Néha az emberek hősiesen távoznak az élők sorából, maguk után hagyva a bátorság, az áldozatvállalás és a nagyszerű küldetés emlékét.
Máskor viszont annyira nevetségesen és abszurd módon, hogy legszívesebben megkérdeznéd: „Komolyan? Tényleg ezzel akartad befejezni a földi pályafutásod?”
Pontosan az ilyen embereknek szentelték a Darwin-díjat – egyfajta antidíjat, amit (posztumusz) azok kapnak, akik saját hülyeségükkel és vakmerőségükkel szabadították meg az emberiséget a génjeiktől. Az ötlet pofonegyszerű: minél abszurdabb a halál, annál „hálásabb” lehet az evolúció. Itt nincs szobrocska, nincs vörös szőnyeg, csak az irónia örök dicsősége: „Köszönjük, hogy megmutattad, mit nem szabad csinálni.”
Ma öt olyan férfiról fogunk beszélni, akik vadállatokkal való felelőtlen interakciójuk során találták meg a végzetüket – és ezzel bevonultak a díjazottak komor, de mégis nevetséges panteonjába:
1. A kígyóbűvölő, aki alkohollal kezelte a marást
(2004. március 19., Sisaket tartomány, Thaiföld)
Egy Boonreung nevű thai férfi, akit csak „Kígyóemberként” ismertek, évtizedeken át játszott az életével. Olyan előadóművészként dolgozott, aki a világ legmérgesebb kígyóival mutatott be trükköket a közönségnek, és a világ egyik legjobb kígyóbűvölőjének tartották. Egyik nap, egy fellépés során megmarta egy halálos fekete mamba. Egy átlagember ilyenkor azonnal orvoshoz rohant volna ellenméregért, de nem Boonreung.
Az ő „túlélési receptje” nagyon egyszerű volt: egy feles whisky és némi gyógynövényes tinktúra. Az alkohol és a gyógynövények azonban általában nem bizonyulnak túl hatékonynak a kígyómarások ellen. De Boonreung erről vagy nem tudott, vagy simán elfelejtette. A show még jó ideig folytatódott. A méreg lassan megbénította a férfit. A közönség tapsolt, miközben az előadó egyre sápadtabb lett, elvesztette az erejét, és végül egyenesen a színpadon esett össze. Túl későn vitték kórházba; az orvosok szerint, ha a marás pillanatában azonnal segítséget kér, életben maradt volna.
Ez a rendkívül ostoba viselkedés egy olyan embertől, aki élete nagy részét a kígyóknak szentelte, 2004-ben Darwin-díjat érdemelt. A sors kegyetlen iróniája, hogy nem sokkal a szomorú eset előtt ez a férfi bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe, amiért hét napot töltött egy üvegdobozban veszélyes kígyók társaságában.
2. Az indiai taxisofőr és a szelfi a medvével
(Prabhu Bhatara, India)
Egy Prabhu Bhatara nevű indiai taxisofőr épp utasokat vitt haza egy esküvőről. Ünnepi hangulat, vidám beszélgetések, kanyargó erdei út. És hirtelen – egy medve tűnt fel az út szélén. Minden normális ember számára ez egy egyértelmű jel: „kerüljük ki, és ne keressük a bajt”. Prabhu azonban másképp döntött: micsoda tökéletes alkalom egy szelfire!
Megállította az autót, kiszállt, és telefonnal a kezében odafutott a ragadozóhoz. Az utasok kiabáltak neki: „Ne csináld! Gyere vissza!”. De a sofőr már nyúlt is a kamera gombja felé. A következő másodpercben a medve felordított és rávetette magát. Prabhunak esélye sem volt elfutni vagy védekezni, azonnal a földre zuhant. A halálra rémült utasok kiabálással és kődobálással próbálták elijeszteni a fenevadat, de ez csak még jobban felbőszítette. Ahhoz, hogy a taxist (vagy ami maradt belőle) kiszabadítsák, szakembereket kellett hívni altatólövedékekkel.
A sors fintora: a fotót végül elkészítette, de ez lett élete utolsó képe. És igen, a Darwin-díj büszke birtokosa lett, mivel bár nemrég házasodott meg, gyermeke még nem született.
3. „Én igazi férfi vagyok!”
(A 38 éves Wayne Roth, USA)
Egy történet, ami beillene egy fekete komédia forgatókönyvének is. Az amerikai Wayne Roth a barátjánál, Rogernél iszogatott és beszélgetett. Egy ponton megakadt a szeme a barátja terráriumán, ahol egy mérges kobra „éldegélt” békésen. Wayne-nek kiváló ötletnek tűnt, hogy bebizonyítsa a bátorságát, ezért felnyitotta a fedelet, és benyúlt. Hogy miért? Hogy kézbe vegye a kobrát, és megmutassa, milyen kemény csávó.
