- Különösen alantas szerep jut a „legpiszkosabb” kasztba tartozóknak – a varná-kon kívül álló úgynevezett dálitoknak vagy érinthetetleneknek. Ők a legalacsonyabb képzettségű munkások, akikkel a többi hindunak még kezet fogni is kínos. És mindez csak azért, mert valaki balszerencséjére mondjuk egy szemétgyűjtő vagy egy mosónő családjába született…
- A hagyomány szerint a Gangesz vizéből adnak inni az ifjú párnak az esküvőn. Ezzel itatják a betegeket vagy a haldoklókat is. És ezt kóstolják meg akkor is, amikor hindu esküt tesznek.
Ők az ősi hódítók leszármazottai, akik évezredekkel ezelőtt a dél-orosz sztyeppékről vándoroltak a szubkontinensre.
Szóval, míg az indiai népesség egy jelentős része, az indoárják, valóban indoeurópai gyökerekkel rendelkezik (ami távoli kapcsolatot jelenthet más európai népekkel), nekünk, magyaroknak alapvetően más a nyelvi és történelmi hátterünk. Éppen ezért lehet különösen megdöbbentő számunkra, magyar turistaként, amikor Indiában olyan helyi szokásokkal és hagyományokkal szembesülünk, amelyek ennyire eltérnek a miénktől.
Hogy pontosan milyenekkel? Az alábbi listán ezek közül gyűjtöttem össze néhányat.
Az özvegyek önégetése
Indiában a mai napig helyenként titokban tovább él – bár törvényen kívül helyezték – a múlt egyik legszörnyűbb maradványa: az úgynevezett szati (सती). Ez az özvegyek kényszerű önégetésének szokása, közvetlenül az elhunyt férj friss sírjánál.
Az egyik elmélet szerint ez még a trizná-ból ered, egy évezredekkel ezelőtti, ősi, közös indoeurópai sztyeppei temetkezési szokásból.
Ma Indiában zajlik egyfajta „harc a lángokkal” – a szati ellen. De ahogy gondolhatod, az ősi hagyományokat nem lehet csak úgy, egy csapásra kiirtani.
Felosztás varnákra és kasztokra
Az érinthetetlenek – India legszegényebb lakói. A hinduk a társadalmukban – minden állami tiltás ellenére – a mai napig íratlan szabályok szerint négy nagy varná-ra oszlanak. És emellett még több ezer kisebb kasztra is.
Egyébként a hinduk minden külföldit eleve úgy tekintenek, mint aki egyik kaszthoz sem tartozik. Vagyis eleve „piszkosnak” tartanak. Éppen ezért egy külföldi turista látogatása után az indiaiak biztosan elvégeznek egy szent rituálét, hogy megtisztítsák szeretett otthonukat.
Személyes WC hiánya az otthonokban
A hindu mitológia szerint bármilyen emberi ürülék rendkívül tisztátalan dolog, aminek semmi helye az otthonban.
Ezért a hívő hinduknál, különösen vidéken, a WC-k igen távol lehetnek a lakóháztól. Ráadásul ezek általában rendkívül egészségtelen állapotban vannak, és elviselhetetlenül büdösek.
Különösen az indiai nők szenvednek a WC-k hiányától, akiket könnyen zaklathatnak a környékbeli férfiak, miközben a távoli illemhelyre mennek. Ezért az indiai nők igyekeznek a lehető legkevesebb vizet inni, hogy ne kelljen feleslegesen „futkosniuk”. Főleg sötétedés után.
A nők lemondanak az alsóneműről
Az indiai nők, mint tudjuk, szívesen viselik híres hagyományos öltözetüket, a szári-t. Azonban nem igazán szeretnek alá alsóneműt venni, legalábbis európai típusút nem. Ezt egy alsószoknyával – petticoat-tal – helyettesítik.
Mindez az éghajlat és a praktikum miatt van így. A műszálas fehérnemű az indiai hőségben csak még kényelmetlenebbé teszi a dolgokat. A WC-re is gyorsan kell sietni – nincs idejük az indiai nőknek a bugyikkal bajlódni.
Fürdés a Gangeszben
Az indiai Gangesz folyó bolygónk egyik legsűrűbben lakott vidékén folyik keresztül – partjai mentén közel félmilliárd ember él. Ezért az ősi Gangeszt joggal tartják a világ egyik legszennyezettebb folyójának.
