15 történet, ami bizonyítja, hogy a lakásbérlés olyan, mint a lottó, és soha nem tudhatod biztosan hogy nyertél vagy vesztettél

Sokáig lehetne vitatkozni arról, hogy mi a jobb: lakást bérelni és pénzt költeni a szépítésére, vagy például felvenni egy lakáshitelt, hogy saját lakásod legyen. De egy dologban biztosak vagyunk: ha bérlésről van szó, a felejthetetlen élmények garantáltak.

Talán azért, mert minden ember más: a tulajdonosok és a bérlők is lehetnek igazán jó arcok, vagy éppen ellenkezőleg, igazi fura figurák. Ezt a most következő történetek is remekül bizonyítják.

• A minap lakásnézőbe mentem. A tulajdonos azt mondta: „Az előző bérlők még nem költöztek ki, úgyhogy velük együtt mutatok meg mindent.” Mondtam, hogy semmi gond. Miután jó ideig csengettünk, eszükbe sem jutott ajtót nyitni. Erre a tulaj megszólalt: „Na jó, akkor kinyitom a saját kulcsommal.” És ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy bolond lennék, ha kivenném azt a lakást. © chiefinthe / Twitter
• Vannak barátaim, akik már évek óta ugyanazt a lakást bérlik, és az első naptól kezdve volt egy mosogatógépük, ami nem működött. Vagy legalábbis azt hitték. Egyszer megunták a kézi mosogatást, és úgy döntöttek, hogy megjavíttatják. És akkor… tessék! Kiderült, hogy a mosogatógép végig jó volt, csak az előző bérlők benne felejtettek valami cserélhető fejet egy turmixgéphez vagy húsdarálóhoz, amit a barátaim a gép szétszedett darabjainak hittek. Képzeld el: 5 évig nem használtak egy tökéletesen működő gépet, és rendszeresen szidták a mosatlan edényhegyeket, csak azért, mert nem gondolták végig a problémát. © Ms.Hmm / Pikabu

• Egy idős hölgy házában béreltem szobát. Először azt hittem, hogy a néni egy angyal, de valójában nem engedett fürdeni, sem vizet forralni, mert a falicsempék leeshetnek a gőztől. Megette az ételemet azzal a kifogással, hogy „Úgyis csak egy kis leves volt, nem nagy ügy”, miközben én ebédelni jöttem haza, és számítottam arra a levesre. Ráadásul egy nap jött a fia, bement a szobámba, és elkezdett kérdezősködni: „Ki vagy, honnan jöttél, mit olvasol?”, „Ó, szárítod a ruháidat?”. Alig bírtam ki egy hónapot ott. © gulnarKa / Reddit
• Egyszer felébredtem, kinyitottam a szemem, és a nénit láttam magam előtt, akitől a lakást béreltem, egy széken ülve. Majdnem megállt a szívem a rémülettől. Azt mondta, hogy csengetett, de mivel nem nyitottam ajtót, úgy döntött, hogy bemegy, és megvárja, amíg felébredek, engem bámulva, amíg alszom. © Gerel16232060 / Twitter
• Kiadtam a lakásomat egy zenész csapatnak: 3 fiú és 2 lány. Igyekszem minél tökéletesebb tulajdonos lenni: sosem állítok be előzetes bejelentés nélkül, nem emelem az árat, nem tárolom a cuccaimat a lakásban. Mindezt azért, hogy ne költözzenek el. Ez egyfajta kifinomult bosszú tőlem a lakás szomszédságában lakó öregasszony felé, aki 4 éven keresztül minden reggel ugyanazt a számot játszotta maximális hangerőn, amíg én ott laktam a lakásban. © Oídoporahí / Ideer

