Azóta számos hátrányukra derült fény, de nálunk szeretnek ugyanarra a gereblyére lépni, és minden építtető, aki csöveket vagy kábeleket önt a betonalapba, állandóan a „majd lesz valahogy” elvében bízik.
Már sokat írtam arról, hogyan verik át a magánépíttetőket az építők és a gyártók, és még sokat is fogok. De haladjunk csak sorjában! Ma eljött az ideje, hogy megvizsgáljunk egy újabb területet, amivel nálunk szép pénzt lehet keresni – ez pedig a padlófűtés.
A „padlófűtés” típusú helyiségfűtési rendszer egyáltalán nem új találmány, sőt, nagyon is régi, már az ókori rómaiak és az ókori koreaiak is használták. Azonban nem mindenki és nem mindenhol alkalmazta ezeket a rendszereket. És korántsem minden helyiséget fűtöttek így. Egy ilyen rendszer jelentős építési költségekkel járt, és az üzemeltetése sem volt éppen olcsó.
Összességében ez a rendszer a tömeges alkalmazás terén teljes csődöt mondott, és hosszú időre, nagyjából a múlt század végéig feledésbe merült. Azt mesélik ugyan, hogy Koreában ezalatt végig használták, de ez rendkívül kétséges. Ha az ilyen padlófűtés hatékony lett volna, minden szomszédos országban alkalmazták volna. Azonban sem Kínában, sem Japánban nem találtak régi padlófűtési rendszereket, legalábbis tömegesen nem, legfeljebb csak sikertelen kísérletek formájában, amelyeket persze megpróbáltak valami csodás technológiaként beállítani.
Lényeg a lényeg, ma a világon egyáltalán nem népszerű ennek a fűtési rendszernek a modern újragondolása – sem a vizes, sem az elektromos változata. Például az USA-ban – amely a divatot diktálja mindenféle hasznos háztartási kütyü terén – a padlófűtés gyakorlatilag ismeretlen. Nem népszerű Európa nagy részében sem, és igazából sehol máshol. Persze, Magyarország kivételével. A múlt század 90-es éveitől Magyarország valóságos pöcegödörré vált, ahová a nyugati feltalálók öntötték az összes olyan innovatív „trágyájukat”, amit a saját honfitársaik nem akartak használni.
Így jutott el hozzánk a „határon túlról” a padlófűtés is.
A legérdekesebb az, hogy a mi „ezermestereink”, akik lehetőséget láttak a padlófűtésben a pénzkeresésre, jelentősen „továbbfejlesztették” a rendszert. Míg Amerikában és Koreában mobil, szőnyeg formájában kapható padlófűtéseket gyártottak, nálunk kitalálták, hogy a kábelt vagy a csöveket közvetlenül a padló betonjába kell beágyazni. Ehhez eleinte cementesztrichréteget használtak, később pedig, a lemezalapok elterjedésével, a fűtőelemeket már közvetlenül az alapzatba kezdték szerelni.
Kiváló megoldásnak tűnt: beöntöd és elfelejted. Minden rendben is lenne ezzel a rendszerrel, ha ezek a fűtőelemek időnként nem hibásodnának meg. Ilyenkor viszont vésni kell a betont, és még örülhetsz, ha az csak az esztrichréteg. De bizony előfordul, hogy magát az alapot kell szétverni!
Képzeld csak el ezt a jelenetet! Csak ne gyere nekem azzal, hogy elhiszed, hogy léteznek olyan csövek vagy kábelek, amelyek 100 évig nem mennek tönkre. Különösen, ha azok netán hazai gyártmányúak.
Tehát az amerikaiak nem véletlenül hagytak fel gyorsan ezzel a fűtési rendszerrel, és a becsületükre legyen mondva, hogy eredetileg csak a fürdőszobákban próbálkoztak padlófűtéssel, a csempe alá ágyazva azt, amit szükség esetén elég könnyen fel lehet szedni.
A mai koreaiak pedig még ezt a megoldást sem használják; náluk az elektromos, szőnyeg alá tehető fűtőszőnyegek terjedtek el, amelyeket hiba esetén könnyen ki lehet cserélni. De még ezeket is ritkán kapcsolják be, mert drága náluk az áram, és a családi házakban főként kályhával fűtenek, a lakásokban pedig egyáltalán nincs központi fűtés. Hogy télen éjszaka ne fázzanak meg, speciális, elektromosan fűthető matracokat használnak, nappal pedig Dél-Koreában még télen is enyhe az idő. A gáz Koreában nagyon drága, mert az USA-ból vagy Ausztráliából szerzik be.
De honnan jöttek akkor a pletykák, hogy Koreában általánosan elterjedt a padlófűtés?
Hát onnan, ahonnan a pletykák jönnek mindenféle más építőipari termék, például a gázbeton, az ondulin, az ásványgyapot, a polisztirolhab (hungarocell) és hasonlók világszintű, általános használatáról.
Szólni kell pár szót arról is, milyen hatása van a padlófűtésnek a lakóhelyiségekben. Ahogy fentebb már volt róla szó, az amerikaiak csak a fürdőszobákban használtak ilyen rendszereket, vagyis olyan helyeken, ahol nem volt szükség állandó fűtésre. Ha viszont egy egész házat akarsz így fűteni, akkor komoly problémával találhatod szembe magad: az ilyen rendszerből származó hőt egyszerűen lehetetlen normálisan szabályozni, különösen, ha az alapzat betonjába van öntve. Ezen pedig semmilyen szabályozó érzékelő nem segít.
A helyzet az, hogy a beton hőtehetetlensége – legyen szó akár alaplemezről, esztrichről vagy akár csak a járólapról – nagyon nagy. A helyiség legjobb esetben is csak egy óra múlva kezd felmelegedni, és mire az emberek már fulladoznak a melegtől, ki kell menekülniük a házból, amíg a beton le nem hűl. Ezzel az állítással pedig felesleges vitatkozni, mert ez egy közismert fizikai törvényszerűség.
Befejezésül hadd mondjam el: Amerika és Magyarország mindenben két ellentétes pólus. Ma már kevés országban próbálkoznak a helyiségeket a padló felől fűteni. Amerikában pedig – ha esetleg nem tudtad volna – a helyiségek fűtése a mennyezet felől történik, és ez a bevett gyakorlat. Amerika a légkondicionálók országa, és ez elsőre furcsának tűnhet – hiszen a meleg levegő nem száll lefelé, mint a hideg –, de a vidéki amerikaiak ma mégis szinte kizárólag légkondicionálókkal fűtenek, még ha a fűtési rendszereik első ránézésre nem is hasonlítanak a hagyományos klímaberendezésekre.
Nálunk pedig szeretnek újra és újra ugyanarra a gereblyére lépni, és ez már 30 éve így megy. Az embereink szentül hisznek abban a fizikában, amely szerint a legjobb fűtés az, amikor a meleg alulról felfelé száll.