A Gangesz – egész India hatalmas nyilvános illemhelye. Ez azonban cseppet sem akadályozza a hívő hindukat abban, hogy ide dobják halottaik testét. És abban sem, hogy megmártózzanak benne, rituálisan lemosva magukról minden bűnt és betegséget.
Az egész rokonság együtt alszik
Van egy ilyen kedves, régi indiai hagyomány: az egész család egy ágyban alszik. Vagy egyszerűen csak egymás mellett heverve a padlón. Az ötven körüli szülők, a már szinte teljesen felnőtt fivérek és nővérek…
Mindez azért, mert a bútort itt messze nem mindenki engedheti meg magának. És a tágas lakás sem olcsó. Az indiaiak viszont azzal vágnak vissza, hogy:
„A közös alvás erősíti a családi kötelékeket, a nemzedékek közötti lelki kapcsolatot!” Egyébként az indiaiak általában nem is nagyon szeretik a bútorokkal telezsúfolt otthonokat. Mondván, akadályozza a szellemeket és az isteneket a szabad mozgásban.
Gyakran magát a padlót tekintik „bútornak”, és gyékényszőnyegen ülve esznek. Persze az indiaiak jelentős részének élete nagyrészt egyébként is a szabad ég alatt zajlik, szóval itt, biztos vagyok benne, nem olyan fontos a bútorok megléte.
Fehérítik a bőrüket
Az indoárják ősei északról érkezett, világos bőrű indoeurópaiak voltak. Ezért a világos bőr a mai napig fontos szépségideál az indiai társadalomban.
A felsőbb osztályokhoz tartozó indiai nők kíméletlenül próbálják fehéríteni a bőrüket, speciális kozmetikumokhoz folyamodva. Máskülönben rendes munkát sem kapsz, és lehet, hogy férjhez sem tudsz menni.
Kijárnak a strandra nőket nézni
A fiatal indiai férfiak kedvenc szórakozása például az üdülőhelynek számító Goán az, hogy kimennek a strandra nézni a fürdőző nőket. Különösen a fehér, európai nőket. Ahogy mondani szokás, kortól és testalkattól függetlenül.
A fickók csak állnak, és alaposan végigmérik a „hófehérkéket” tetőtől talpig, majd hazamennek… Néha, ha összeszedik a bátorságukat, közös fotót is kérnek. De általában ennél többre nem vetemednek – ezek nem olyanok, mint a rámenős törökök.
Mindez azért van, mert sok szegény indiai férfi a saját patriarchális társadalmában házasság előtt sehol máshol nem láthat ilyen lenge öltözetű nőket. Szóval azért járnak ki, hogy megnézzék, milyenek is valójában a nők.
Gyerekeket dobálnak le a tetőről
Egy „csodálatos” indiai szokás, amit Siva isten Grishneshwarban található templomában végeznek: a gyermeket ledobják egy tizenöt méter magas toronyból. Persze előrelátóan elkapják őket egy különlegesen kifeszített vászonnal. Ez ám a kedves áldás a kicsiknek a hosszú és boldog életre!
Lemondás a húsról és a rettenetes konyha
Az indiai konyhát szinte senki sem bírja megemészteni az indiaiakon kívül. Elképesztően csípős (300 féle fűszert használnak), hogy a hőségben valahogy elbánjanak a mikrobákkal. Gyakorlatilag nem tartalmaz „normális” húst – a hívő hinduk vegetáriánusok, legfeljebb néha esznek halat vagy csirkét.
Az indiaiaknak gyakran a földön vagy a padlón ülve kell enniük. És igen, a vallásos hinduk határozottan nem esznek marhahúst – a tehén itt nem pusztán szent állat, hanem az ember igaz barátja. Ezért nyugodtan heverészhet akár az út közepén is – senki egy ujjal sem nyúl hozzá. Cserébe viszont az indiaiak szívesen fogyasztanak rovarokat: a főtt selyemhernyóbáboktól kezdve a sáska-, kabóca- és lódarázslárvákig.
Szóval így mennek a dolgok Indiában, a felvilágosult 21. században. Számodra melyik indiai szokás a legmegdöbbentőbb?
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