• Egyszer béreltem egy lakást. Már az gyanús volt, hogy a néni nem volt hajlandó szerződést kötni (azt mondta, hogy nincs rá szükség, megbízik bennem). Akkor ott nem számított, mert sürgősen szükségem volt egy lakásra. Panaszkodott, hogy a lakás rossz állapotban van, és hozzátette, hogy ha szeretnék valamit megjavítani, nem bánja. Sokáig akartam ott lakni, ezért úgy döntöttem, hogy apránként elvégzem a javításokat. De a második hónapban elkezdődtek az ellenőrzések: bármikor bejöhetett, mivel a saját kulcsával nyitotta az ajtót. Egyszer felkiáltott: „A székeimen ülsz, és meglazítod őket. A szekrényajtó elkezdett rosszul záródni. Túl lassan végzed a javításokat, hogy fogok ideköltözni szeptemberben?”. Ezzel leleplezte le magát. A néni terve az volt, hogy beenged bérlőket, hogy elvégezzék a javításokat, és amikor kész, köszöni szépen, keressenek másik lakhelyet. Csendben elköltöztem a barátaimmal, otthagyva a frissen elkezdett javításokat, az összes lepattogzott fallal. © Quora
• Albérletbe költöztem a szüleimtől, amikor elkezdtem észrevenni, hogy a dolgok „maguktól mozognak” a lakásban, és az étel eltűnik a hűtőből. Vettem egy joghurtot, de eltűnt, még a doboza sem maradt meg. Találtam egy könyvet a fürdőszobában, pedig nem szoktam ott olvasni. Odamentem a tulajhoz, és megkérdeztem: „Engedélyezte valakinek, hogy belépjen a lakásba?”, de úgy nézett rám, mintha hülye lennék. Azt hittem, megőrülök. Aztán egy nap az anyám megkért, hogy menjek el a nagynénémmel egy másik városba, ezért szóltam a tulajnak, hogy nem leszek ott. De az utazás az utolsó pillanatban lemondásra került. Bementem a lakásba, és egy férfit találtam az ágyamban aludni, miközben a tulaj mellette vidáman ette az egyik kolbászomat. © Slavestnyi / Pikabu

• Amikor beköltöztünk a frissen bérelt lakásba, úgy döntöttünk, hogy kitakarítunk. Sok érdekes dolgot találtunk. A gyerekszobában egy csomó homokot, kutyaszőrt és rengeteg cukorkapapírt találtunk a kanapé alatt. Na jó, a cukorkapapírokat értettem: a gyerekek hajlamosak elrejteni a „bűneik” nyomait. De annyi homok és por volt, hogy majdnem hánytam a köhögéstől. És amikor arrébb toltam a mosógépet… az egyetlen gondolatom az volt: „Nehogy használt betétek legyenek, ne, kérlek.” És ezek az emberek így éltek 4 évig. © Quora
• Amikor kicsi voltam, előfordult, hogy pár nappal a tanévkezdés előtt érkeztünk a városba. Anyukám otthagyott a nagynénémnél, és elrohant lakást keresni. Már teljesen kétségbe volt esve, amikor vett egy teasüteményt, leült enni egy kicsit, és kiszellőztetni a fejét. Körülnézett, és az utca túloldalán egy görnyedt idős hölgyet látott, aki megpróbált elérni egy berkenyeágat, hogy leszedje a bogyókat. Hát, anyukám átment az úton, és lehajlította az ágat. Miközben a néni szedte a bogyókat, elkezdtek beszélgetni. Kiderült, hogy a néni azért jött be a központba, hogy feladjon egy hirdetést az újságba egy kiadó szobáról. 2 évig laktunk abban a szobában. Olcsó és kényelmes volt. Azt hiszem, a jó cselekedetek néha azonnal megtérülnek. © Kinash*** / Pikabu

