16 veszélyes helyzet, amiben az emberek az intuícióra hagyatkoztak, és igazuk volt

A Bethesda Intézet kutatói állítólag azonosították a DNS-ünkben rejlő „hatodik érzék” gént. Ezzel párhuzamosan brit és ausztrál neurológusok rámutattak, hogy a sikeres tőzsdei kereskedők az intuíciójuknak köszönhetik a nyereséges befektetéseiket.

Vajon a Redditen kommentelők mindannyian tökéletes DNS-sel rendelkező tőzsdeguruk? Valószínűleg nem, de a fórum tagjai olyan történeteket osztottak meg, amelyekben a megérzéseik mentették meg az életüket.

• Az első éjszakán, miután beköltöztem a lakásba, ellopták az autómat. Jelentettük a rendőrségen, a szomszédok pedig figyelmeztettek, hogy nem túl jó környékre költöztem. Két nappal később éjjel kopogtattak az ajtón, és azt mondták: ‘Nyissa ki, rendőrség!’. Megijedtem, bevittem a gyerekeket a lányom szobájába (ahonnan ki lehetett menni a tetőre), és hívtam a 911-et. A diszpécser azt mondta, hogy a környéken nincs rendőrjárőr, de küldenek egyet. Kiderült, hogy a két tolvaj, akik ellopták az autómat, visszajöttek egy kis ‘extráért’. Szerencsére elkapták őket és az autóm is visszakerült, mert azzal jöttek. © BreakingGaia/reddit
• 14 éves voltam, hazafelé mentem az iskolából. Egy furgonnal megállt mellettem egy férfi, és útbaigazítást kért. Gyanúsnak tűnt, olyan furcsán bámult rám, hogy tudtam, baj lesz. Ekkor egy nő kijött a házból, és elindult a kocsi felé. Felkiáltottam: ‘Mama, segíts!’. A nő meglepetésemre azt válaszolta: ‘Apád és a bátyáid mindjárt kijönnek, rendben?’. A férfi pánikba esett, és elhajtott. A nő később elmondta, hogy egyből átlátta a helyzetet. Biztosított róla, hogy minden rendben, és odaadta a telefonját, hogy felhívjam a rendőrséget. © FTThrowAway123 / reddit

• Az egyik kollégám zaklatott a munkahelyen. Folyton talált kifogást, hogy elmenjen az asztalom mellett. Ha a konyhába indultam, már ott állt, vizet ivott, vagy csak ott somfordált. Egyszer összefutottunk a liftben, így megtudta, mikor végzek, és azután minden nap várt rám munkaidő után. Egyik este egy barátnőmmel távoztunk a munkahelyről, ő pedig követett minket. Nem tulajdonítottunk neki jelentőséget, és elváltunk. De valamiért megfordultam, és láttam, hogy ott van mögöttem. Elvezettem őt a házamtól távolra, másnap pedig jelentettem a főnökeimnek. Kiderült, hogy egyáltalán nem volt alkalmazottja a cégnek! © sa-eun/reddit
• Régen gyakran túráztam a Hollywood-felirathoz a barátaimmal. A 2000-es évek végén az egyik alkalommal furcsa érzésem támadt félúton felfelé. Pár lépéssel később pedig egy ismerős hangot hallottam. Tudtam, hogy már hallottam korábban: egy puma volt! Hirtelen felemeltem a kezemet, hogy a többiek is megálljanak, és a lehető legnyugodtabb hangon azt mondtam, hogy nagyon lassan kezdjünk el lefelé menni. Szerintem azért úsztuk meg, mert sokan voltunk. © inmyrhyme/reddit

