Sok modern nő számára a paróka, ha csak valamilyen okból kifolyólag nem szükséges a viselete, akkor a múlt ereklyéjének tűnik.
Ennek oka, hogy még a drága és minőségi, emberi hajból készült parókák sem mindig tűnnek természetesnek, bármilyen frizurát is készítünk belőlük.
Nem tudom, hogy miért, de egy parókát viselő nőt általában első pillantásra (szinte tévedhetetlenül) fel lehet ismerni. A hajzat túl tömörnek tűnik, az igazi haj nem így esik és gyakran a nem túl szerencsés frizura mellé még pár évvel meg is öregíti a viselőjét.
Nem azt akarom mondani, hogy minden paróka rossz, csak én még nem találkoztam jóval, és úgy gondolom, már nem is fogok. De ismétlem, most csak azokra az esetekre gondolok, amikor a paróka viselése nem szükségszerű, hanem inkább a női hiúság eredménye, amikor a hölgyek paróka, ajakfény és saját fantáziájuk segítségével igyekeznek felismerhetetlenné változtatni a külsejüket.
Természetesen egészen más a helyzet, ha a paróka a nemzeti kultúra része, és viselése az adott nép életmódjának szerves része. Például Izraelben nagyon szigorúak az erkölcsi szabályok és normák, amelyek tiltják a zsidó nők számára a térd, a könyök és a dekoltázs mutogatását, valamint a fedetlen fejjel való mutatkozást. Ez utóbbi különösen a házas izraeli nőkre vonatkozik, mivel úgy gondolják, hogy minél jobban betartja egy nő ezt a parancsolatot, annál erősebb lesz a béke a házában és annál magasabb a férje jövedelme.
Izraelben létezik egy specifikus szabálygyűjtemény, a „cniut”, ami meghatározza, hogyan kell egy zsidó nőnek vagy lánynak kinéznie. A betartás szigorúsága az adott család vagy közösség vallásosságától függ. A cniut szerint a nőknek kötelező teljesen eltakarniuk a fejüket egy „tichel” nevű kendővel. Sok ortodox közösségben még egy apró, a kendő alól kibukkanó hajszál is durva illetlenségnek számít.
Ezen kívül az izraeli nőknek gyakran le kell borotválniuk a hajukat, hogy ne csábítsák el a családjuk vagy a közösségük férfi tagjait. A vallásos férfiak számára ugyanis a fedetlen hajcsomók kísértést jelentenek, elvonva a figyelmüket Istenről és a bűn felé terelve őket.
A zsidó hit szerint a női haj feromonokat bocsát ki a környezetbe, ami csábítóan hat a férfiakra. Ezért kénytelenek a nők kendővel eltakarni, vagy akár leborotválni a gyakran gyönyörű hajukat. Ez utóbbi jellemző a haszid nők körében, akiknek a házuk falai között sem szabad elvonniuk a családfő figyelmét a imáról a kibontott hajukkal.
A szigorú zsidó viselkedési és erkölcsi szabályok ellenére a nők minden korban igyekeztek szépek és vonzóak maradni, a tiltások és korlátozások ellenére is, anélkül, hogy megsértenék népük vallási előírásait. Ezért terjedt el a parókák viselése az izraeli nők körében, ami kiváló lehetőséget biztosít a vonzó külső megőrzésére a judaizmus szigorú szabályainak, és ezen belül a cniutnak a betartása mellett.
Most elmagyarázom, hogyan működik.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
