Miért lehetett korábban szabadon cigarettázni a repülőgépeken, és most miért tilos?

Régen a repülőgépeken teljesen megszokott volt a dohányzás, az utasok simán rágyújthattak a fedélzeten. Ha ismered a Mad Men című sorozatot, akkor biztosan emlékszel, ahogy Don Draper és Roger Sterling lazán cigiznek egy repülőút alatt.

És ez nem csak a sorozat kitalációja: a II. világháború után a dohányzás a fedélzeti szolgáltatás alap része volt a legtöbb nagy légitársaságnál, főleg a férfiak körében, akik számára ez a státusz és a kényelem jelképe volt.

A 20. század végére azonban gyökeres változás történt, és a dohányzást teljesen betiltották a repülőgépeken.

De pontosan miért is?

És egyáltalán miért lehetett régen dohányozni a gépeken?

Kezdjük egy kis történelemmel.

A II. világháború után a transzatlanti repülőutak száma megugrott (a nehézbombázók vitorlázó repülőgépeiből kifejlesztett utasszállítóknak köszönhetően), és a nagy légitársaságok nemcsak hogy megengedték a dohányzást, de még ingyen cigit is adtak az utasoknak.

A repülőgépek üléseinek karfájába gyakran építettek hamutartót, a gép farában pedig sokszor külön dohányzó részt is kialakítottak, főleg a feleségükkel és gyerekeikkel utazó férfiak számára a hosszú távú járatokon.

Mindez azért volt, mert a légitársaságok utasainak közel 90%-a tehetős férfi volt. Az 1950-es években a repülőjegyek nagyon drágák voltak a mai árakhoz képest.

Például egy egyirányú New York-Los Angeles jegy 150-200 dollárba került (ami mai áron kb. 1900-2600 dollár). Sok munkás és az alsóbb osztályok tagjai pedig csak évi 3000-4000 dollárt kerestek, így a repülés számukra elérhetetlen volt.

És a legfontosabb: a légitársaságok utasai főként üzletemberek voltak. Számukra ezek a cégek jelentették a fő bevételi forrást, ezért a légitársaságok igyekeztek az ő kényelmüket szolgálni: külön „férfi járatokat” indítottak (ahová nőket nem engedtek fel), ingyen szivart, alkoholt és más extrákat kínáltak. Abban az időben a dohányzás és a repülés az óceánon túl a siker és a státusz jelképe volt.

Ezért a légitársaságoknak muszáj volt kielégíteniük fő ügyfeleik igényeit (alkohol és cigaretta).

Az első tilalmi kísérletek.

A repülőgépeken történő dohányzás káros hatásairól először 1969-ben kezdtek nyilvánosan beszélni, amikor Ralph Nader aktivista petíciót indított az amerikai közlekedési minisztériumnál a dohányzás betiltására a repülőgépeken. Fő érvei a kellemetlen szagok voltak, amelyek elrontották az étkezés élvezetét, valamint a nemdohányzó utasok egészségére gyakorolt lehetséges káros hatások.

Emellett az orvosok egyre gyakrabban beszéltek a dohányzás káros hatásairól, a szakértők pedig felhívták a figyelmet a repülőgép kabinjában uralkodó alacsony páratartalom miatti tűzveszélyre. A száraz levegő jelentősen növeli a tűzveszélyt, a tűz oltása a fedélzeten pedig komoly veszélyt jelent az utasok életére.

A dohánygyártók és a velük üzleti kapcsolatban álló légitársaságok azonban aktívan ellenezték a dohányzás betiltására irányuló kezdeményezéseket, hatalmas potenciális veszteségekre hivatkozva.

Hiszen akkoriban a légitársaságok fő ügyfelei még mindig a középkorú férfiak voltak, akik gyakran erős dohányosok voltak, és nem akartak lemondani a megszokott kényelemről a fedélzeten. A légitársaságok és a dohánygyártók pedig nem akarták elveszíteni a több milliárd dolláros bevételeiket.

Váratlan tényező a tilalom mögött.

Bármennyire is viccesen hangzik, a dohányzás teljes betiltásában kulcsszerepet játszott a spórolás. A repülőgép kabinjában a levegő folyamatosan kering, áthalad a szűrőkön és a hűtőrendszeren.

• A légitársaságok üzleti folyamatainak optimalizálása során a vezetők rájöttek, hogy a dohányzók miatt a gépeken gyakrabban kell tisztítani a levegőt, ami jelentősen megnöveli a karbantartási költségeket és az üzemanyag-fogyasztást.
• Kiderült az is, hogy még a fedélzeti reklámszerződésekből és a népszerű cigarettamárkák értékesítéséből származó potenciális bevétel sem tudja ellensúlyozni a levegő folyamatos tisztításának pénzügyi költségeit, ami a járatok számának növekedése miatt a szellőztetőrendszerre nehezedő többletterheléssel jár.

Így a járatok és az utasok számának gyors növekedése miatt a dohányzás gazdasági hátránya egyre nyilvánvalóbbá vált.

Teljes tilalom.

Az 1980-as évekre a repülőutak a lakosság széles rétegei számára elérhetővé váltak, még a (viszonylag) szegények számára is, és az utasok egyre gyakrabban panaszkodtak a cigarettafüst káros hatásaira, különösen a gyerekekre. Ez, a gazdasági megfontolásokkal együtt, a világ legnagyobb légitársaságainak határozott fellépéséhez vezetett.

Először az 1990-es években az Egyesült Államokban tiltották be a dohányzást az összes belföldi és nemzetközi járaton. Ezután az EU országai is csatlakoztak a tilalomhoz. Oroszországban csak 2002-ben vezették be a hasonló tilalmat. Kína viszont egészen 2017-ig engedélyezte a dohányzást a repülőgépeken.

Egy dolgot azonban biztosan tudunk: ezek a tilalmak javították a levegő minőségét a repülőgépeken, és kényelmesebbé tették a repülést az utasok számára.

Ne felejtsük el, hogy a dohányzás káros az egészségre.