A kígyó reakciója borítékolható volt: néhány gyors marás, és a méreg rögtön hatni kezdett. Roger, teljesen lesokkolva a történtektől, javasolta, hogy azonnal induljanak a kórházba. Wayne azonban „férfiasra” vette a figurát: – Ugyan már! Megoldom. Én igazi férfi vagyok, nincs szükségem orvosokra.
A kórház helyett a két „hős” elment… egy kocsmába. Ott Wayne rendelt néhány pohár sört, és nevetve mutogatta a vendégeknek a piros harapásnyomokat, miközben ezzel dicsekedett: – Nézzétek, megmarta egy kobra! Én meg élek és virulok! A sör csak úgy folyt, amíg a légzése hirtelen szaggatottá nem vált, majd teljesen le nem állt. Egyenesen a bárpultnál.
Az orvosok kijelentették, hogy megmenthették volna az életét, ha a kórházba mennek a kocsma helyett, de ő az ellenméreg helyett az alkoholt választotta. A tanulság? Az evolúció nem tűri azokat, akik összetévesztik a kocsmát a kórházzal.
4. Az elefánt és az oroszlánok által megbüntetett orvvadászok
(2019. április, Dél-afrikai Köztársaság)
Ez a sztori úgy hangzik, mint valami bibliai történet. De ez egy teljesen valós, Darwin-díjjal megerősített eset (akárcsak a cikkben szereplő többi), ami 2019-ben történt. Néhány puskákkal felszerelt orvvadász azzal az egyetlen céllal ment be egy dél-afrikai nemzeti parkba, hogy bármi áron orrszarvúszarvat szerezzenek egy feketepiaci ügyfelüknek. A feketepiac vagyonokat fizet érte, hiszen Ázsiában „gyógyszerként” és státuszszimbólumként tekintenek rá.
A természetnek azonban más tervei voltak. A vadászat közben a magas bokrok közül hirtelen egy elefánt rontott rá az egyik orvvadászra. A hatalmas állat nem kímélte, és amikor a társai menekülőre fogták, a sikoltozásra egy falka oroszlán is felfigyelt. Amit ezután történt, azt nyugodtan elképzelheted magadban. Az elefánt egyébként később csendben visszavonult.
A nemzetközi média a „természet karmikus győzelmének” nevezte az esetet. Az ember eljött, hogy a haszon reményében kioltson egy ritka életet – és megkapta, amit érdemelt. Ráadásul nem volt felesége vagy gyereke sem. Darwin állva tapsol, a nevével fémjelzett antidíj pedig örökre ezekhez a srácokhoz került.
5. Játék a tigrissel újév napján
(1996. január 2., India)
Két barát egy viharos szilveszteri bulizás után ellátogatott a kalkuttai állatkertbe. A tömeg a ketrecek között sétálva beszélte meg az újévi fogadalmakat. De a két fiatal srác – kicsit még ittas állapotban – virágfüzéreket vett. Arról beszélgettek, milyen jól mutatna egy ilyen egy nagymacskán, amikor hirtelen jött a „zseniális” ötlet: személyesen kívánnak boldog új évet a tigrisnek.
Átmásztak a kerítésen, és odamentek a kifutóhoz, ahol egy hatalmas, Shiva nevű bengáli tigris élt. Egyikük megpróbálta a füzért a fenevad nyakába akasztani, mintha csak egy házi cica lenne. Shiva úgy reagált, ahogy egy vérbeli ragadozó: egy pillanat alatt ugrott, éles karmokkal és agyarakkal. Az első srác csodával határos módon életben maradt – bár a karmok komoly sérüléseket okoztak neki. A második, aki úgy döntött, hogy „megmenti a barátját”, belerúgott a tigrisbe. Ezzel pedig alá is írta a saját halálos ítéletét.
A tigris átváltott a támadóra, ledöntötte a lábáról, és másodpercek alatt végzett vele. A rémült látogatók sikoltozva próbálták hívni az állatkert biztonsági őreit. Később kiderült, hogy a fiatalok Durga istennő hívei voltak, és úgy döntöttek, hogy „hódolnak” az ő állati megtestesülésének. Az áldozatbemutatás azonban túlságosan is szó szerintire sikerült. A tigris nem házimacska, és biztosan nem volt szüksége virágfüzérre. De az a srác, aki úgy döntött, hogy megküzd vele, jogosan lett az 1996-os Darwin-díj nyertese.
