Vagy esetleg egy könnyű erőleves egy hosszú nap után. Úgy tűnhet, hogy a leves olyan egyszerű étel, hogy az elfogyasztása semmiféle nehézséget nem okozhat. De pont itt követnek el sokan hibákat, amelyek nemcsak az etikett szabályainak megsértését jelentik, hanem egyszerűen kényelmetlenek mások számára.
Képzeld el: egy hangulatos étteremben ülsz, a pincér egy kifinomult tányérban krémlevest szolgál fel. Az asztalszomszédod pedig elkezdi erőteljesen fújni a kanalát, hangosan szürcsöl, sőt, még a tányért is megdönti, hogy az utolsó cseppeket is összeszedje.
A pillanat esztétikája elvész, és vele együtt az étkezés öröme is. Éppen ezért olyan fontosak a levesfogyasztás etikettjére vonatkozó ismeretek: nemcsak segítenek elkerülni a kínos helyzeteket, hanem az étkezés folyamatát valódi rituálévá változtatják.
Az etikett a részleteknél kezdődik, a leves pedig a tálalásnál. Ha vendégségben vagy étteremben találod magad, figyelj az edényekre. Az erőleveseket általában kis, füles csészékben szolgálják fel, ami két lehetőséget feltételez: ihatod az erőlevest csészéből, vagy eheted kanállal, ha az ételt hús- vagy zöldségdarabkák egészítik ki. Az ilyen csészéket alátétre helyezik, ahová leteheted a kanalat, miután befejezted az evést.
A hagyományos levesekhez – gulyáshoz, sűrű levesekhez, krémlevesekhez – mélytányérokat használnak alátéttányérokon. És itt fontos megjegyezni, hogy a kanál mindig a tányérban marad, nem pedig az alátétre kerül. Ez az egyszerű szabály védi az abroszt és megőrzi a teríték rendezettségét.
Maga a levesevés technikája külön figyelmet érdemel. A kanalat lazán kell tartani, a hüvelyk- és mutatóujjad közé szorítva. Amikor levest mersz, a kanalat magadtól távolítva, a tányér közepe felé mozgasd. Ez nemcsak esztétikus, hanem segít elkerülni a fröccsenést is. És hogy a leves ne csöpögjön az abroszra, mielőtt a kanalat a szádhoz emeled, enyhén érintsd meg vele a tányér szélét.
Egyébként a kanálra hangosan fújni – tilos. Ha a leves túl forró, jobb megvárni, amíg kicsit kihűl. Semmi kapkodás, hiszen az etikett elsősorban a nyugalomról és a környezetünk iránti tiszteletről szól.
És mit tegyél azokkal a levesekkel, amelyek első pillantásra „bonyolultnak” tűnnek? Például azzal a bizonyos francia hagymalevessel, amelyet sűrű sajtréteg borít. Itt fontos, hogy ne ess pánikba. Először óvatosan vágd fel a sajtot, villával megtartva, és vegyél egy kis darabot, amit könnyen meg tudsz enni. Aztán vedd a kanalat, és élvezd magát a levest. Ha a nyúlós sajtszálak kényelmetlenséget okoznak, ne habozz levágni őket a kanál szélével vagy késsel.
Sok levest további összetevőkkel szolgálnak fel – pirított kenyérkockákkal, zöldfűszerekkel, tejföllel. Ennek is megvannak a maga finomságai. A pirított kenyérkockákat és kekszeket nem érdemes egyszerre marékszámra a levesbe szórni. Fokozatosan add hozzá őket, hogy ne ázzanak el túl gyorsan, és ne váljanak pépessé. Ami a zöldfűszereket vagy a tejfölt illeti, mindig használj külön kanalat vagy csipeszt, ha van, és ne kézzel vedd el őket.
Ha a leveshez többféle feltétet kínálnak, például jégdarabkákat az okroskához vagy szószt a gazpachóhoz, jobb előre megkérdezni a pincértől vagy a házigazdáktól, hogyan add hozzá őket helyesen. Ez nemcsak a tiszteletedet mutatja, hanem a kétségeidtől is megszabadít.
Ki kell-e enni az utolsó cseppet is a tányérból? Ez a levesetikett egyik legvitatottabb pontja. Egy nem hivatalos, otthoni környezetben megdöntheted a tányért, hogy az utolsó cseppeket is összeszedd, de étteremben vagy hivatalos eseményen ez rossz modornak számít. Sokkal jobb egy kevés levest a tányér alján hagyni.
A levesfogyasztás etikettjének ismerete nemcsak a formaságokról szól. Arról is, hogy tiszteletet mutass az asztalnál ülők, az étel, amit neked készítettek, és a hagyományok iránt. Gondolj például a japán levesekre, ahol a szürcsölés néha az élvezet jeleként számít, vagy az orosz ebédekre, ahol a borscs pampuskával való tálalása komplett rituálé.
A leves több, mint egyszerűen egy étel. Ez történelem, hagyományok, kultúra. És az elfogyasztásának szabályait követve nemcsak az ízét élvezheted, hanem elmerülhetsz ebben a sokrétű képben is.
Így hát legközelebb, amikor egy tányér illatos leves kerül eléd, gondolj arra, hogyan tartsd helyesen a kanalat, hová tedd a pirított kenyérkockákat, és milyen gesztussal köszönd meg a szakácsnak. Hiszen az etikett az a művészet, amellyel a mindennapi dolgokat az elegancia pillanataivá alakíthatod. És hogyan edd a kenyeret, ha azt is adnak a leveshez? Erről az alábbi cikkben olvashatsz:
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
