20 ember, akik úgy döntöttek, hogy nem vállalnak gyereket, és büszkék rá

• Amikor jelenlegi főnököm megtudta, hogy nem akarok gyereket, a válasza az volt: „Rendben, fiatal vagy te még, és van időd változtatni ezen a véleményeden.” Amikor elmondtam neki azt is, hogy a férjemmel korábban szeretnénk nyugdíjba vonulni, amire azt mondta: „De ha nincs gyereked, miért akarsz korábban nyugdíjba menni? Mihez kezdesz majd?” Én úgy gondolom, hogy az életben vannak fontosabb dolgok, mint minden nap dolgozni és gyerekeket nevelni. © Chipotleislyfee / Reddit
• Amikor gyerekes emberek elkezdenek a gyerekeikről beszélni, hirtelen rád néznek és azt mondják: „Mikor tervezel gyereket szülni?” Amikor azt válaszolod, hogy nem akarsz gyereket, azt mondják, hogy önző vagy, és megkérdezik, hogy ki fog majd gondoskodni rólad a jövőben. Még azt is állítják, hogy csak akkor lehet saját családod, ha van gyereked, vagy hogy csak azért mondod mindezt, mert még túl fiatal vagy.
• Az előző partnerem is így volt ezzel. Hál’Istennek csak két és fél hónapot töltöttünk együtt. Később üzent nekem, és elmondta, hogy hogyan „kereshetnénk béranyát, így mindketten boldogok lehetünk”, mivel neki lenne egy saját gyereke, amit felnevelhetne, és nekem nem kellene saját gyereket szülnöm (de nekem nem ez a bajom, kérem). Majd néhány nap múlva, amikor szemtől szembe beszéltünk erről, rájött, hogy amikor azt mondom, hogy nem akarok gyereket, nem olyan erőteljesen gondolom, mint ahogy korábban. Úgy gondolta, még én is vacillálok a döntésemen.
  
  Amikor megpróbáltam felhívni a figyelmét arra, hogy már beszéltünk erről a kérdésről régen is, megpróbálta azt sugallni, hogy a korábbi beszélgetések alkalmával hazudtam, mert „hát, nem fogalmaztál elég világosan”. Amikor egyenesen megkérdeztem tőle, hogy ha összejönnénk, elfogadná-e, hogy soha nem lesz gyerekünk, a válasza az volt, hogy „gondolom, elfogadnám”. Nem. Nem tűrhetem el egy ilyen témában a „gondolom” kifejezést – válaszoltam neki. Erre nem reagált egyértelműen. Egy hónappal a szakítás után még egyszer megpróbált kapcsolatba lépni velem. Amikor azt mondtam, hogy ha újra együtt lennénk, nem lenne gyerekünk, ő nagyon mérges lett. Azt mondta, hogy túl komolyan veszem ezt a gyerek dolgot, vegyek példát róla, mert őt egyáltalán nem érdeklik a gyerekek. Hát, akkor meg minek akarsz ennyire, te idióta. © ThreadWitch / Reddit
• Anyósom mindig azt mondja nekem, hogy amikor ő kicsi volt, mindig is unokákról álmodozott, hogy játszhasson velük, és gondoskodhasson róluk, szóval sürgősen szülnöm kéne, mert már nagyon itt lenne ennek az ideje. Nem lenne jobb, ha én dönteném el, hogy akarok-e szülni vagy sem? Nem azért fogok gyereket szülni erre a világra, hogy az anyósom babázhasson vele.

• A legfontosabb tényező, amiért nem akarok gyereket, az alvás és a személyes életem! Amikor elmondtam a kollégámnak ezt a dolgot, azt mondta: „Nem olyan nehéz ez, mint ahogy gondolod.” Majd néhány hét múlva jött hozzám, és elmondta, hogy „a gyerek beteg, nem tud aludni” vagy „a gyerek ma reggel 6-kor kelt fel” (miközben mi éjszakás műszakban voltunk), így előre meg kell terveznie minden egyes napot. Emellett nem tudja megjavítani az elromlott autóját sem, mert a gyerek miatt nem maradt túl sok pénze.
  
