Bármennyire meglepő is, de a repülőgépek a világ egyik legbiztonságosabb közlekedési eszközei, a légi katasztrófák pedig rendkívül ritkák.
A statisztikák alapján egymilliárd megtett kilométerre vetítve 0,07 ember hal meg repülőgép-balesetben, míg motorkerékpáron ez a szám például 212, autóban pedig 7,2.
Azonban a ritka katasztrófák esetén egy kulcsfontosságú eszköz adhat támpontokat ahhoz, hogy mi is történt valójában a pilótafülkében és a repülőgép belsejében: ez pedig nem más, mint a „fekete doboz”.
Íme néhány érdekes tény róla.
1. Nem doboz
A „fekete doboz” kifejezést a média kedveli, de a szakértők többsége fedélzeti adatgyűjtőnek nevezi. A „fekete doboz” elnevezés eredetére vonatkozóan többféle elmélet is létezik, beleértve azt, hogy a korai modellek belseje teljesen sötét volt, de utalhat egy leégett eszköz újságírói leírására is, sőt, a benne lévő információk titkosságára is.
Valójában a „fekete doboz” gömb alakú vagy hengeres, mivel a kerek forma ellenállóbbnak bizonyul és jobban ellenáll a külső behatásoknak.
A „doboz” elnevezés még abból az időből származik, amikor a rögzítést mágneses szalagra végezték, amit azóta digitális rögzítőeszközökkel váltottak fel. Bár még léteznek régi modellek, a legtöbbjüket már lecserélték.
2. Nem fekete, hanem narancssárga
Ennek oka, hogy könnyebben észrevehető legyen a baleset helyszínén. A „fekete doboz” az úgynevezett „nemzetközi narancssárga” árnyalatot viseli, amely három szín kombinációja, és az űrrepülőgépiparban, illetve a gépgyártásban használják a tárgyak kiemelésére a környezetükből.
3. Két típus létezik
A „fekete doboz” valójában két, egymástól független adatrögzítőből áll:
- Repülési adatrögzítő (FDR): Ez rögzíti a repülőgép műszaki és repülési paramétereit, mint például a sebesség, a magasság, a koordináták, a függőleges gyorsulás, a hajtóművek adatai, a légköri viszonyok, stb. Több mint 88 paramétert rögzít.
- Pilótafülke hangrögzítő (CVR): Ez rögzíti a pilótafülkében zajló beszélgetéseket a pilóták között, a légiforgalmi irányítást, a figyelmeztető jelzéseket és egyéb hangokat. A háttérzajok (hajtóművek zaja, kapcsolók hangja) is rögzítésre kerülnek, amelyek fontos információkat szolgáltathatnak a balesetvizsgálók számára. A pilóták privát beszélgetései is rögzítésre kerülnek, de ezeket szigorúan csak a baleset okainak feltárására lehet felhasználni.
4. A pilótafülke beszélgetésének rögzítése 2 órára korlátozódik
A digitális adatrögzítők 25 óra repülési adat tárolására elegendő tárhellyel rendelkeznek, de a pilótafülkei beszélgetésekből csak az utolsó 2 óra hanganyagát rögzítik. Az ennél régebbi hanganyagok automatikusan törlődnek.
A régebbi, mágneses szalagos adatrögzítők még ennél is kevesebb, csak 30 percnyi beszélgetést és zajt tudtak rögzíteni, majd felülírták a korábbi felvételt.
5. A farokrészben helyezik el
A fedélzeti adatgyűjtő minden kereskedelmi és magánrepülőn kötelező, és általában a repülőgép farokrészében helyezik el. Ennek oka, hogy a farokrész sérül a legkevésbé a balesetek során, így nagyobb esély van arra, hogy a „fekete doboz” sértetlen marad.
6. Víz alatti jeladóval van felszerelve
A fedélzeti adatgyűjtő elején egy víz alatti ultrahangos jeladó található. Baleset esetén, ha a repülőgép vízbe zuhan, a jeladó 37,5 kHz frekvenciájú jelet küld, és akár 4200 méteres mélységben is képes hangot továbbítani. A jeladó 30 napon át, másodpercenként egy jelet küld.
7. Hihetetlenül strapabíró
A fedélzeti adatgyűjtőnek meg kell felelnie egy speciális szabványnak. Általában titánból vagy rozsdamentes acélból készült dupla burkolattal rendelkeznek, és ellenállnak a legzordabb körülményeknek is.
Mielőtt üzembe helyeznék, a „fekete dobozt” különböző teszteknek vetik alá. Ellenáll:
- 3400 G-s ütésterhelésnek (azaz gyakorlatilag bármilyen magasságból történő leejtésnek),
- 2,25 tonna nyomásnak 5 percig,
- 1100 °C-os hőmérsékletnek 1 órán át,
- 6 km mélységű vízbe merülésnek (vízbe zuhanás esetén).
8. Sok időbe telhet megtalálni
A keresőcsoportoknak a jeladó hatósugarában, azaz körülbelül 25 km-es körzetben kell tartózkodniuk. Azonban a jeladó leszakadhat a becsapódás erejétől.
Ha a baleset a tengeren történik, a „fekete doboz” megtalálása nem függ annyira a víz mélységétől. Fontosabb, hogy milyen gyorsan találják meg a roncsokat, és mennyire közel van a jeladó a becsapódás helyéhez.
Minél több időbe telik a roncsok megtalálása, annál több ideje van a szélnek és az áramlatoknak arra, hogy elvigyék a „fekete dobozt”.
Ezenkívül a balesetek gyakran régebbi repülőgépekkel történnek, amelyek nem olyan modern adatgyűjtővel vannak felszerelve, és ezeket még nehezebb megtalálni.
9. A fedélzeti adatgyűjtő meglehetősen drága
A „fekete doboz” ára 10 000 és 15 000 dollár között mozog.
A fedélzeti adatgyűjtők nem mesélik el a teljes történetet, pusztán fontos nyomokat és bizonyítékokat szolgáltatnak a szakértők számára, melyek segítenek megérteni, hogy mi és miért történt a baleset során.
A jövőben a „fekete dobozok” valószínűleg videofelvételi funkcióval is bővülnek, de a bevezetésüket a adatvédelmi aggályok miatt egyelőre felfüggesztették.
