Nemrégiben nagy népszerűségre tett szert egy Abe-chan nevű japán étkezde, ahol 60 éve nem mossák el a fazekat. Meglepő módon ez nem váltott ki felháborodást, sőt épp ellenkezőleg: az ázsiai emberek csodájára járnak a helynek, és a közegészségügy sem záratta be a vendéglátóegységet.
Kiderült, hogy az ázsiai vendéglátásban komoly hagyománya van annak, hogy nem mossák el a régi üstöket és fazekakat.
Abe-chan és a boszorkányüst
A már említett tokiói étteremben például nem mossák el a jakitori szósz főzéséhez használt fazekat. Az „Abe-chan”-ban 1933 óta szolgálnak fel különböző húsokból, zöldségekből és tofuból készült nyársakat az ebben készült különleges pácban.
Az étkezde olcsó, egy adag mindössze 400 forint körül van. Az étterem fő attrakciója a főzőfazék, amelynek szélein 60 évnyi tisztítás nélküli koszréteg rakódott le. És igen, pontosan úgy néz ki, ahogy hangzik. Mintha a pokolban főzték volna benne a bűnösöket, aztán véletlenül valahogy felkerült volna a Földre.
Miután a fotók vírusként terjedtek az interneten, sokan megijedtek – hiszen így akár ételmérgezést is kaphatnak az emberek. A fekete lerakódások ráadásul mind rákkeltőek, nem? De amikor az étkezde 1933-ban megnyílt, még nem ismerték ezeket az egészségügyi aggályokat. Annál nagyobb tiszteletben tartották azonban az ősi ázsiai hagyományokat.
Ázsiában általában véve is nagyra becsülik a hagyományokat és a családi vállalkozások szokásait, melyek apáról fiúra szállnak és nemzedékről-nemzedékre öröklődnek. Az étkezde azóta már a család harmadik generációjának tulajdonában van, de még mindig senkinek nem jutott eszébe lecserélni az ikonikussá vált szószfőző edényt.
Az örökösök egyenesen félnek attól, hogy ha lecserélnék a 60 éve koszos edényt, akkor elveszítenék azokat a törzsvásárlókat, akik az étterem lelkét képezik. Ezért ma is ugyanúgy főzik benne a húsokat és a hozzávalókat anélkül, hogy egyszer is kitisztították volna.
Wattana Panich és a középkorú ragu
Miután az Abe-chan étkezde nem került pellengérre, sőt, tisztelettel tekintettek a hagyományok iránti elkötelezettségére, mint a gombák az eső után, sok hasonló hagyományőrző ázsiai hely bukkant elő az interneten.
Kiderült, hogy rengeteg olyan hely van, ahol évtizedek óta nem mossák az edényeket. Például Bangkokban a Wattana Panich étteremben van egy ragufőző üst, ami 45 éve folyamatosan fő.
Az elv ugyanaz – minden nap kimernek belőle X adagot a vendégeknek, majd megfelelő arányban pótolják a húst és a fűszereket. Így a friss termékek mindig összekeverednek a már régóta főzöttekkel. Ezáltal egy maximálisan gazdag ízű étel születik.
Itt is már a Koenantawon család harmadik generációja vezeti az üzletet. A thaiok egy különleges „örök ragu” receptet örökítenek tovább a családon belül, amelyet még az ősi vadászok használtak ezeken a területeken. Az étel titka egyszerűen elképesztő – minél tovább fő, annál finomabb lesz.
És úgy tűnik, a recept működik. A turisták az egyik legfinomabb helynek tartják a városban.
Szerencsére éjszakára beteszik a ragut a hűtőbe, hogy ne savanyodjon meg. Az érdeklődés elképesztő – körülbelül 25 kilogramm marhahúst fogyasztanak itt a vendégek naponta. Szóval az üstben valószínűleg még a régi és az új hozzávalók folyamatosa keveredése mellett sem marad két-három napnál régebbi hozzávaló.
Így jobban átgondolva, talán nem is olyan veszélyes ez 45 éves ragu. Ha pedig belegondolsz, Thaiföld és Vietnam kisebb kávézóiban biztosan vannak hasonló hagyományőrző éttermek, könnyen lehet, hogy némelyikünk evett is már ilyenből, anélkül, hogy tudott volna róla. És semmi bajunk nem lett.
Végezetül szavazz egyet, mert kíváncsiak vagyunk a véleményedre:
Te mit félnél jobban megkóstolni – a 45 éves ragut, vagy a jakitori szószt egy 60 éve nem mosott fazékból?
A 45 éves ragut.
A 60 éves jakitori szószt.
Nem kóstolnám meg egyiket sem.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK