Ezek olyan balliszták voltak, amelyek hallatlan távolságokba hajítottak köveket; és olyan horgos emelődaruk, amelyek elértek a római hajókig, és elsüllyesztették őket a kikötőben. A görög mítoszokban szerepelt egy százkezű óriás, Briareusz. Marcellus a „geometria Briareuszának” nevezte Arkhimédészt. Marcellus katonái pedig rémülten menekültek el, amikor az ostromlott város fala felett feltűnt egy kötél vagy egy fadarab.
Végül Kr. e. 212-ben Szirakúza elesett. Kezdetét vette a mészárlás és a fosztogatás. Egy római harcos rátört Arkhimédészre. A tudós a kertben ült, és botjával köröket és háromszögeket rajzolt a homokba. Felnézett, és ezt mondta a katonának:
– Ne lépj a körömre!
A harcos rájött, kivel áll szemben, és el akarta vinni a tudóst Marcellushoz. Arkhimédész így szólt:
– Várj. Csak befejezem a megoldást.
A katona nem volt hozzászokva az ilyen válaszokhoz – lekaszabolta a tudóst.
Arkhimédész sírjára – végakaratának megfelelően – síremlék helyett egy henger és egy abba írt gömb ábrázolását állították fel, feltüntetve a térfogatuk tudós által felfedezett arányát is: 3:2. Másfél évszázaddal később, amikor Cicero tisztviselő volt Szicíliában, még látta ezt az elfeledett és tüskebokrokkal benőtt emlékművet.
