Három igazság az elvált nőkről, amelyek felett sok férfi szemet huny (vagy egyszerűen nem tud)

Bemegyek a munkahelyre, ahol a kollégák bemutatnak egy új munkatársnőt, Evelint, aki 28 éves, két gyereke van és már kétszer elvált.

Hazafelé menet összefutok egy barátommal. Szomorú, mert egy hete vált el, pedig négy évig éltek házasságban. Rákeresek egy online társkeresőre, és máris elém tárul a rengeteg elvált nő profilja, akik mind „a boldogságukat keresik”.

És mindez egyetlen nap alatt történt.

A helyzet az, hogy harminc év felett szinte minden egyedülálló nő volt már házas, sokuk nem is csak egyszer. A házasság elveszítette a régi tartósságát. Régen egy életre szólt, ma már sokszor csak hónapok telnek el egy házasságkötés és a válás között.

Maguk a nők magabiztosan azt tanácsolják egymásnak:

„Ne görcsölj a házasságon! Ha valami nem stimmel, válj el! Pasiból van bőven, de belőled csak egy van!”

Ráadásul a válással járó előnyök is – mint például a közös vagyon fele, függetlenül attól, hogy a férfi mennyivel többet tett bele, vagy a gyerektartás – még inkább a szakítás felé terelik a dolgokat.

Szóval, ha a férfi párkapcsolatot szeretne, mindegy, milyet. Választhat:

• Vagy órákat, napokat és hónapokat tölt azzal, hogy egy „érintetlen”, azaz még sosem házas nőt keressen, aki csodával határos módon harmincévesen sem viselt gyűrűt.
• Vagy elvált nőt választ.

Sok férfi elveti az első lehetőséget, mert az túl időigényes, ők pedig rögtön női közelségre vágynak. Én megértem ezt a döntést, de mielőtt elkezdesz randevúzni egy elvált nővel, érdemes megjegyezni három fontos dolgot, amiket a legtöbb férfi figyelmen kívül hagy, vagy egyszerűen nem ért meg.

Első igazság: Aki egyszer elvált, az újra el fog válni.

Ha utána akarsz nézni, hogy „melyik házasság a tartósabb, az első vagy a második/harmadik?”, könnyen találsz tucatnyi cikket és videót, ahol pszichológusok meggyőzően állítják:

„A második, harmadik házasság sokkal stabilabb, mint az első!”

És mindenfélét felsorolnak, mint például az érettebb hozzáállást, a korábbi hibákból való tanulást, a kompromisszumkészséget és az új partnerre való nagyobb odafigyelést.

Nos, ez mind álszentség, hazugság és csak beetetés, amit maguk az elvált nők találtak ki, hogy nekik jobb legyen. Persze, van benne egy csipetnyi igazság, de van egy dolog, ami elsöpri ezt az egészet, mint egy hurrikán.

A nő, aki egyszer már rászánta magát a válásra, másodszor sokkal könnyebben fogja meghozni ezt a döntést.

Az első válás előtt a nők még sokat szoktak hezitálni. „Érdemes egyáltalán elválni? Helyes ez így? Mit fognak szólni az emberek? Hogyan találjak elfogadható indokot, ami nem rontja a hírnevem? Mi van, ha mégis minden jóra fordul? Egy gyerekkel ki fog engem elfogadni? A rendes pasik már rég elkeltek, találok én egyáltalán valakit?”

Aztán a nő elválik, és a szabad életben egy csodálatos felismerés vár rá: azok a kérdések, amelyeken hetekig, hónapokig rágódott, maguktól megoldódnak. A társadalom nem ítéli el, sőt inkább támogatja. A vagyonmegosztás és a gyerektartás is hoz némi „zsebpénzt”. És hirtelen ott a sok férfi figyelem is – elég regisztrálnia egy társkereső oldalon, és máris özönlenek a jelentkezők.

Ekkor jön rá, hogy a válás nem is olyan szörnyű dolog, és nem is a magánélet vége, hanem csak egy új fejezet, amit szükség esetén bármikor újra lehet kezdeni.

Második igazság: Az idegesítő exférj.

Egy másik gond az elvált nőkkel való kapcsolatban az exférj, aki miatt a két szerelmes idillje gyakran háromszög-helyzetté fajulhat, különösen igaz ez a gyerekes anyukák esetében.

Bármit is mondjanak a nők a „gonosz apákról”, akik „lelépnek és nem fizetnek gyerektartást”, a valóságban sok exférj igenis részt akar venni a gyermeke életében. Szóval készülj fel rá, hogy a kedvesednek egy másik férfival is dolga lesz, és ő nem csak egy barát vagy ismerős, hanem egy férfi, akivel korábban intim viszonyban volt.

Minél sűrűbben és közelebbről tartják a kapcsolatot, annál nagyobb az esélye, hogy a régi érzések újra fellángolnak.

Fontos észben tartani, hogy az első férj olyan, mint az első szerelem, a nők mindig különlegesen fognak rájuk emlékezni. A második, harmadik férjet könnyen elfelejtik, de az elsőt soha.

És még ha a barátnőd most nem is tartja a kapcsolatot az exével, egy napon valami megváltozhat benne, és úgy dönthet, hogy visszaszerzi a régi szerelmet, és az sem fogja megállítani, hogy a nő esetleg már nem akarja őt.

Harmadik igazság: Zéró empátia.

Még ha feltételezzük is, hogy az első pont, amit említettem, csak egy rosszindulatú tévhit, és az első válás után nem feltétlenül jön a következő, akkor sem ez az egyetlen probléma.

Amikor egy nő komolyabb indokok nélkül tönkretesz egy házasságot (márpedig statisztikailag a nők kezdeményezik a válások többségét), azzal lényegében bevallja az önzését, hiszen nem hajlandó felelősséget vállalni a házassággal járó dolgokért.

Tudom, sok nőnek ez sokkoló lehet, de a házasság nem csak kényelem és komfort, hanem bizonyos kötelezettségekkel is jár, amik korlátozzák az ember személyes szabadságát.

Az önzés és az empátia teljes hiánya kéz a kézben jár, és ha ez így van, akkor a következő pasas is pontosan ugyanezzel fog szembesülni. Maximum egy „próbaverziót” kapsz belőle, aztán a nő teljes valójában megmutatja az önzését.

Vagy folyamatosan az ő kényelmi szintjéhez kell majd igazodnod (ami ráadásul egyre csak magasabb lesz), vagy egy szép napon az önző nő megismétli azt, amit korábban már megtett: elhajtja a kényelmetlenséget – azaz téged – és továbbáll egy újabb kapcsolat felé.

Köszönöm a figyelmet! Ha van még valami, amit hozzátennél, írd meg kommentben!