  Szerencsére a húgom, az anyukám és azok a jó barátaim, akiknek már vannak gyerekeik, őszintén elmondták nekem, hogy milyen életük van valójában. Soha nem hibáztattak vagy tettek szemrehányást nekem azért, mert nem akarok gyereket. Az egyetlen emberek, akik igazán azt akarják, hogy én és a férjem gyereket szüljünk, azok a kollégáim, ami elég furcsa, mert ők sosem fognak találkozni azzal az esetleges gyermekkel. © Artic*nho*1738 / Reddit
• Tavaly, amikor lakást kerestem, olyan dologgal találkoztam, ami nagyon bosszantott engem. Az ingatlanügynök, aki elvitt minket a barátommal, folyamatosan azt kérdezte tőlünk, hogy miért van szükségünk második hálószobára. Azt mondta, hogy ha csak mi ketten vagyunk, akkor miért lenne szükség egy hálószobánál többre. Még akkor is, miután elmagyaráztuk neki, hogy mindketten otthonról dolgozunk, folyamatosan kisebb lakásokat ajánlott nekünk. Bármennyire is hihetetlenül hangzik, de a gyerek nélküli emberek is szeretik az extra helyet. © South-Housing-748 / Reddit
• Az egyik unokatestvérem azt tanácsolta, hogy menjek el pszichológushoz. Szerinte, ha nincs élettársad vagy gyereked, akkor komoly problémáid vannak. Azt hiszem, hogy szerinte ez az éretlenség és a bizonytalanság jele. Nem haragszom rá emiatt, de ha problémáim lennének a mentális egészségemmel, akkor máshogy is elő lehetne ezt adni, nem? Bárhogy is, nem vesztünk emiatt össze, mert nagyon kedves személy. Egyszerűen csak eltérő értékrendet tartunk szem előtt.
• Véletlenül hallottam, ahogy a sógornőm győzködi az apósomat, hogy a végrendeletében mindent rájuk kellene íratnia (vagyis rá és a férjére), mivel a férjemnek és nekem nincs gyerekünk. Miért kellene ezért nekik adni a pénzt? Ha úgy gondolják, hogy jobban megérdemlik az örökséget, akkor ne sunyiskodjanak, mondják a szemünkbe! A vicc az egészben ráadásul az, hogy a mi végrendeletünkbe már bekönyörögték magukat, ezért ha bármi történik velem és a férjemmel, akkor jelentős összeget hagyunk a gyerekeikre, amit aztán oktatásra, lakásvásárlásra, stb. fordíthatnak majd. © jabmwr / Reddit

• Megismerkedtem egy orvossal, aki a párommal dolgozott. Egy nap megkérdezte, hogy mi lenne az álom munkám, és én azt válaszoltam, hogy nem a munka az álmom, hanem az, hogy anyagilag biztosítva legyek, és így hamarabb nyugdíjba vonulhassak. „Nyugdíj? Azt mondod, hogy otthon akarsz gyerekeket nevelni?” …Nos, nem. A nyugdíj azt jelenti számomra, hogy van elég megtakarításom, így nem kell dolgoznom, és kényelmesen élhetek. © PM_ME_PDIDDY / Reddit
• Igen, volt olyan ember, aki azt mondta nekem: „Soha nem fogsz annyi pénzt összegyűjteni, hogy valaki más szüljön neked gyereket, tehát bárhogy is, saját magadnak kell szülnöd egyet.” Voltak, akik megszégyenítettek, gúnyoltak, mert állatokat tartok inkább és gondoskodom azokról. Később azok, akiknek nem voltak állataik, ők is beszereztek egyet, és úgy bántak vele, mintha a kisbabájuk lenne. Mindig csodálkoznak, hogy miért költök havonta pénzt hajvágásra, műszempillára, körömre, stb., és el kell magyaráznom, hogy mindannyian megfontoljuk, hová költjük a pénzünket. Nekem egyszerűen más a prioritásom, és én eszerint élem az életem. © knitpurr / Reddit
• Amikor elmondtam a páromnak, hogy nem akarok gyereket, az apjától kért tanácsot. Még fiatal volt, és nem nagyon értette ezt a témát. Az apja tanácsa az volt, hogy az anyja sem akart gyereket, de később meggondolta magát! Micsoda tanács! Szerencsére később megértette a helyzetemet. Úgy értem, több száz oka lehet annak, hogy miért nem akarsz gyereket, és ezek mind elég meggyőzőek. Nem értem, hogy miért ne élvezhetné valaki gyerek nélkül is az élet csodáit. Egy hónapon belül nyomatékosítottam a páromnak, hogy tényleg nem akarok gyereket, és jobb ezt tisztázni, hogy ne vesztegessünk időt, mert ha ő akar, akkor úgysem lenne értelme a kapcsolatunknak. © BWanderful / Reddit
• Mostanában újra elkezdtem randizni, és a korom (35 év) miatt sok gyerekes férfival találkozom, ami elég frusztráló. Elkezdtem beszélgetni egy sráccal, és elmondta, hogy ő is szeretne gyereket. Én erre megmondtam neki, hogy ezekszerint akkor mi nem vagyunk kompatibilisek. Azt mondta, túl negatív vagyok, megkérdezte, hogy honnan tudom, hogy nem vagyunk kompatibilisek stb. Mert te akarsz gyereket, én meg nem. Egy másik férfi elmondta nekem, hogy van egy 22 hónapos gyermeke. Nem említette a profiljában, hogy gyereket akar, de amikor elmondtam neki, hogy én nem akarok gyereket, azonnal rám förmedt. Én őszintén elégedett vagyok az életemmel és a jelenlegi helyzetemmel, ezért nem vagyok hajlandó meghozni egy olyan döntést, amitől tudom, hogy nem lennék boldogabb. Inkább egyedül halok meg a macskámmal, mint hogy boldogtalan életet éljek. © Donthurlemogurlx / Reddit

