A lakosság 80%-a él a keleti részen, és csak 20% a nyugatin, ahol Kalifornia hatalmas szerepet játszik ebben az arányban. De ha még részletesebben megnézzük a lakosság eloszlását, kiderül, hogy az ország középső részén mindössze a lakosság 2%-a él.
Igen, igen. Jól olvastad! Az USA-ban kevesen akarnak az ország közepén élni. Ahhoz, hogy megértsük, miért alakult ez így, meg kell értenünk, hogy pontosan milyen területekről van szó.
Kiemelhetjük a következő államokat, amelyek az USA középső részén helyezkednek el: Észak-Dakota (kb. 0,7 millió lakos), Dél-Dakota (0,9 millió), Nebraska (1,9 millió), Kansas (2,9 millió), Wyoming (0,6 millió), Montana (1 millió).
Kiderül, hogy a teljes lakosság száma körülbelül 7 millió fő. Ez sok vagy kevés? Csak Kaliforniában például 39 millióan élnek. Az egész Egyesült Államok lakossága pedig 331 millió.
Földrajz
Két fő oka van annak, hogy ez így alakult. Az első ok a földrajz.
Ha megnézed Észak-Amerika fizikai térképét, láthatsz egy hegységet, amit Kordilleráknak hívnak. Ezek a hegyek az északi kontinensen kezdődnek és a déli részen végződnek. Ezek a hegyek alakították ki az USA középső részének sajátos éghajlatát.
A Csendes-óceán felett kialakuló légtömegek kelet felé mozognak. Amikor elérik a Kordillerákat, felemelkednek a hegyek fölé, lehűlnek és eső és hó formájában kicsapódnak.
De mindez a hegyektől nyugatra történik, mert a magas Kordillerákon (magasságuk három-öt kilométer) a nehéz felhők nem tudnak átjutni, ezért a hegyektől keletre az éghajlat nagyon száraz. A mezőgazdaság nehézkes, ezért az emberek vonakodva költöztek oda.
Oké, a mezőgazdaság nem működik a középső részen. De lehetne fejleszteni az ipart és valami mással foglalkozni. De itt jön a második ok – a történelmi.
Történelem
1803-ban az Egyesült Államok megvett Franciaországtól egy hatalmas területet – Louisiana-t. Gyakorlatilag fillérekért vették meg, ezzel többszörösére növelve a területüket, egészen a Kordillerákig. Örültek, hogy átverték a balekot (Franciaországot). De aztán rájöttek, hogy a Francia Louisiana korántsem mindenhol alkalmas a hatékony gazdasági fejlődésre. Különösen azokban az államokban, amelyeket száraz éghajlat jellemzett.
Fontos figyelembe venni azt a tényt is, hogy a Francia Louisianában helyi indián lakosság élt, akik korántsem voltak elragadtatva attól, hogy az USA részévé váltak. A franciák alatt sem volt fenékig tejfel az életük, de az amerikaiakkal a kapcsolatok akkor romlottak meg igazán, amikor tömegesen kezdtek áttelepülni az új területekre.
Ez vezetett az indiánokkal vívott háborúk kezdetéhez, amelyek évtizedekig elhúzódtak. Ennek eredményeként a helyi lakosság nagy része rezervátumokba került, az amerikaiak pedig, akik nyugaton éltek, rájöttek, hogy nyugaton sokkal jobb a helyzet, ezért nem siettek benépesíteni azt, amit ma az USA középső részének nevezünk.
Ugyanakkor Amerika egyre nyugatabbra terjeszkedett, átlépve a Kordillerákat, és a XIX. század közepére elérte a Csendes-óceánt.
Amikor Kaliforniában elkezdődött az „aranyláz”, rengeteg amerikai rohant oda egy új, gazdag élet reményében. Ott egyébként le is telepedtek, ezért van ma Kalifornia ilyen sűrűn lakva. Az USA középső részén senki sem időzött sokáig, mert a helyi indiánokkal való összecsapásokon kívül nem volt ott mit csinálni.
Nyilvánvaló, hogy az USA középső részén a lakosság számával kapcsolatos helyzet nem fog változni a következő évtizedekben. A legtöbb fiatal amerikai inkább a keleti vagy déli nagyvárosokban él.
Ez pedig ahhoz vezet, hogy a középső államok folyamatos támogatásra szorulnak, Washingtonnak pedig pénzt kell elkülönítenie a költségvetésből a fejlesztésükre. Ennek fényében pedig néhány másik, gazdagabb államnak (például Kaliforniának és Texasnak) kedve támadt kilépni az országból. Egyszerűen nem akarják etetni a szegényebb régiókat.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
