig története – még ha nem is ad szigorú tudományos magyarázatot az időhurokra – mély filozófiai gondolatokat közvetít az önismeretről, a felelősségvállalásról és az emberi kapcsolatok fontosságáról.
Pontosan ezen témák miatt marad a film mind a mai napig aktuális, arra ösztönözve téged és minden nézőt, hogy elgondolkodjunk azon: hogyan használjuk fel az időnket, és milyen döntéseket hozunk az életünkben.