• 7-8 éves lehettem, amikor édesanyámmal kutyát sétáltattunk egy kiszáradt folyómederben, amikor egy pár odalépett hozzánk, és rögtön éreztem, hogy baj van. A férfi furcsa kérdést tett fel: „Csak ti ketten vagytok itt a lányoddal?”. Majd azt mondta, hogy ő fotós, és szeretne képeket készíteni rólam. Nem vártam meg a folytatást, elszaladtam. Szégyellem, de ott hagytam anyámat, aki később nagyon mérges volt. Azonban csak egyetlen vágyam volt: minél messzebb kerülni onnan. © chill_jill/reddit
• Gyerekként édesanyámmal a boltba tartottunk, amikor azt mondta, hogy szerinte követnek minket. Többször is hirtelen elkanyarodott, de az autó mögöttünk maradt. Végül beálltunk a bolt parkolójába, és anyám azt mondta, fussak be a boltba a lehető leggyorsabban. De amint megálltunk, az üldözőnk kiszállt az autójából, odarohant hozzánk, és bocsánatot kért, hogy megijesztett minket. Kiderült, hogy neki is ebbe a boltba kellett mennie. Bevallom, jobban megijedtem anyámtól, aki végig nyugodt maradt ebben a roppant ijesztő helyzetben. © OutsideBones86/reddit
• Egy barátommal túráztunk az erdőben, amikor megláttam egy kismedvét. Lassan hátrálni kezdtem, nehogy felidegesítsem az anyját. A barátomat úgy kellet elrángatnom magammal, mert nem értette, hogy miért kell félnünk ettől a ‘cuki’ medvebocstól. © LeviathanID/reddit

• A barátnőmmel sátraztunk az erdőben. Ő már aludt, amikor felkeltem, hogy elmenjek WC-re. Visszatérve már épp levettem a cipőmet a sátor bejáratánál, amikor észrevettem egy homályos alakot a fák között. Egyre közeledett. Azt hittem, medve, és elkezdtem keresni a kést az egyik kezemmel, miközben a másikkal próbáltam becsukni a sátorbejáratot, hogy megvédjem a barátnőmet. Ekkor megszólalt egy hang: ‘Hé, várj meg!’. Kiderült, hogy a barátnőm felébredt, és mivel nem talált a sátorban, elindult megkeresni. Én meg észre sem vettem. © persononfire/reddit

• A mostani férjemmel, aki akkor még csak a barátom volt, késő este sétáltunk a tengerparton. Elég messzire mentünk a bejárattól, hogy kettesben maradhassunk. Minden rendben volt, amíg a csendes éjszakát hirtelen meg nem törte a dobok hangja. Egy embercsoportot láttunk, akik a vízparton közeledtek felénk. Nem beszéltek, csak doboltak. Nem volt időnk kideríteni, hogy mit csinálnak, egyszerűen elrohantunk onnan, ahogy csak bírtunk. Fogalmam sincs, hogy mi lehetett ez az egész, de a férjemmel még mindig nem akarunk róla beszélni. © the-willow-witch/reddit
• Volt egy nagy veszekedésem az egyik volt barátnőmmel a kocsiban. Kiszálltam a kocsiból, ő pedig dühösen elhajtott. Én ott maradtam egyedül a sötét országúton. Gyakran túráztam erdőben, sötétben is, de ezúttal valahogy különösen féltem. Hirtelen valami sötét kirohant a bokrokból előttem, és átfutott az úton. Elkezdtem visszafele rohanni. Nem sokkal később az exbarátnőm meggondolta magát, és visszafordult, hogy felvegyen. Nagyon nem akartam beszállni a kocsijába, de ebben a helyzetben egyszerűen nem volt más választásom. © xtthew/reddit

