Japánban évszázadokon keresztül kettős hatalom uralkodott: a császár és a sógun párhuzamosan létezett, mint a legfőbb hatalom két forrása. Tudnod kell, hogy az előbbi csak egy névleges figura volt, míg az utóbbi a pénzügyi és katonai rendszert is irányította, így a teljes hatalmat a saját kezében összpontosította. Formálisan ugyan a császár nevezte ki a sógunokat, de a valóságban ők maguk választották ki az utódjaikat, sokszor teljesen szembemenve a császári udvar érdekeivel.
Néha persze előfordult, hogy a japán uralkodó megelégelte ezt, és szembement a kialakult rendszerrel. Makacssága azonban könnyen véres polgárháborúba torkollhatott. Képzeld el, a 14. század elején, a Kamakura-sógunátus idején Go-Daigo császár szilárdan elhatározta, hogy megváltoztatja az erőviszonyokat, és megdönti a Kamakura-rezsimet. 1324-ben az első kísérletét leplezték, majd 7 évvel később az újabb próbálkozását egy belső áruló buktatta le a legszűkebb környezetéből. A császárt ekkor egy apró szigetre száműzték, de hűséges támogatói azonnal átvették az ügyét. Az Akasaka erődben két tehetséges hadvezér, a Kusunoki fivérek (Sicsiró és Maszasige) kezdtek erőket gyűjteni a sógunátus serege elleni harchoz.
A sógun serege nem habozott sokat, és azonnal ostrom alá vette a lázadó várat, ahol Maszasige csak a legközelebbi harcostársait tudta összevonni. Maga a vár egy téglalap alakú (110-200 méteres oldalakkal rendelkező), magaslatra épített faerődítmény volt. Japán mércével mérve egészen tisztességes kis erődnek számított, de biztos te is sejted, hogy egy hatalmas túlerővel szemben még a zseniális Kusunoki Maszasige sem tudta volna sokáig tartani.
A sógunátus több mint 20 ezer harcost húzott össze Akasaka körül (bár egyes történelmi források elképesztő, 200-300 ezres számokkal is dobálóznak). Ezzel szemben a várban mindössze nagyjából 200 szamuráj tartózkodott. További 300 lovast Kusunoki Sicsiró vezetett – ők a közeli, erdős dombokon vártak lesben. Az volt a parancsuk, hogy váratlan csapást mérjenek az ellenség elővédjére.
Maszasige terve tulajdonképpen hibátlanul működött: amint az ellenség előőrsége közelebb ért a várhoz, jelt adott a támadásra. A Kusunoki testvérek szamurájai egyszerre törtek elő az erdőből és a vár főkapujából. Egyetlen elsöprő rohammal ledarálták a sógunátus elővédjét, majd gyorsan visszavonultak Akasaka falai mögé, nehogy kilapítsa őket a többezres fősereg.
Egy ilyen csúfos kudarc után a sógunátus parancsnokai úgy döntöttek, hogy teljes körű ostromot indítanak egy hosszan tartó blokádhoz. Előtte biztosra mentek: kivágták a közeli erdőket, hogy esélyt se adjanak egy újabb rajtaütésnek. Miután megteremtették a biztonság illúzióját, a támadók felkészültek Akasaka falainak tömeges megrohamozására.
Másnap hajnalban a Kamakura-sógunátus oldalán álló szamurájok megindultak a fafalak ellen. Az akció nagyon lendületesen indult: a támadók rögtönzött fapajzsok mögé bújva, minden gond nélkül elérték az erődítményt. Odámasztották az ostromlétrákat, és elkezdtek felmászni rajta. A legvadabb álmaikban sem gondolták volna, hogy a fal, amit épp másznak, talán nem is igazi.
És itt jött el Maszasige zseniális csapdája: a fő védelmi vonalhoz egy hamis falat rögzítettek, amit mindössze kötelek tartottak a helyén. Amikor a sógunátus harcosai már épp készen álltak arra, hogy közelharcba bocsátkozzanak a védőkkel, utóbbiak egy önelégült mosoly kíséretében elvágták a köteleket, a hamis fal pedig egyszerűen lezuhant. A masszív faszerkezet rengeteg bátor támadót zúzott halálra. Akiknek egy picit több szerencséje volt, és még csak a lejtőn másztak felfelé, a védők egy másik meglepetéssel is készültek: súlyos rönköket és köveket zúdítottak a nyakukba. Szóval, ahogy gondolhatod, az ostrom csúfosan elbukott.
A sógun emberei akkora veszteségeket szenvedtek, hogy végül letettek a falak megrohamozásáról. Helyette inkább teljes blokádot vontak a vár köré, elzárva Akasakát a külvilágtól, megfosztva őket az élelmiszer-utánpótlástól és minden vízforrástól. Így telt el néhány hét, és a vár végül elesett. A slusszpoén viszont az, hogy Go-Daigo császár egyik legjobb hadvezérét végül mégsem sikerült elfogniuk. A legenda szerint ugyanis Maszasige és megmaradt szamurájai ellenséges egyenruhába öltöztek, és a legnagyobb nyugalommal, feltűnés nélkül kisétáltak az elfoglalt Akasakából.
