A járvány előtti időkben sokat utaztam – néha olcsóbb volt eljutni Rómába vagy Münchenbe, mint lemenni a szülőkhöz vidékre a hétvégére. Paradoxnak tűnhet, de a légiközlekedés árazása nagyon szeszélyes, és nem is mindig értem, hogyan éri ez meg neki.
Manapság már ritkábban utazok, de a lenyűgöző képek (néha szinte már hihetetlenek) és az élmények még mindig élénken élnek az emlékezetemben.
Emlékszem, amikor a macskaköves utcácskákban sétáltam és a turisták által látogatott helyeken jártam, állandóan azon tűnődtem, hogy vajon hogyan élnek az emberek ezekben a mesébe illő régi házikókban, és milyen titkokat rejtőzhetnek a több száz éves falak között.
Te is gondolkodtál már ilyesmin?
Ma egy különleges, XVI. századi házikót mutatok be nektek az angol vidéken. Képzeljétek csak el! Majdnem 500 éves. Régen malomként üzemelt ez az épület, ma pedig egy építész lakik itt a feleségével, aki író. Véletlenül bukkantam rájuk egy közösségi oldalon, és nagyon örültem, amikor megmutatták, hogy milyen házban laknak.
Röviden elmesélem nektek ennek a történelmi épületnek a történetét, és megmutatom, hogyan néz ki belülről.
Mit lehet tudni az épületről?
Ez egy volt malom, amelyben sok történelmi elem megmaradt (például a tölgyfa ajtók és kőpadlók). Jelenleg a Hiscox család lakik itt.
A házaspár 2013-ban vásárolta meg a házat, a vételárat nem tudni, de találtam egy archív ingatlanhirdetést, amiben 700 millió forintnak megfelelő angol fontért hirdették.
A magas árat az építészeti érték és a fekvés indokolja – a ház Cotswoldsban található. Ez Anglia egyik legszebb helye, ami a régi kőházairól híres. Közülük sok 400-500 éves is elmúlt.
A birtok
A volt malom egy 25 hektáros területen fekszik, melyen patak folyik keresztül. A birtokon ezen kívül még több kisebb történelmi épület is található (pajta és istálló).
A hely valóban varázslatos. Bár nem olcsó. Szerencsére a turisták számára ez a szépség ingyenesen elérhető – a környező falvakban gyakran lehet látni turistacsoportokat és magányos vándorokat is.
Az ingatlan árát tekintve egyből világossá válik, hogy odabent semmilyen romhalmazra nem kell számítanunk. Azonban arany WC-ket és bőrkanapékat sem fogunk találni. A belső tér a viktoriánus korabeli Anglia hangulatát idézi.
Érdekes módon, a tekintélyes bankszámlával rendelkező házaspár nem idegenkedett a bolhapiacokon talált tárgyaktól a belső tér berendezésekor.
Itt a drága antikvitások olcsóbb, pár ezer forintos dekorációkkal keverednek. Egyes tárgyakat Sara, a ház asszonya, az Ebay-en vásárolt.
Lehet, hogy a ház régi, de a kandallók viszonylag újak, csak néhány évtizedesek. Ezeket a híres helyi szobrász és kőfaragó, a 75 éves Simon Verite készítette.
A kandalló felett egy lovassági kard látható, amely Sara férjének a dédapjától származik.
A vintage bútorokhoz a háziasszony maga választotta ki a szöveteket, a saját ízlésének megfelelően.
Minden bútor használt. És amíg például az egyik szék több mint száz éves, addig a kanapé a 2000-es évekből való. A kárpitozáshoz használt szövetek vintage darabok. Sarah a hirdetési oldalakon keresztül vásárolt be ezekből.
Nagyon sok festmény van a házban, amelyeket a pár egész életében gyűjtött. Némelyikük egy vagyonba került. Néhányat pedig a művész barátaiktól szereztek.
A konyhai bútorokat, a nagy asztalt és a székeket helyi mesterek készítették. Ugyanígy a kandallót is (egy hasonló a nappaliban is található).
Mit gondoltok egyébként a tölgyfa parketta és a fa bútorok kombinációjáról?
Néhány helyiségben megőrizték a kőpadlót, amelyek a malomházhoz hasonlóan közel 500 évesek. A képen látható szék Sarah nagymamájától származik, és japánból vásárolt vintage anyaggal újították fel.
Így néz ki a vendég hálószoba (több hálószoba van a házban, beleértve a gyerekszobákat is – három gyerek van a családban)
A vintage tapéta tökéletesen illeszkedik a kétszáz évesnél is idősebb antik ágyhoz és a nagymamától örökölt steppelt takaróhoz.
Megfigyeltétek már egyébként, hogy a házban milyen sok örökölt tárgy található? Meglepő, hogy a tehetős emberek mennyire értékelik ezeket a tárgyakat, pedig simán lecserélhetnék őket drága, divatos bútorokra.
És ez a fő hálószoba.
A fürdőszobát nem lehet egyszerű mosdónak vagy fürdőhelyiségnek nevezni. Ez valójában egy olyan hely, ahova nem csupán „gyorsan lezuhanyozni” jössz, hanem ellazulhatsz egy forró fürdőben, és minimum királynőnek érezheted magad közben.
Sara szenvedélye a könyvek, a vintage textilek és a festmények mellett a muskátli. A ház asszonya a nyári verandát szentelte nekik, amit féltréfásan „geranionariumnak” nevez (ezt a szót nehéz kimondani). A veranda padlóját halszálkamintás marokkói csempékkel borították.
„Mindig is szerettem a muskátlit – ezek a virágok folyamatosan virágoznak, és nem igényelnek túl sok törődést. Egy kicsit olyanok, mint én.” – viccelődött Sara, amikor elmagyarázta, hogy miért vonzódik ennyire ezekhez az igénytelen növényekhez.
Az üvegezett veranda mellett van még egy sarok pihenésre és esti összejövetelekre.
És ha szeretnél, ebben a kis csendes és hangulatos kerti zugban akár a kedvenc könyveddel vagy a laptopoddal is félrevonulhatsz.
Számomra ezek a házak időtlenek.
500 évvel ezelőtt épültek, tele vannak régi tárgyakkal, de mégsem keltenek elavult és régi hatást.
Hogyan érzed magad a kirándulás után? Tetszett a belső tér? Vagy szerinted nagyon nehéz egy ilyen helyen, régiségekkel körülvéve élni? Írjátok meg kommentben!
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