• Pár éve a barátnőmmel túráztunk a Kootenays-hegységben. Majdnem felértünk a csúcsra, amikor apró kövek gördültek le a hegyről. Nem tulajdonítottunk neki jelentőséget, de a csúcson döbbenten meredtünk a friss, hatalmas medvemancsok nyomára, amik mindenhol ott voltak. Újra megmozdultak a kövek a hátunk mögött, és megfordulva láttuk, hogy ugyanolyan mancsnyomok követik a nyomunkat, frissen, a mi lépteink mentén. Nyilvánvaló volt, hogy egy hatalmas fenevad követett minket, valószínűleg puma vagy farkas lehetett. Még sosem futottam olyan gyorsan! © putyercookieinhere/reddit
• Körülbelül 8 éves lehettem, amikor a nagymamám edzés után hazakísért a parkon keresztül. Egyszer csak furcsa roppanást hallottam. Egymásra pillantottunk a nagymamámmal, és ösztönösen két gyors lépést tettünk az egy helyett – az egész alig pár másodpercbe telt. Hátrafordulva láttuk, hogy egy nyárfa dőlt ki mögöttünk. Éreztem, ahogy a kérge súrolja a hajfonatomat, és kissé hátrahúzza (mintha egy fésűvel húzna ki egy hajtincset). Megfordultunk, vetettünk rá egy pillantást, és csendben tovább indultunk. Csak otthon beszéltünk róla. © iloveww/pikabu

• Horgászni mentem, és félrevonultam, hogy elvégezzem a dolgom. Ott álltam, a kezemet egy fának támasztva, amikor zümmögő hangot hallottam. Felnéztem, és pár centiméterre a kezemtől egy kis odút pillantottam meg, amiből tucatnyi darázs repült ki ijesztő sebességgel. Pillanatok alatt lefutottam száz métert, és beugrottam a tóba. © ZemDe/pikabu
• A 2000-es évek elején mentem először a barátnőmhöz, egy zűrös környékre. Gyakran volt ott áramszünet, és fűtés se mindig volt télen. Szóval bementem a tipikusan lepusztult panel épületbe, de nagyon sötét volt. Meggyújtom az öngyújtómat, hogy utat világítsak magamnak. Alig láttam valamit, szemüveget sem hordtam akkoriban. Felfelé haladva furcsa nyüszögést hallottam a felső emeletekről. Megkapaszkodom valamibe, ami aztán nagy csattanással a földre zuhant. Vadul gyújtogattam az öngyújtómat, és láttan, hogy egy koporsó fedelét löktem le! Ugyanebben a pillanatban kinyílt a bejárati ajtó a felső emeleten, ahonnan hangos sírás-rívás hallatszott. A szívem majd kiugrott, miközben rohant le a lépcsőn a sötétben. Kiderült, hogy a szomszédot másnap temetik. Na, aznap nem mentem át még egyszer a barátnőmhöz, és pár nap múlva egy szemüveget is beszereztem. © konstboyarov/pikabu

• Egy túra során a társammal fát vágtunk tüzelőnek. Találtunk egy száraz ágat, én nálam volt a fejsze. Elkezdtünk vágni, majd egyszer csak eldobtam fejszét és elrohantam. Nem értette, hogy miért. Aztán megfordultam, és láttam, hogy a társam káromkodva utánam fut. Darazsak támadtak ránk, őt megcsípték, engem szerencsére nem értek el. Kérdezte, hogy miért nem szóltam neki, de én csak tágra nyitottam a szemem és széttártam a karomat. A testem ösztönösen reagált, mielőtt felfoghattam volna, hogy mi történik. © Valtornist/pikabu
• Ez már régen volt, még mobiltelefon sem volt nálam. Reggel fel kellett hívnom a munkahelyemet, hogy megtudjam, be kell-e mennem dolgozni. Ezért elindultam anyámhoz, aki pár háznyira lakott hogy az otthoni telefonját használjam. Kiderült, hogy szabadnapom van, mehetek haza. De hirtelen olyan fáradtság uralkodott el rajtam, hogy mozdulni sem bírtam, a lábam elgyengült. Leültem, ittam egy kávét, olvastam egy kicsit, és úgy tűnt, jobban vagyok. Három óra múlva indultam haza, de feltört zár és kirabolt lakás fogadott. Ha rögtön a telefonhívás után indulok el, valószínűleg beleütköztem volna a betörőkbe, és ki tudja mi lett volna a vége. © svetlan4ikk / pikabu

Te is hiszel a hatodik érzékben? Esetleg volt már, hogy nagy bajtól mentett meg? Meséld el nekünk hozzászólásban a történetedet!