Látjuk Han Solót, Luke Skywalkert és Leia hercegnőt – úgy néznek ki, mint mi, úgy beszélnek, mint mi, és pont úgy viselkednek, mint az emberek.
De George Lucas vagy az őt követő alkotók egyik trilógiában sem veszik a fáradságot, hogy megmagyarázzák: tulajdonképpen honnan a fenéből került a Homo Sapiens egy teljesen idegen galaxisba?
A filmekben egy szó sem esik Darwinról, evolúcióról vagy űrbárkákról. A kiterjesztett univerzum azonban – mind a jelenlegi Disney-kánonban, mind a részletekben gazdag „Legendákban” – ad néhány választ. Ha pedig összerakod ezeket a szétszórt kirakós darabokat, az emberiség történetének egy meglehetősen komor és fenséges képe rajzolódik ki.
Coruscant, mint a civilizáció bölcsője.
Ha a hivatalos térképeket és kézikönyveket veszed alapul, az emberiség a domináns faj a Galaxisban, a „kiindulópontnak” pedig Coruscant tekintik. A legtöbb forrásban ez a városbolygó, a Régi Köztársaság és a Birodalom fővárosa szerepel az emberek szülőbolygójaként.
A jelenlegi kánonban ez az információ a „feltételezhetően” címkével szerepel. A Messzi-messzi galaxis tudósainak egyszerűen esélyük sincs leásni a bolygó geológiai rétegeibe, amelyet évezredeken át betonba és duracélba burkoltak. A régészet Coruscanton szinte lehetetlen küldetés: a csillogó tornyok alatt kilométernyi mélységben húzódnak az elhagyatott szintek, ahol a történelem elrohadt és legendává vált.
Ennek ellenére az „emberiség” kifejezést itt az alapfaj megnevezésére használják. Számos olyan faj létezik, amely közel áll az emberekhez és genetikailag kompatibilis is velük, de a más bolygókon töltött évezredes elszigeteltség során megváltoztak (például a bőrszínük vagy az anyagcseréjük). Ez a kolóniák klasszikus evolúciója: miután szétszóródtak több ezer világban, az egységes faj elkezdett szétválni.
A zhellek és a taungok.
Ha kicsit mélyebbre ásol, és előveszed a „Legendák” (a régi Kiterjesztett Univerzum) anyagait, olyan konkrét nevekre és eseményekre bukkanhatsz, amelyek mintegy 200 000 évvel a yavini csata előtti korszakra nyúlnak vissza.
Az ősi szövegek megemlítik, hogy Coruscantot egykor Notronnak hívták. Abban a korszakban két hatalmas frakció harcolt a bolygó feletti uralomért: a zhellek (a Zhell Zászlóaljaként is ismert 13 emberi nemzet) és a taungok faja. Ez egy kegyetlen, ősi felőrlő háború volt. A legendák szerint a fordulópontot egy kolosszális vulkánkitörés jelentette, amely elpusztította a zhellek fővárosát. A hamu két évre elsötétítette az eget, de az emberek túlélték.
A zhellek, a modern ember ősei, képesek voltak újracsoportosulni, és végül kiszorították a taungokat a bolygóról. Egyébként a száműzött taungok sorsa egy külön érdekes történeti szál: a Külső Peremvidékre menekültek, letelepedtek a Roon bolygón, és később ők fektették le annak a kultúrának az alapjait, amelyet ma „mandalóriként” ismersz. Eszerint az emberek és a mandalórik szembenállása több százezer éves gyökerekre nyúlik vissza.
A Végtelen Birodalom.
Egy másik fontos történelmi réteg, ami megmagyarázza, hogyan is szóródhattak szét az emberek ilyen széles körben a galaxisban, a Rakata Végtelen Birodalomhoz köthető. Körülbelül 30 000 évvel a filmek eseményei előtt a galaxist a rakaták uralták – ők technológiailag magasan fejlett, kegyetlen lények voltak, akik az Erő Sötét Oldalát használták.
A Star Wars univerzumának egyik belső történelmi írásában szerepel egy ijesztően őszinte mondat:
„Az emberi történelem azzal veszi kezdetét, hogy mi voltunk a rakaták leginkább hasznos rabszolgái.”
Pontosan ez a „komor kezdet” lett a katalizátor. A rakaták tömegesen hurcolták el az embereket Coruscantról, hogy munkaerőként használják őket a számtalan kolonizált világon. Amikor a Rakata Birodalom összeomlott (egy polgárháború és egy titokzatos járvány miatt, amely elvágta őket az Erőtől), az emberek hirtelen felszabadultak.
Ekkor már a galaxis minden szegletében ott éltek, hozzáfértek egykori gazdáik hátrahagyott technológiájához (köztük a hiperhajtóművekhez is), és gyorsan betöltötték a kialakult hatalmi űrt. A korábbi rabszolgák, a maguk kiemelkedő alkalmazkodóképességével és ambícióival, a Galaktikus Köztársaság alapítóivá és építészeivé váltak.
A földi szál.
Végül érdemes eloszlatni egy népszerű tévhitet. A rajongói körökben időnként felbukkan az az elmélet, miszerint a Csillagok háborúja emberei egy Földről indult expedíció leszármazottai lennének. Ez az ötlet egy időben valóban létezett, de csak papíron, a végül törölt Alien Exodus projekt keretein belül.
Robert J. Sawyer író azt tervezte, hogy összeköti Lucas univerzumát a mi valóságunkkal: a történet olyan emberekről szólt volna, akik a 25. században menekültek el a Földről, és egy féregjáratba kerültek. Ez a projekt azonban nem kapott zöld utat, a Lucasfilm pedig teljesen elhatárolódott tőle.
A hivatalos álláspont (amelyet például a Star Wars Made Easy kézikönyv is rögzít) egyértelmű: a Messzi messzi galaxis embereinek semmi közük a Földhöz. Ők a konvergens evolúció vagy az Erő valamilyen ősi tervének szüleményei, de ők nem „mi” vagyunk. Ez az, ami lehetővé teszi a Csillagok háborúja számára, hogy megmaradjon egy tiszta fantasy-univerzumnak, amelyet nem terhel sem a mi naptárunk, sem a mi földrajzunk.
