- ,,Egy tengerjáró hajón dolgoztam, amikor az egyik utas kétségbeesetten telefonált a szobájából. Azt mondta, hogy beragadt a kabinjába és nem tud kijönni. Megkérdeztem, hogy pontosan hogy ragadt be. Azt mondta, hogy a kabinban csak két ajtó van – az egyik a fürdőszobába vezet a másik ajtó kilincsén pedig egy „Ne zavarjanak” felirat látható.”
- A kiskereskedelemben végett munka egyúttal azt is jelenti, hogy a vásárlók folyamatosan a nevedet fogják kérdezni, ami bosszantó vagy akár kínos is lehet, ha a neved könnyen félreérthető. Az én kedvenc történetem: spanyol vagyok, és Adolfonak hívnak. Egyszer, amikor az amerikai Portland külvárosában dolgoztam, megkérdezték tőlem, hogy mi a nevem angolul. Mielőtt válaszolhattam volna, és azt mondhattam volna, hogy a nevem nem változik egyik nyelven sem, az ügyfél megkérdezte: „Adolf, ugye?”
- Egy vásárló visszahozta hozzánk a vásárolt ruház, mert „a termék színe nem volt olyan szép, amikor hazavitte és felpróbálta”, mint nálunk a próbafülkében. Ez még rendben is lenne, de utána nekiállt követelni, hogy a boltunk térítse meg neki a plusz vonatozás költségét, mivel megint ide kellett utaznia, hogy visszahozhassa a terméket.
- Annál az asztalnál, ahol felszolgáltam, egy nő tortillát és salsát rendelt. Meghoztam, majd leadta a főétel rendelését, ami taco volt, viszont megkért, hogy ne legyen paradicsom a tacojában, mert allergiás rá. Udvariasan elmondtam neki, hogy ebben az esetben azonnal abba kell hagyni a salsa tunkolását. Erre egyenesen a szemembe nézett és így válaszolt: „Összeturmixolva nincs bajom tőle”.
- Az egyik ügyfél egyszer pénzvisszatérítést és kártésítést akart tőlünk követelni, amiért a nálunk vásárolt füstölő miatt leégett a függönye. Azt mondta, hogy nem figyelmeztettük őt arra, hogy ne tegye a füstölőt gyúlékony anyag közelébe.
- Pincérnőként dolgozom egy steakhouse-ban, és a vendégek folyamatosan azt kérdezik tőlem, hogy mi a különbség a sült burgonya és a burgonyapüré, illetve a steak és a sültcsirke között. Fogalmatok sincs, milyen nehéz nekem mindig rezzenéstelen arckifejezéssel válaszolni ezekre a kérdésekre.
- Egy ruhaboltban dolgoztam kisegítőként, amikor néhány idős hölgy valamiért odajött hozzám, hogy cseréljem ki a lift gombjait a plázában, mert bonyolultak és összezavarja őket.
- Egy kávézóban dolgoztam, ahol az egyik srác pirított bagelt rendelt. Azt mondta, hogy extra pirítósan akarja, ezért csináltam egy szép sötétbarna színt a bagelnek. Ez nem volt elég, azt mondta, hogy még ennél is legyen sötétebb. A kenyérpirítót a legmagasabb fokozatra tettem, és addig sütöttem a bagelt, míg majdnem teljesen fekete nem lett. Még mindig nem elég.
Harmadszorra végül dupla programra tettem be a pirítóba, amitől majdnem lángra kapott a bagel. Odavittem neki ezt az elszenesedett, összeégett bagelt, és végre boldog volt. Megette ezt a darab szenet egy kis krémsajt kíséretében, majd felállt és boldogan elment, mintha ez lett volna a legjobb dolog, amit életében evett. A mai napig nem értem. - Korábban egy utazási irodánál dolgoztam. Volt egy ügyfelem, aki esküvőt akart tartani Lappföldön, Finnországban. Teljesen kivitelezhető, semmi gond. Ami viszont nem volt kivitelezhető, hogy az ügyfél egy olyan szánon akarta tartani a szertartást, amit medvék húznak. Amikor elmagyaráztam neki, hogy ragadozó állatokról beszélünk, akkor megkérdezte, hogy akkor jegesmedvével működhet-e a dolog? Mondanom sem kell, hogy végül nem szerveztünk le semmit.
- Egy elektromos takarót gyártó cégnél dolgoztam. Az egyik nap felhívott egy ügyfél, és megkérdezte, hogy fizetnénk-e neki, amiért reklámozza a termékünket. Azt mondta, hogy az éjjeliszekrényén mindig volt egy prospektus a takarókról, amiket gyártunk. Emiatt pedig azt hitte, hogy ezzel reklámozza a cégünket. Megkérdeztem tőle, hogy hányan mentek be a hálószobájába és látták ezt a prospektust, majd udvariasan elmagyaráztam, hogy a termékreklámozás nem így működik.
- Egy kávézóban dolgoztam, és az egyik vásárló rendelt egy csésze teát. Fogtam a kannát, és elkezdtem tölteni a csészébe az italt. Felkiáltott: „Ne! Ne nyúlj hozzá a piszkos kezeddel!” Megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy nem tudok úgy teát főzni, hogy ne érjek hozzá semmihez. Ez nem tetszett neki, úgyhogy kérte, hogy hívjam oda a főnököm.
- Könyvtárban dolgozom. Egy nap valaki bejött hozzánk és teljes komolysággal kért tőlem egy fényképet Jézus Krisztusról. Azt hittem, hogy az illető egy Jézust ábrázoló festmény fényképére gondol, de nem, neki igazi fénykép kellett és hajthatatlan volt. Részletesen el kellett neki magyaráznom a fényképezés feltalálásának a kronológiáját, és azt, hogy miért lehetetlen a kérése. Még mindig azt hiszem, hogy szerintem nem hitt nekem, de végül elment.
Az emberekkel való munka egy hálátlan feladat, különösen, ha szolgáltatásokat nyújtasz másoknak. Sok ügyfélnek annyira beleégett a fejébe az „ügyfélnek mindig igaza van” mondás, hogy akkor is tartja magát az igazához, ha az abszurd vagy nem logikus. Az ilyen esetek pedig mindig rendkívül emlékezetesek.
HIRDETÉS
A Liked.hu-nál most olyan ügyfélszolgálatos emberek történeteit gyűjtöttük össze, akik az interneten névtelenül és őszintén elmesélték, hogy mi volt a legfurcsább és leghihetetlenebb élményük az ügyfelekkel.
12
11
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
10
9
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
8
7
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
6
5
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
4
3
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
2
1
Neked is vannak érdekes történeteid az ügyélkiszolgálással kapcsolatban? Akkor ne tartsd magadban, meséld el nekünk hozzászólásban!
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
