Az elmúlt pár évben szó szerint egymás után épülnek az óriás hidak szerte a világban. A 21. században már nincsenek technikai akadályai annak, hogy több kilométer hosszú hidat építsünk.
Sok ilyen híd van Oroszországban, az Egyesült Államokban és Európában is. A leghosszabb hidak, amelyek a 10-35 km hosszúságot is elérik, Japánban, Vietnámban és Kínában épültek.
Az egyik legújabb híd a környékünkön például a horvátországi Pelješac híd, melynek köszönhetően végre Dubrovnik is elérhetővé vált autópályán keresztül. A horvátok kevesebb, mint 4 év alatt építették meg ezt a 2,5 kilométeres szerkezetet. A kínaiak valószínűleg ezzel néhány hónap alatt végeztek volna, hiszen ők az ennél sokkal hosszabb hidakat is egy-két év alatt húzzák fel.
Olaszországban viszont más a helyzet. Hiába tervezgetik már hosszú évtizedek óta, hogy végre hidat építenek a Messinai-szorosra, valahogy sosem sikerül nekik. A 3,2 km hosszú építménynek az Appennin-félszigetet kellene összekötnie Szicília szigetével. De nem sikerül. És nem a pénzen múlik a dolog. Akkor mi a probléma?
A soha meg nem épült híd története a Messinai-szoroson
Szicíliát és az Appennin-félszigetet (Olaszország „csizma” alakú részét) a Messinai-szoros választja el egymástól. A legszűkebb pontján körülbelül három km, a legszélesebb pontján 16 km széles. Egyetérthetünk benne, hogy ezek nem túl nagy távolságok.
Egy három kilométer hosszú hír manapság nem akadály még a tengeren sem, mint már említettem, a horvátok nemrég egy 2,5 kilométer hosszú hidat húztak fel az ország déli részén úgy, hogy nekik közben még Bosznia-Hercegovinával is harcolniuk kellett, a bosnyákok ugyanis nagyon ellenezték a projektet. Olaszországnak azonban látszólag senki sem áll az útjában. Akkor mi akadályozza meg őket abban, hogy az ország legdélibb szigetét összekössék az anyafölddel?
A horvátországi Pelješac híd.
Már az ókori Róma idejében is felmerült, hogy jó lenne összekötni Olaszország szárazföldi részét Szicíliával! Már i. e. 251-ben is megpróbáltak ide hidat építeni. Akkor a híd csónakokból és üres hordókból állt, és azért építették, hogy Rómába szállítsák a Karthágótól zsákmányolt különféle hadizsákmányt, többek között több mint 140 élő elefántot! A híd nem sokáig állt: nem volt különösebben erős, és a hajózást is akadályozta a szorosban.
Az építkezés hozzájárulna a gazdasági fejlődéshez, például a turizmus és a kereskedelem terén: elvégre a szigeten több mint ötmillió ember él (ez fél Magyarország!). Csakhogy a megfelelő erőforrások és technológiák csak a közelmúltban jelentek meg.
A 2000-es években az olasz kormány ismét fontolóra vette a híd megépítését, de a megbeszéléseken túl nem jutottak: 2006-ban leállították a projektet. A kormányváltás után azonban 2009-ben a 6,1 milliárd euróra becsült projekt újraindult. 2013-ban a következő kormány úgy döntött, hogy az országnak nincs ennyi felesleges pénze, és a projektet ismét leállították.
2024 áprilisának közepén ismét komolyan elkezdtek beszélni a hídról. Most már több mint 14,6 milliárd euróba kerülne a híd megépítése, de a pénz meglepő módon meglett, és el is kezdődött a nagyszabású építkezéssel kapcsolatos adminisztratív eljárások megvitatása. Az elkészült építményt a 2030-as évek végére ígérik átadni. Az Európai Unió közölte, hogy a függőhíd terve a még csak most épülő skandináv-mediterrán kereskedelmi és közlekedési „folyosó” része lesz.
Miért nem épült meg eddig a híd Szicíliába?
Jelenleg Szicília és a szárazföld közötti összeköttetést légi közlekedés és kompjárat biztosítja, amelyet a szoros legszűkebb pontján szerveztek meg. A tengeri átkelés jó időben körülbelül 30 percet vesz igénybe, a komp pedig 15 percenként közlekedik.
A híd építése során azok, akik megpróbálták megvalósítani a projektet, számos nehézségbe ütköztek. A fő probléma a szoros mélysége: a legsekélyebb helyeken ez 72 méter, a legmélyebb mélyedésekben pedig több mint 1220 méter. Összehasonlításképpen: a horvát hídnál a híd alatti vízmélység nem haladja meg a 40-50 métert.
A Messinai-szorosban ráadásul az áramlat is nagyon gyors: több mint 10 km/óra. Érdekes, hogy az áramlat itt két irányba halad, sőt időszakosan még irányt is vált. Ilyen körülmények között is lehet persze építeni, de rendkívül nehézkes. A helyzetet bonyolítja az is, hogy a szorosban gyakoriak a nagy örvények, amelyeket már az ókori római mítoszban, Kharübdisz és Szkülla történetében is leírtak.
A szorosban élénk a hajóforgalom. Csak teherhajóból évente több mint 13 ezer halad át rajta, plusz számtalan kisebb és közepes hajó. A híd építése több évre problémákat okozna az áruszállításban, ami komoly pénzügyi veszteségeket okozna Olaszországnak és a kereskedelmi kapcsolatokban részt vevő egyéb feleknek is.
Egy másik komoly probléma, hogy a kutatók szerint Szicília szépen lassan „távolodik” Olaszország szárazföldi részétől. Ennek oka a litoszféralemezek lassú, de biztos mozgása. Úgy tűnik, hogy ez a távolodás nem nagy: mindössze 8-30 milliméter évente, de hosszú távon az új közlekedési útvonal stabilitása nagy kérdés lehet emiatt.
Az Appennin-félsziget és Szicília partvidékének bonyolult domborzata szintén komoly akadályt jelent az építkezés számára. A szoros határai sziklásak: nehéz lesz rájuk pilléreket szerelni, az építőanyagokat pedig ilyen terepen szinte lehetetlen odaszállítani. A partokhoz szinte nincsenek bekötőutak.
A régió magas szeizmikus aktivitása szintén befolyásolhatja a híd építését és a kész építmény épségét. A Richter-skála szerinti 7,1-es erősségű földrengések Szicílián egyáltalán nem ritkák, hiszen a sziget tektonikus lemezek találkozásánál fekszik. Ráadásul itt található a híres Etna vulkán is, mely legutóbb 2023-ban tört ki, kisebb kitörések pedig szinte háromhavonta történnek benne.
A Messinai-szoroson átívelő híd építését a környezetvédők is ellenzik. Úgy vélik, hogy ez a szoros ökoszisztémájának instabilitásához és a tengerben és a szoros partjain élő állatok, madarak és halak számos fajának pusztulásához vezetne.
Mindezen nehézségek együttesen minden alkalommal megakadályozták eddig a Szicíliába vezető híd megépítését. Nem kizárt, hogy a projektet ismét „lefújják” majd hirtelen. Az is lehetséges, hogy további nehézségek merülnek fel az építkezés során, és ez a „mérnöki látványosság” még sokáig nem lát majd napvilágot.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
