Ez az ország ritkán szerepel a hírekben. Az információk és hírek ugyanis nem jutnak át a türkmén határon. Asgabat vonakodva fogad turistákat, és határozottan ellenzi az állampolgárai külföldi utazását.
Türkmenisztán zárkózott, elszigetelt és tele van sötét pletykákkal. Egyes újságírók pedig egyenesen Észak-Korea másolatának nevezik.
Mi igaz a pletykákból? Hogyan élnek a hétköznapi türkmenisztániak?
Közép-Ázsiai édenkert
Türkmenisztán az egyetlen volt szovjet köztársaság, amely nemcsak elszakadt a Szovjetuniótól, de el is határozta, hogy elzárkózik a külvilágtól. Az ország az olajtartalékok tekintetében a világ négy vezető országának egyike. A szárazföldön a leggazdagabb gázlelőhellyel rendelkezik, és a legnagyobb vezetékes gázexportőr Kínába.
Az állam híres a pamuttermelésről, az olcsó üzemanyagról és a nagylelkű szociális ellátási csomagról, amely a Közel-Kelet olajmonarchiáiban nyújtott kedvezményekre emlékeztet. A benzin ára csak a Perzsa-öböl menti országokban alacsonyabb. 2019-ig a lakosság ingyenesen vehette igénybe a közműszolgáltatásokat. Ingyen sót és vizet is kaptak.
Az ország fővárosa, Asgabat a bolygó egyik leggazdagabb városának tűnik. Márványpaloták, aranyozott szobrok, fehér kő szállodák.
A fényektől és márványlapoktól csillogó nemzetközi repülőtér még a Guinness-rekordok könyvébe is bekerült, mint a legnagyobb szőnyegminta ábrázolása. A városban minden autó fehér színű – a város építészetéhez igazodva.
Az utak mentén hangulatos buszmegállók épültek: mindegyikben légkondicionáló és plazma TV is található. Az utakról kellemes, gondozott kertek és impozáns emlékművek tárulnak a szemünk elé.
Az utcákon csak egy dolog hiányzik: a lakosság.
Külön az emberek, külön a hatóságok
Türkmenisztán keménykezű, autokratikus rezsim által uralt ország. A jelenlegi elnök, Serdar Berdimuhamedow, az előző államfő, Gurbanguly Berdimuhamedow fia. Gurbanguly, aki a szerény „Nemzet patrónusa” címet viseli, nem vonult vissza a politikától.
A mikor még az Ahal régió vezetője volt, a beosztottjai egyetlen mondat miatt emlékeztek Serdar-ra: „Levágom a fejedet.” Ezt akkor mondta, amikor rossz kedve volt. Hivatalnok korában nemes egyszerűséggel bezárta a lakosság számára nyitott fogadótermet. Sem ő, sem helyettesei soha nem kommunikáltak a lakossággal.
Újságírók szerint ez a politika tökéletesen tükrözi a társadalom légkörét: az elit és a nép a maga útján jár, az előbbieknek semmi közük a utóbbiakhoz. Sőt, még külön is laknak. Mit mondjunk, ha még az új törvényeket is nem hivatalosan hirdetik ki – „felülről” érkező utasítások formájában -, és a nép csak utólag értesül róluk.
De régen legalább a gazdasággal minden rendben volt. Ma, a hatalmas földgáz-készletek ellenére Türkmenisztán folyamatosan szegényedik. A régi jólétből csak morzsák maradtak. A közműszolgáltatások 2019 óta fizetősek. Az adók folyamatosan emelkednek. Az élelmiszerhiány a boltokban mindennapos jelenséggé vált.
Asgabat gyakorlatilag Berdimuhamedow városa. Az embereknek még sétálniuk is tilos benne. A lakosságot a külvárosba szorították, ahol Hruscsovkákban (szovjet tömbházakban) élnek. A gáz eladásából származó bevétel a fővárosban halmozódik fel. A városon kívül Türkmenisztán tipikus közép-ázsiai ország, ahol a lakosság a hagyományos mezőgazdasággal foglalkozik.
Megjegyzendő, hogy a köztársaságban nagyon alacsony a bűnözés, a kábítószer-függőség és az alkoholizmus aránya. Az egészségügyet azonban gyakorlatilag felszámolták. A türkmén uralkodók önkényuralma évtizedekkel vetette vissza az egészségügyet az országban. A 2000-es években a kórházak és oktatási intézmények többségét bezárták. A lakosság halálozási és megbetegedési rátáját a hatóságok egyszerűen elhallgatják.
Hogyan élnek a hétköznapi türkmének?
A türkmén állam működésének egyik legmeghatározóbb mutatója a lakosság várható életkora. Jelenleg ez 69,7 év, ami még a szomszédos országokétól is elmarad: Oroszországban 73,2, Üzbegisztánban pedig 70,9 év a várható életkor.
Összehasonlításképpen: Magyarországon a várható élettartam 74,3 év.
Ez a kedvezőtlen statisztika nagymértékben köszönhető a 2000-es évekbeli egészségügyi leépítéseknek. Ma mindössze 22 orvos jut 10 000 lakosra. Magyarországon ugyanez az érték 34,08. A modern felszereléssel ellátott kórházak kizárólag a fővárosban érhetők el, és csak a kiváltságosok számára.
Ebben az országban a lakosság továbbra is élelmiszerért áll sorban, 2018-ban kenyérhiány és éhínség sújtotta az országot. A hivatalos havi bér 1100 türkmenisztáni manat (kb. 116 000 Ft), ami rendkívül alacsony. A munkanélküliség súlyos probléma, de hivatalosan nem létezik, köszönhetően a korrupció elharapódzásának.
A vásárlóerő alapján a türkmének körülbelül háromszor szegényebbek, mint a körülöttök élő országok lakosai. Az ország lakosságának 22%-a, azaz szinte minden negyedik ember elhagyta az országot. A tömeges migráció miatt a 40 év alattiak és a kiskorúakat nevelő családok számára kiutazási tilalmat vezettek be. Ezzel Türkmenisztán Észak-Koreához hasonló elszigeteltséget kényszerít ki: bent élni nehéz, távozni még nehezebb.
Bár hivatalosan világi állam, az iszlám továbbra is mélyen befolyásolja a társadalmi életet. A dohányzás, az erős alkoholfogyasztás és a kihívó öltözködés tilos. A nők számára szigorú viselkedési szabályok érvényesek. Tavaly bezárták az összes szépségszalont, a manikűr, smink és kozmetikumok használata tilos. Nők nem vezethetnek autót, sőt az első ülésen sem foglalhatnak helyet.
A helyiek gyakran tréfálkozva két zónára osztják Türkmenisztánt: a fővárosra és a vidékre. Asgabat a Közel-Kelet csillogó szigete Közép-Ázsiában, míg a vidék Üzbegisztán szegényesebb valóságát tükrözi.
A türkmén hatóságok nemcsak megnehezítik a polgárok számára a méltó életet hazájukban, de a külföldre menekülést is akadályozzák. Ez a sors elkerülhetetlenül tragikus jövőt vetít előre, és a lakosság nem lát reményt a helyzet javulására.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
