Nézőként talán szemet hunysz egy filmben a cselekménylyukak és a kínos párbeszédek felett, de az utolsó, stáblista előtti jeleneteknek muszáj hibátlanoknak lenniük, mert ezek mindig beleégnek az emlékezetbe.
Gondolj csak M. Night Shyamalan A falu című filmjére – egy komor és feszült thriller, amit az utolsó tizenöt perc kíméletlenül tönkretesz. Nem lehet csak úgy áthúzni mindent, ami addig történt, és ezt büszkén váratlan fordulatnak nevezni.
Szerencsére pontosan az ilyen esetekre találták ki az alternatív befejezéseket. Ha a mozis verzió szétesik a harmadik felvonásban, az archívumokban rejtegetett finálék lehetővé teszik a rajongóknak (vagyis neked is!), hogy olyannak lássák a filmet, amilyennek eredetileg lennie kellett volna.
Vagy legalábbis olyannak, amilyennek a nézők látni szerették volna. Gyakran ezek a változatok nagyságrendekkel erősebbek és logikusabbak, mint amik végül a mozikba kerültek.
Pillangó-hatás (The Butterfly Effect)
Ebben a pszichológiai thrillerben a húszéves Evan rájön, hogy a gyakori migrénjei és emlékezetkiesései egyáltalán nem orvosi problémák. Ezek egy sokkal titokzatosabb képesség megnyilvánulásai: az időutazásé.
Régi naplóit olvasva Evan visszatér a gyermekkorába, hogy kitörölje a történelemből azokat a szörnyű, traumatikus eseményeket, amelyek megnyomorították az ő és barátai életét. A főhős azonban hamarosan ráébred, hogy még a legapróbb, jószándékú beavatkozás is képes radikálisan átírni a jövőt. És szinte mindig pusztító következményekkel jár.
A mozis befejezés: Evan visszautazik arra a napra, amikor megismerkedett Kayleigh-vel (Amy Smart), és mindent megtesz azért, hogy soha ne találkozzanak. Visszatérve a jelenbe megkönnyebbülten látja, hogy ez az elszakadás csak a barátai javára vált. Evan elégeti a naplóit, ezzel örökre megfosztva magát attól a lehetőségtől, hogy újra tönkretegye az idősíkot.
Az alternatív befejezés: Az őrület határán sodródva Evan megteszi utolsó, kétségbeesett időugrását: egyenesen az anyaméhbe utazik vissza, és saját köldökzsinórjával fojtja meg magát. Ezzel megakadályozza a születését, és megszakítja az elátkozott gén továbbadásának láncolatát, amely korábban már az apját is őrületbe kergette.
Ez a komor körforgás valószínűleg már korábban is megismétlődött, hiszen Evan előtt az anyjának már volt néhány vetélése.
Rambo – Első vér
A vietnámi veterán, John Rambo céltalanul bolyong Washington államban, ahol keresztezi a helyi zsarnokoskodó seriff, Teasle útját. Az egykori „zöldsapkás” nem hajlandó elviselni a tekintélyelvű zsaru megaláztatásait, emiatt pedig a helyi isten háta mögötti kisvárosban valóságos túlélőharc bontakozik ki. Rambónak az erdőn keresztül kell átverekednie magát, hogy megmentse az életét Teasle-től és az embereitől.
A mozis befejezés: Rambo sarokba szorítja Teasle-t, súlyosan megsebesíti, és már épp készül leadni a kegyelemlövést. Az utolsó pillanatban azonban közbelép John egykori parancsnoka, Sam Trautman ezredes. Rambo a könnyeivel küszködve mesél a kint átélt vérfürdőről, és végül egyenesen az ezredes kezébe adja meg magát.
Ezt a befejezést nem lehet kudarcnak nevezni, de azért hagy maga után egy enyhe csalódottság-érzést. Viszont sikeresen nyitva hagyta az ajtót néhány meglehetősen középszerű folytatás előtt.
Az alternatív befejezés: Az eredeti finálét szigorúan David Morrell 1972-es regénye alapján forgatták le. Rambo itt is ugyanúgy összeomlik a monológja közben, de aztán sokkal komorabb következtetésre jut: Vietnám teljesen megfosztotta az életét minden értelmétől. Ráébred, hogy soha többé nem tud majd beilleszkedni a békés társadalomba, és előtte már csak a fájdalom és a múlt végtelen kísértetei állnak.
Rambo a pisztolyt az ezredes kezébe adja, és könyörög neki, hogy végezzen vele. Amikor Trautman nem bírja rászánni magát, hogy meghúzza a ravaszt, John szorosan rámarkol a kezére, maga felé rántja, és így provokálja ki a halálos lövést.
Csillagok között
A Földet és lakóit klímakatasztrófa fenyegeti, a bolygó legjobb elméi pedig lázasan keresik a módját az emberiség megmentésének. A NASA-nál John Brand fizikus egy ambiciózus tervet dolgoz ki a lakosság féregjáratokon keresztüli áttelepítésére egy új bolygóra. Joseph Cooper pilóta (Matthew McConaughey) egy kutatócsoporttal – köztük Brand lányával, Ameliával (Anne Hathaway) – átkel egy féregjáraton, hogy feltérképezzenek három, kolonizációra potenciálisan alkalmas bolygót.
