A középkori kastélyban való élet 10 érdekessége

A különbség egy palota és egy középkori vár között kábé akkora, mint amekkora különbség van egy tó és egy óceán között. Az erődítményen belül egy egész város helyezkedett el, vagy legalábbis az infrastruktúra olyan volt. De minden középkori várnak megvoltak a maga furcsaságai.

10. Tisztviselők

A nemeseket rengeteg szolga szolgálta ki. A lakomák szervezése a sáfár feladata volt. A vécé tisztaságát a „vécéfelelős” felügyelte. A lovagi tornák lovait pedig a marsall irányította (később ez a szó katonai rangot jelentett). De míg a szobalányok, a várnagy, a szakácsnők és még az udvari bolond szerepe is mindenki számára világos volt, addig egyes pozíciók komoly meglepetést okozhatnak.

A mérgező ételek kóstolója, a piócagyűjtő és a bűnbakként szolgáló fiú mind keményen dolgoztak a maguk területén. Ezt a fiút büntették és korbácsolták meg, amikor a trónörökös rosszul viselkedett vagy nem tanult rendesen.

9. „Nyisd ki a kaput”

Eleinte nem voltak hatalmas, láncos szerkezetek a vár bejáratánál! Ilyen kapukat csak akkor kezdtek el beépíteni, amikor az erődítmény elvesztette védelmi funkcióját, és adminisztratív központtá vált. Eredetileg a várkapukat annyira keskenyre és „kényelmetlenre” építették, hogy csak egy kis szekér férjen át rajtuk. De a lovas és kardos ellenséges hordák nem fértek át rajta!

8. Tökéletlen elrendezés

Ki ne ismerné a kollégium élet nehézségeit? Csakhogy a modern „kollégiumok” a kényelem és a civilizáció csúcsát jelentik a középkori várak elrendezéséhez képest. Az elv mindenhol ugyanaz volt. Néhány hatalmas terem és tucatnyi keskeny folyosó. És míg a nemesség külön hálószobákban, ágyakon aludt, addig az alacsonyabb rangú szolgák egy nagy teremben aludtak.

A normális ágyak helyett szalma, a szalmában pedig paraziták voltak. Próbálták zónákra osztani a teret? Igen! A szőnyegek és a paravánok segítettek. De nem túl eredményesen.

7. Tisztességtelen gardrób

A középkorban nagyon rossz volt a higiénia. És ez nem mítosz! A „vécé” meglehetősen kezdetlegesnek tűnt: egy kis építmény a vár szélirányban lévő oldalán, amely mintha a falról lógott volna. A nyílás, mint egy modern vidéki mellékhelyiségben, egyenesen az utcára nézett. És ezt a szerkezetet gardróbnak hívták. Miért? Mert ide hordta a nemesség a ruháit, hogy megszabaduljon a parazitáktól – bolháktól, tetvektől és kullancsoktól. A bűz ugyanis elriasztotta a vérszívókat.

6. Kolostor kápolna

Az egyház szerepe a középkorban nagyon fontos volt. A kápolna, ahol az istentiszteleteket tartották az urak számára, az erődítmények elengedhetetlen kelléke volt. Általában a vár legnagyobb terméhez merőlegesen építették. A kétszintes kápolnák is gyakoriak voltak.

A várak tulajdonosainak mindenképpen ki kellett tűnniük a köznép közül. Ezért a második emeleten az erődítmény fő személyiségei ültek, alattuk pedig az alattvalóik.

5. Az élet spirálja

A középkorban a csigalépcsők nem csupán feltűnő díszítőelemek voltak. Legtöbbjük az óramutató járásával megegyező irányba csavarodott. Most képzeld el, hogy az ellenség behatolt a vár területére, aminek a fő célja a tetején van. Természetesen valahogy fel kell oda jutni.

De karddal a kézben kell felmászni! Melyik kézben tartják általában a kardot? A jobb kézben. És ezen az oldalon a csigalépcső mellett szakadék volt! Ráadásul a lépcsőket mindig keskenyre építették. Mindez azért történt, hogy megnehezítsék az ellenség számára a feljutást.

4. Biológiai fegyver

Tud valaki olyan középkori várat, ami nem volt árokkal körülvéve? Persze hogy nem, mivel nem is létezett ilyen. Az erődítménynek azt az oldalát, amelyet különösen sebezhetőnek tartottak, mindig árokkal vették körül. Ráadásul az árok nem is annyira védelmi, mint inkább higiéniai szerepet töltött be. Igen, az ellenség nem tudott volna alagutat ásni a vár vastag falai alá.

De ezt az akadályt úszva ugyanúgy le lehetett győzni. Először is, a mellékhelyiségek a saroktornyok ferde falai fölé nyúltak. Az ürüléket az esőzések mosták el. Másodszor, a vár összes lakója aktívan öntötte az árokba a szennyvizet és az élet egyéb maradványait. Ezért rettentően bűzlött!

3. Nyílnak a virágok

El tudod képzelni a bűzt, ami az udvar területén keringett? Valamit kezdeni kellett ezzel, nem? És a feudális urak kitaláltak egy megoldást – a vár közepén kertet alakítottak ki. Az egyik részét általában gyümölcsfákkal ültették be. Lehetőleg olyanokkal, amelyek különböző időpontokban virágoznak. Így el lehetett nyomni a kellemetlen illatokat. A másik részét pedig gyógynövényekkel és virágokkal ültették be, amelyek szintén kellemes illatúak voltak.

2. Titokzatos alagutak

Elmondhatjuk, hogy mindenki megpróbálta megtámadni a feudális urakat, aki csak tudta. És ha a gazember bejutott a vár területére, a helyiek lemenekülhettek az alagútba, és csendben elhagyhatták az erődöt. A feudális urak ezeket arra is használták, hogy ostrom idején élelemszerzőket küldjenek ki.

Ennek azonban hátránya is volt, mivel ha az ellenség megtudta a titkos járatok helyét, a várat ostrom nélkül is be lehetett venni. Így történt például Corfe várával. 1645-ben az ellenség közvetlenül az alagútból támadt rá az úrra.

1. Sólyomvadászat

A vár közelében nyomasztó unalom uralkodott. Az emberek úgy szórakoztak, ahogy tudtak. Esténként a vándorló lovagok történeteit „hallgatták”. Ez olyan volt, mint manapság a esti hírek nézése. De a középkori vár lakóinak az egyik kedvenc időtöltése a sólyomvadászat volt.

A feudális úrhoz tartozó erdőterületekért a helyi erdész volt a felelős. A hölgyek is részt vettek az ilyen jellegű rendezvényeken. Az okos erdészek pedig előre felhizlalták a vadat!