• Az egyik barátnőm (30 éves nő) nagyon szeretné, ha minél hamarabb gyerekem születne (30 éves vagyok). Azt mondta, hogy ez a legnehezebb, de a legfontosabb dolog, amit valaha csinált. Még akkor is, ha én és a férjem tényleg szeretnénk gyereket, a reprodukciós problémák miatt ez számunkra nagyon költséges lenne. Ha sikerülne is egyáltalán teherbe esnünk, minden megtakarításunk rámenne, és utána 18 évig fizethetnénk is mindent a gyereknek. Elmondtam tehát, hogy nem akarok terhesen adósságokkal küzdeni. Ráadásul élvezem a szabadságot, hogy azt csinálhatok, amit csak akarok. Túl önző vagyok ahhoz, hogy valaki másnak az életére felelősséget tudjak vállalni.
  
  A barátnőm persze biztosított róla, hogy a gyereknevelés nem is olyan drága. De hát emlékszem a panaszkodásokra, amikor szabadnapot kellett kivennie, hogy otthon maradjon a gyerekkel, meg nem maradt pénze ezt meg azt venni otthonra. Egyszóval ő is mindig erről panaszkodik, de ennek ellenére azt akarja, hogy én is vágjak bele? Nem, köszönöm. © BetEqual2993 / Reddit
• Egy évvel ezelőtt vettünk egy házat a férjemmel! 4 hálószoba, 2,5 fürdőszoba van benne. Nagyon szeretem. Úgy gondoljuk, hogy nagyon szerencsések vagyunk, és hálásak. Azóta, amikor ez a téma napirendre kerül a beszélgetéseinkben, ugyanazt a választ kapom a szomszédságtól. További hátrány, hogy mi vagyunk az egyetlen házaspár a környéken, akiknek nincsenek gyerekeik. „Ó, milyen nagy ház! A gyerekekre készültök, ugye?” „Ilyen nagy ház és csak ketten laktok?” „Minek vettetek meg egy gyerekes családhoz illő házat?” Elnézést, de kellett egy dolgozószoba és egy vendégek fogadására alkalmas helyiség a házban. Amikor elmondtam, hogy az egyik szobát lehet, hogy macskaszobává alakítom át, az emberek megőrültek. „Egy egész szobát akarsz a macskádnak? Te normális vagy?” Igen, és mivel azt csinálok, amit akarok, jó lenne, ha nem ítélnél el a döntéseimért. © Unsolicited_CatPics / Reddit

• Amikor harminc éves elmúltam, az apám izgatott hangon azt mondta nekem: „Nagyon aggódom érted. Még nem házasodtál meg, még nincs családod, még nincsenek gyerekeid. Csak akkor leszek boldog, ha boldognak látlak.” Le voltam döbbenve. Nem tudtam elhinni, hogy ezt tényleg ő mondja. Soha nem gondoltam úgy, hogy valaki csak akkor lehet „boldog”, ha házas vagy gyerekei vannak. Boldog háromtagú családként élünk a párommal és a kutyánkkal, de ez látszólag senki nem veszi észre. Persze, szeretem a gyerekeket. Szeretek velük dolgozni, tanítani és játszani, de a döntésem a gyermekvállalásról továbbra is határozott. És ennek semmi köze ahhoz, hogy jó szülő lennék-e. Már túl sok ember él ezen a világon, és ha mindenki gyereket szeretne, csak tovább romlana a helyzet.
• Egy korábbi munkám során valaki azt mondta nekem, hogy nagyszerű anya lennék, mert rendkívül türelmes és barátságos vagyok a kollégáimmal, különösen azokkal, akik sok problémával küzdenek. A különbség az, hogy távol tudom tartani magam a kollégáimtól, de a gyerekemnél ez nem működik! Az anyukám is azt mondta, hogy nagyszerű anya lennék – ha rászánnám magam -, mert ha nem teszem bele teljesen a szívem, akkor nem is leszek jó anya. Anyukám valóban ért hozzá, és igazán nagyra értékelem a tanácsát. © Brain_Stew12 / Reddit

Szerinted milyen előnyei vagy hátrányai vannak annak, ha valaki nem vállal gyereket?