• A diákévei alatt a barátnőm lakást bérelt még 2 lánnyal. Egyik nap beáztak a fölső szomszéd miatt. A barátnőm felment panaszkodni a felettük lakókhoz, és a srác, aki ott lakott a szüleivel, azt mondta, hogy ő maga elvégzi a javításokat. Egy hónapon keresztül ő és a barátai szinte minden nap lent voltak a lakásban (állítólag a munkálatokat ellenőrizték), aztán teáztak és beszélgettek. Végül kiderült, hogy a srácnak tetszett a barátnőm, és kitalálta ezt a módszert, hogy megismerkedjen vele, vagyis szándékosan áztatta el a lakásukat. Már 20 éve együtt vannak. © Oídoporahí / Ideer
• 20 évvel ezelőtt béreltünk egy lakást. A tulajdonosok engedélyével szőnyegeket tettünk le a nappaliba és a hálószobába, megjavítottuk az összes szekrényt, új padlót raktunk a konyhába, és kifestettük az összes falat. A férjem egy építkezésen dolgozott vállalkozóként, így szinte az összes anyagot olcsón meg tudta szerezni. Egyszerűen nagyon szerettük azt a lakást, és a tulajdonosok is nagyon kedvesek voltak. Csak azért költöztünk el, mert vettünk egy házat. És amikor elmentünk, a tulajdonosok jóval magasabb áron tudták kiadni a lakást, a mi felújításainknak köszönhetően. © Karen Blood / Quora

• Egyszer béreltünk egy lakást az egyik barátnőmmel. Hazajöttem a munkából, és a barátnőm elkezdett panaszkodni: „Agyoncsaptam két hatalmas csótányt, akkora volt, mint az ujjam.” Féltem a rovaroktól, ezért azt hittem, túloz. Aztán egész éjjel az volt az érzésem, hogy valami mászik rajtam. „Ez csak a képzeleted” – mondogattam magamnak, mivel a barátnőm elég színesen és részletesen mesélt a csótányokról… Aha, persze. Reggel egy hatalmas és kövér madagaszkári bütykös csótányt láttam a falon. Kicsit később megérkeztek a felettünk lakó szomszédok: kiderült, hogy nekik egy komplett tenyészetük volt a lakásban, de egy vita hevében eltörtek néhány terráriumot. Megkértek minket, hogy adjuk vissza a bogarakat, ha véletlenül látnánk őket. Hát… © Oídoporahí / Ideer
• A legjobb barátnőm esküvőjére mentünk egy közeli faluba (én voltam a koszorúslány). Kibérelt nekünk egy lakást egy hihetetlenül szép és hangulatos környéken, közvetlenül a park mellett, és a ház hátsó udvarán egy almafa nőtt. A tulajdonosok megengedték, hogy annyit szedjünk a gyümölcsből, amennyit csak akarunk, az idős házaspár pedig, akik a szomszédban laktak, teli szatyrot ajándékozott nekünk naranccsal és gránátalmával, és megmondták, hol van a legjobb gyógyszertár a városban. © SGT_Chowdown / Reddit

• Már majdnem 4 éve bérelünk egy lakást. Az előző bérlő mutatott be minket a jelenlegi tulajdonosnak. Egy másik megyében lakik, és soha nem láttuk. Nem állít be figyelmeztetés nélkül, nem változtatja a bérleti szerződés feltételeit, sőt, csökkentette a bérleti díjat, hogy könnyebben tudjunk fizetni. Ha bármilyen probléma van a lakással, ő maga hívja a szerelőt. Mindig őszintén érdeklődik a dolgaink iránt, nem bánja a háziállatokat, és szinte bármit megenged nekünk a lakással. És ez kölcsönös: jó állapotban tartjuk a lakást, fejlesztjük, barátságban vagyunk a szomszédokkal, és mindig hozunk valami kis szuvenírt a tulajdonosnak, amikor nyaralni megyünk, hogy továbbra is jó legyen a kapcsolatunk. © ismeretlen szerző / Reddit
• A tulajdonosok, akiktől a házat béreltük, velünk szemben laktak. Egyik nap elromlott a WC-nk. Már este, 19:00 óra volt, és a vízvezeték-szerelő csak másnap tudott jönni. Erre azonnal odaadták a saját házuk kulcsát, és azt mondták, hogy nyugodtan menjünk be, amikor csak akarunk, és használjuk a fürdőszobájukat, amíg a miénket meg nem javítják. © aj0y / Reddit

Na, most te jössz! Mesélj pár sztorit a saját albérletes élményeidről!