- Hogyan válhattak egyáltalán udvarhölgyekké ezek a lányok?
- Mivel fizettek ezért a „menő helyért”?
- Milyen különös kötelezettségeik voltak a palotában?
Valószínűleg sok kislány álmodozott a hercegnői életről és arról, hogy bálokon táncolhasson és egy nap rátaláljon a hercegére.
Az udvarhölgyek számára ez a lehetőség adott volt. De ezért az álomért súlyos árat fizettek. Ugyanis a királyné udvarhölgyeinek élete valójában nehéz, veszélyes és kiábrándító volt.
Ebben a cikkben megismerheted a királyi udvarhölgyek életét. Megtudhatod, hogyan segítettek ezek a lányok az uralkodónőnek és az egész udvari társaságnak. És ha végigolvasod a cikket, meg fogod érteni, hogy miért végezte sokuk az életét akasztófán, vagy miért maradtak „vénlányok”.
11. A királyné kísérése
Csak fiatal arisztokrata lányok válhattak a királyné udvarhölgyeivé. A tanács a legszebb és legokosabb lányokat választotta ki, akik hasznosak lehetnek a koronának. A fő feladatuk az volt, hogy kísérjék az úrnőt, és segítsenek neki a mindennapi teendőkben.
Ráadásul a lányokat különös beosztásokba osztották be, mint például „A köpenyek rendezője” vagy „Az első hálószobaleány”.
A bizalmas udvarhölgyek komolyabb feladatokat kaptak: például hivatalos eseményekre kísérték a királynőt, hogy „elriasszák” a vele beszélgetni vágyókat. Vagy titkos küldetéseket hajtottak végre.
10. Gyámság és nevelés
A lányokat 15-16 éves korukban „elrabolták” a családjukból. A királyné lett a hivatalos gyámjuk a szüleik helyett: ő felelt a további tanulásukért és nevelésükért. Sok időt fordítottak a társasági viselkedésre, hiszen a segítőből a „monarchia arcává” kellett válnia. És a királynő számára hasznos készségekre is szert kellett tenniük.
Lovaglás, idegen nyelvek, divatújítások. Az uralkodónőnek nem kell minden apró részlethez értenie, hiszen „oktatásra küldheti” a segítőjét, aki a megfelelő pillanatban „a fülébe súghat”.
9. Élet egy „aranykalitkában”
A lány többé nem hagyhatta el a palota határait – és ez nem vicc. Az udvarhölgy életfogytig szolgálta a királynőt, 24 órában mellette maradva. A felelősségteljes és nehéz munka folyamatos „ügyeletet” igényelt.
Például pletykákat kellett gyűjteniük a társadalomban, és eljuttatniuk azokat az uralkodóhoz. Válaszolniuk kellett mindenféle kérdésre, amit a királyné feltett nekik. Ezek a kérdések gyakran születési dátumokra, címekre és az emberek közötti viszonyokra vonatkoztak.
Ezért még a szabadságukat is a palotában töltötték az udvarhölgyek, hogy ne maradjanak le semmilyen fontos információról. Csak házasság révén szabadulhattak meg a „rabszolgaságtól”.
8. Fizetés nélküli munka
Az udvarhölgyek ingyen dolgoztak. Cserébe személyes szobát, ételt és olyan ruhákat kaptak, amelyeket a királyné már nem hordott. Akkori emberek számára felfoghatatlan volt, hogy miért akart valaki udvarhölgy lenni. Hiszen a munkájuk teljesen a királyné hangulatától függött, és még fizetést sem kaptak.
De az udvarhölgyek valami sokkal többet kaptak – tekintélyes társadalmi pozíciót. Ez segített a szüleiknek javítani a család helyzetén, maguknak a lányoknak pedig gazdag férjet találni. Igaz, addig a „régi szokás szerint” pénzt kellett kérniük a szüleiktől.
7. Kellemetlen kötelességek
Néhány kötelességükről az udvarhölgyek inkább hallgattak, mert szégyellték és attól féltek, hogy ezek a feladatok csorbíthatják arisztokratikus méltóságukat. Például segítettek a királynőnek a fürdésben, vagy a WC-n ülve tartották a ruháját, mintha közönséges szolgálók lennének. Reggelente ők öltöztették az uralkodónőt, aki enélkül gyakorlatilag ki sem bírt volna kelni az ágyból.
Valamint nem utasíthatták vissza a koronának nyújtott „intim szolgáltatásokat” sem. Például, amikor az udvarhölgyet „éjszakai ajándékként” a magas rangú vendég hálószobájába küldték.