A mozis befejezés: Egy ötdimenziós csapdába esve Cooper téren és időn keresztül felveszi a kapcsolatot a lányával, Murph-fel. A lány időközben már maga is tudós lett, és az apja Morse-kóddal továbbítja neki az expedíció által összegyűjtött összes létfontosságú adatot. A hiperkocka összeomlik, Cooper pedig egy űrállomáson tér magához. A film nem ad egyértelmű magyarázatot arra, hogy a főhős pontosan hogyan élte túl ezt a kalandot, de a befejezés így is boldog: az idős Murph új utazásra bocsátja apját – Amelia megkeresésére.
Az alternatív befejezés: Ha a rendező, Christopher Nolan testvére, Jonathan ragaszkodott volna a saját változatához, a Csillagok között teljesen máshogy ért volna véget.
Jonathan verziójában „az Einstein-Rosen híd abban a pillanatban omlik össze, amikor Cooper megpróbálja visszaküldeni az adatokat a Földre”. A féregjárat, amelyen az Endurance űrhajó átrepült, megsemmisül, így Coop utazása a fekete lyukba egyirányú jeggyé válik. Az adatok végül elérik a Földet, de egy gravitációs hullám-obszervatórium fogja be őket, nem pedig Murph karórája. Kétségtelen, hogy Cooper hősies halála tragikus hangulatban zárta volna le a filmet, de ez egy sokkal őszintébb és logikusabb finálé lett volna, mint az a zavaros, „deus ex machina” stílusú lezárás, amit végül Christopher Nolan kitalált.
Die Hard 3. – Az élet mindig drága
Simon Gruber túszul ejti egész New Yorkot. Céljai egyszerűek és kegyetlenek: el akar lopni egy hegyomlásnyi aranyat, és bosszút akar állni John McClane hadnagyon a testvére, Hans haláláért az első részből. Egy harlemi boltossal, Zeus Carverrel (Samuel L. Jackson) az oldalán McClane végigrohan a város mind az öt kerületén, bombafenyegetésekkel és bankrablásokkal küzdve meg, miközben próbálja utolérni Grubert és a bandáját.
A mozis befejezés: McClane egészen a québeci búvóhelyéig követi Grubert. A banditák nagy részét gyorsan lekapcsolják, de maga Gruber a barátnőjével együtt megpróbál egy helikopterrel lelépni. McClane-nek sikerül szétlőnie egy távvezetéket, ami rácsapódik a helikopterre. Egy tipikus hollywoodi akciófilm-finálé: irreális, megkérdőjelezhető fizikával operál, és kizárólag a látványos BUMM kedvéért hozták össze.
Az alternatív befejezés: Gruber meglóg az arannyal, és a terrorista által okozott pusztításért minden vád McClane nyakába szakad. A New York-i rendőrség kirúgja, de John fittyet hány a szabályokra, és egyedül ered Simon Gruber nyomába. Miután sarokba szorította a gonosztevőt, rákényszeríti, hogy játsszanak egy „McClane mondja” nevű játékot – találós kérdésekkel, a főnyeremény pedig egy rakétavető.
Néhány feszült forduló után Gruber veszít, és egy RPG-rakétát kap egyenesen a mellkasába. Ez a reálisabb befejezés toronymagasan veri a mozis verziót. Van, amikor az igazság nem győzedelmeskedik magától. Néha a jófiúnak rossz dolgokat kell tennie a bosszú érdekében.
Madarak
Alfred Hitchcock 1963-as Madarak című thrillerében Melanie Daniels, az előkelő hölgy és Mitch Brenner ügyvéd egy San Franciscó-i kisállat-kereskedésben találkoznak. A férfi felkelti Melanie érdeklődését, aki el is utazik hozzá Bodega Baybe egy ajándékkal – egy pár törpepapagájjal. Mitch meghívja vacsorára, de a hősnőt váratlanul megtámadja egy sirály. Melanie a Brenner-házban keres menedéket a megmagyarázhatatlan madártámadások sorozata elől, amelyek a következő napokban rázúdulnak a kisvárosra.
A mozis befejezés: A támadások közötti éjszakai szünetben Melanie észreveszi, hogy a madarak áttörték a tetőt. Újra rátámadnak, és Mitch úgy dönt, hogy azonnal San Franciscóba indulnak, hogy elmeneküljenek és orvosi ellátást szerezzen a nőnek. A madarak vészjóslóan várakoznak, amíg Mitch épségben beülteti Melanie-t és a többieket az autóba, de nem támadnak. A rádióban bemondják, hogy más városokban is elkezdődtek a támadások. A hősök hajnalban lassan elhajtanak, és a felkelő nap megvilágítja a tájat, amelyet teljesen beborít több ezer madár.
Az alternatív befejezés: Peter Bogdanovich rendező szerint barátja, Alfred Hitchcock eredetileg egy sokkal izgalmasabb zárójelenetet tervezett a Madarakhoz. A „mutasd meg, ne csak mesélj róla” elv a jó történetmesélés egyik legfontosabb szabálya, és Hitchcock egy igazán rémisztő hangulattal akarta lezárni epikus thrillerét.
Mitch és a többiek eljutnak San Franciscóba, ahol a megmentésükbe vetett reményeik azonnal szertefoszlanak: madarak ezrei lepték el a Golden Gate hidat, és sűrű, fekete felhőként köröznek a város felett. Sajnos ennek a jelenetnek a leforgatása túlságosan drága lett volna. Az autórádió használata a terjedő támadások bejelentésére végül is jól működött, de elképesztően menő lett volna, ha Hitchcock meg tudja valósítani az eredeti elképzelését.
