2025 márciusában európai tudósok egy csoportja bejelentette, hogy egy modern műholdas szkennelési technológia, a szintetikus apertúrájú radarral (SAR) végzett Doppler-tomográfia segítségével hatalmas, mesterséges építményeket fedeztek fel a gízai nagy piramisok alatt.
Dr. Filippo Biondi, a Khafré-projekt munkatársa szintén 2025 márciusában mutatta be a világnak azokat a gízai fennsík alatti, gigantikus földalatti építményekről készült felvételeket, amelyek kezdetben valósággal sokkolták a régésztársadalmat. Aztán hirtelen minden elcsendesedett, mintha mi sem történt volna.
Milyen új információk láttak napvilágot mostanában? Először is, térjünk vissza röviden magának a projektnek és a technológiának a bemutatásához.
Az ARF (Archaeological Rescue Foundation) kutatócsoportja úgy véli, hogy a régészet egy technológiai forradalom küszöbén áll. Az évtizedek óta változatlan módszereket – az ásót, az ecsetet, vagy jó esetben a talajradart – most egy olyan bámulatos eszköz egészíti ki, amely ásatás nélkül is képes akár több kilométeres mélységbe is bepillantani. Ez nem más, mint a szintetikus apertúrájú radarral (SAR) támogatott Doppler-tomográfia.
A felfedezések alapját a Föld körüli pályán keringő műholdak által gyűjtött SAR-jelek innovatív feldolgozása adja. A hagyományos módszerekkel ellentétben ez a technológia nem csupán az üregek megtalálását teszi lehetővé, hanem meghatározza azok alakját, méretét, sőt, az anyagok egyedi azonosítójeleit is – legyen szó fémekről, drágakövekről, vízről vagy épp kőolajról. Biondi korábban már sikeresen szkennelt olyan jól ismert objektumokat is, mint az olaszországi Gran Sasso fizikai laboratórium, amely egy hegy gyomrában, 1400 méteres mélységben található.
A gízai fennsík feltérképezése hozta meg az első igazán szenzációs eredményeket. A már ismert üregek megerősítésén túl a technológia a következőket tárta fel:
1. Hatalmas földalatti építmények. A piramisok alatt több száz méter mélyre nyúló, óriási üregeket és struktúrákat fedeztek fel. Eredetük és rendeltetésük egyelőre rejtély, de a méretek egy eddig ismeretlen földalatti komplexum létezésére utalnak.
2. Megtalálták a második Szfinxet. Biondi egyik legizgalmasabb felfedezése egy második Szfinx észlelése volt a gízai homok alatt. Ha ez a lelet beigazolódik, az kiegészítheti, sőt, akár teljesen újra is írhatja Egyiptom történelmét.
3. Anyagi anomáliák. A jelek spektrális elemzése arra utal, hogy a struktúrákon belül nemcsak üregek, hanem nagy sűrűségű anyagok, valószínűleg fémek is találhatók. Ez rejtett kincsekre vagy ősi szerszámokra utalhat, ami az egykori építők elképesztően magas szintű technológiai fejlettségéről árulkodik.
Ezek az adatok bizonyítják, hogy turisták és kutatók millióinak lába alatt egy egész földalatti világ húzódik. Ez magában foglalhatja a legendás „Feljegyzések Csarnokát” is – az ősi civilizációk tudástárait és titkos könyvtárait.
A kutatók a Havarában található földalatti labirintust is feltérképezték. Ez a régészeti lelőhely a Fajjúm-oázis bejáratánál fekszik, mintegy 90 kilométerre délre a gízai fennsíktól.
Itt áll egy hatalmas, vályogtéglából épült piramis, amelyet hagyományosan a Középbirodalom XII. dinasztiájához tartozó, i.e. 1860 és 1814 között uralkodó III. Amenemhat fáraónak tulajdonítanak.
A komplexumot először 1843-ban vizsgálták meg, de az igazán szenzációs leleteket a brit régész, Flinders Petrie fedezte fel. 1888-ban kezdte meg a havarai ásatásokat abban a reményben, hogy rátalál a legendás labirintusra.
Petrie egy hatalmas építmény alapjainak maradványaira bukkant, amely megerősítette Hérodotosz ősi leírásait. Becslései szerint a labirintus mintegy 70 000 négyzetméteren terült el, és több mint 3000 helyiséget foglalt magában. Petrie rátalált a híres kvarcit szarkofágra is, amely azonban üres volt. Ezt a szarkofágot ma a londoni British Museumban őrzik.
Így néz ki ezeknek az üregeknek a modern szkennelése:
A 3D-s modellezés termek és üregek egész hálózatát mutatta ki a téglapiramisnál. A kék színnel jelölt részek a vízzel elárasztott helyiségeket jelzik.
Biondi technológiája világszerte kulcsot jelenthet az új régészeti felfedezésekhez. Ennek érdekében a Régészeti Mentőalapítvány (Archaeological Rescue Foundation) elindította az ArchaeoSAR, avagy a „Digitális Ásatás” (Digital Dig) projektet.
A projekt lényege, hogy egy globálisan elosztott számítástechnikai hálózatot hozzanak létre a SAR-adatok feldolgozására. A szkennelési folyamat ugyanis elképesztően erőforrás-igényes. Két éjjel-nappal működő, nagy teljesítményű számítógéppel Biondi évente mindössze 200 tomográfiai képet tud feldolgozni. Csak a gízai fennsík feltérképezése több mint két évet venne igénybe. A „Digitális Ásatás” azonban egy elegáns megoldást kínál: bárki telepíthet a gépére egy biztonságos alkalmazást, amely a számítógép üresjárataiban feldolgozza a radaradatok titkosított töredékeit.
A gízai munkálatok befejezése után (amelyet 2026 közepére jósolnak) a projekt már tervezi is a havarai legendás labirintus szkennelését. Ezt követően több tucatnyi más helyszín következik világszerte. Elsőbbséget élveznek majd azok a területek, ahol a legnagyobb esély van értékes leletek felfedezésére, illetve azok a műemlékek, amelyek veszélyben vannak.
A SAR-tomográfiával a gízai fennsík alatt tett felfedezések csak a jéghegy csúcsát jelentik. Remekül megmutatják, hogy az emberiség történelme sokkal mélyebbre nyúlik, mint ahogy azt valaha is képzeltük, és hogy a legnagyobb rejtélyek megoldásához a kulcsok szó szerint a föld alatt hevernek.
Azt javaslom, hogy automatikus (szinkronizált) felirattal nézzétek meg ezt a videót.