6. „Legjobb barátnő”
A királyné az ideje nagy részét az udvarhölgyek között töltötte. Ezért nem meglepő, hogy barátság szövődött közöttük. Az úrnő megosztotta a lányokkal a személyes gondjait, és tanácsot is kért tőlük. Megengedte nekik, hogy leveleket olvassanak és válaszoljanak. De a kapcsolatuk egyenlőtlen volt.
A királyné elavult, bár drága ruhákat ajándékozott a „barátnőinek”. Jutalmul megengedte nekik, hogy húst vágjanak a tányérjába. Megparancsolhatta, hogy valaki legyen vidámabb, vagy éppen ellenkezőleg, öltözzön apácának a túlságosan élénk segítőtárs. Valószínűleg nem így bánnál egy közeli barátoddal.
5. Kívánatos menyasszonyok
Az udvarhölgyi pozíciót lehetetlen volt visszautasítani – ez a korona kívánsága olt. Az egyetlen módja annak, hogy „elhagyja a palotát” anélkül, hogy elveszítené a fejét, a házasság volt.
A segítők kedvező házasságra számíthattak, hiszen a koronától hozományként ruhákat, ágyneműt és ékszereket kaptak busás értékben.
Erről álmodott minden lány. De a valóságban csak kevesen mentek férjhez. Mivel nem akarta elveszíteni a segítőit, a királyné a „kedvenc barátnőit” egész a vénlánnyá öregedésükig megtartotta. Aztán dajkaként helyezte el őket a gyermekeinél.
4. Megjelölt vőlegény
Az udvarhölgyek elveszítették a jogot a magánéletre: hiszen csak a királyné adhatott beleegyezést a házasságba. Ha a nők közötti kapcsolat jó volt – lehetett remélni egy „számára is megfelelő” férfit választ neki a királynő. Másrészt viszont, ha az uralkodó személyiség politikailag érdekelt volt – akkor egy előnyös öregemberhez is hozzá adhatta őket feleségül.
Titkos esküvői kísérlet esetén a szerelmeseket megölték. És ez nem meglepő. A segítő még a palota kapuin sem léphet ki engedély nélkül, nemhogy „feleségül menjen” valakihez.
3. Udvari kémkedés
Az udvarhölgyeket beengedték az összes palotai eseményre: a báloktól a diplomáciai találkozókig. Eltűnhettek a tömegben, hogy észrevétlenül kihallgassák a nemesek beszélgetéseit. Vagy éppen ellenkezőleg, belevethetik magukat egy társasági beszélgetésbe, hogy „véletlenül” elterjesszenek egy olyan pletykát, amely a koronának előnyös.
Gyakran az ellenségeikhez küldték őket „ajándék” gyanánt. Mondván, hogy tessék itt egy lány, töltsenek el egy kellemes estét. Szórakozzanak, igyanak sokat, és fedjék fel nekünk az összes titkot.
2. A férj szeretője
Az udvarhölgyeket maga a király is kiválaszthatta. Az ok érthető – hogy kéznél tartsa a szeretőket. A királyné beletörődött a riválisokba: néha csínytevéseket követett el, de túlzás nélkül, hogy ne bosszantsa fel a férjét. Néhányan még azt is gondolták, hogy ezzel esetleg megmenthetik a házasságukat. Hiszen a segítő „tudja a helyét”, és nem pályázik a trónra.
A lányok viszont kihasználták a király jóindulatát, hogy további „pénzt keressenek”. A legravaszabb udvarhölgyek még személyes találkozót is felajánlottak a nemesség tagjainak a királlyal – természetesen jó borsos áron.
1. Halál a királynőért
Nem minden udvarhölgy lépett be önként a palotába. De miután bekerült, igyekezett a maximális hasznot kihozni belőle. Fényes és vidám életet éltek, előnyös vőlegényeket kerestek, megpróbáltak „megszökni” a segítői kötelességek elől. Igaz, az uralkodók védelméért óriási árat fizettek.
Például egy támadás során az udvarhölgyeknek a saját testükkel kellett oltalmazniuk a királynőt. Először biztonságba helyezték a királynőt egy titkos átjárón keresztül, majd magukra vonták az ellenség figyelmét, hogy időt nyerjenek. A királyi pár helyett börtönt, sőt akár halált is vállalniuk kellett, és még a legbrutálisabb kínzások közepette is hallgatásra voltak ítélve.
Te mit gondolsz? Szeretnél udvarhölgy lenni, és a palotában dolgozni? Írd meg a véleményedet hozzászólásban!
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
