Egy különös történet játszódott le majdnem ezer évvel ezelőtt. A szerzetesek beszámolói szerint 1178-ban a Hold kettéhasadt, és két külön részre vált. Vajon lehetséges ez? Vagy a szerzetesek tévedtek volna? Tölts magadnak egy kávét vagy teát, és vágjunk bele!
Az eset Angliában történt
1178-at írunk, Anglia. Öt canterburyi szerzetes a délkelet-angliai Kent megyében egy furcsa jelenséget figyelt meg a Holddal kapcsolatban. A saját szemükkel látták, mintha egy darab letört volna a Holdról, vagy pontosabban: mintha a Hold kettéhasadt volna.
Ezt az eseményt a Gesta Stephani (István cselekedetei) című kéziratban rögzítette Canterburyi Gervase szerzetes. A feljegyzés szerint este 9 órakor a Hold a felső szarvánál kettéhasadt, méghozzá azért, mert valami olyasmi csapódott bele, ami egy égő fáklyára hasonlított. Ezt követően egy rövid, erős fényfelvillanást láttak, majd a Hold felett füsthöz hasonló, ködös jelenség jelent meg.
Az eseménynek egyszerre öt szerzetes volt a szemtanúja, és az ő elmondásuk alapján jegyezték le a történteket. Könnyen lehet, hogy egy nagyobb objektum csapódott a Holdba, de miért hitték a szerzetesek, hogy maga a Hold – vagy annak felső „szarva” – repedt ketté? Persze megeshet, hogy a szerzetesek nem értették pontosan, mi is történik valójában odafent, és utólag helytelenül írták le a látottakat. Hiszen a Hold napjainkban is szépen, gömbölyűen ragyog, és egyáltalán nem úgy fest, mintha egy hatalmas darab hiányozna belőle.
Mi történhetett valójában?
Próbáljuk meg logikusan végiggondolni a dolgot. A legvalószínűbb feltételezés, hogy egy nagyobb meteorit zuhant a Holdra, és a felszínbe csapódva robbanást okozott. Ez magyarázatot ad a fényjelenségre, valamint a magasba emelkedő poroszlopra, ami utána nem ülepedett le azonnal. Nagyon valószínű, hogy éppen ez a poroszlop keltette a hasadás optikai illúzióját. A szerzetesek pedig jóhiszeműen azt hitték, hogy a Hold kettéhasadt, és ezt a meggyőződésüket jelentették is a püspöküknek.
Ezt az eseményt Jack Hartung amerikai fizikus is behatóan tanulmányozta. Kutatásában arra jutott, hogy az eset teljesen valóságos volt: tényleg egy meglehetősen méretes test csapódott a Holdba, méghozzá egy 22 km átmérőjű krátert hagyva maga után. Ráadásul ez a kráter nagyjából pont ott található, ahol a szerzetesek elmondása alapján a Hold „megrepedése” történt. A becsapódás nyomát később Giordano Brunóról nevezték el. Külön érdekesség, hogy a kráter a Hold túlsó oldalán fekszik, nem messze az északkeleti peremtől.
A kráter ráadásul kifejezetten mély is: 1,8 kilométeres. Azt az elméletet, hogy a kráter valóban ezen esemény következtében jött létre, megerősítheti az a tény is, hogy a szerzetesek megfigyelése pont egybeesett a Béta Tauridák meteorraj aktivitásának időszakával.
Egy másik vélemény
Nem is olyan régen Tomokatsu Morota, a Tokiói Egyetem csillagásza kiszámította a kráter pontos életkorát. Kiderült, hogy a kráter valójában több mint egymillió éves! Jörg Fritz kozmológus, a McGill Egyetem kutatója szerint pedig, ha ez a kráter mindössze 800 évvel ezelőtt keletkezett volna, akkor a törmelékek miatt a Földre még mindig megállás nélkül hullanának a kövek. Ha viszont ez a képződmény már ennyire régen – egymillió éve vagy annál is régebben – létezik, akkor semmi köze nem lehet az 1178-as történésekhez.
Akkor mégis mi történt a Holddal 1178-ban?
A csillagászok úgy vélik, hogy a szerzetesek egész egyszerűen a megfelelő időben voltak a megfelelő helyen. Valójában egy meteort figyeltek meg, amelynek a pályája épp keresztezte a Föld és a Hold közötti látóvonalat, ez pedig azt az illúziót keltette bennük, mintha a meteor egyenesen a Hold felé tartana.
A meteor pályája olyan szöget zárt be, hogy a szerzetesek az égi test húzta csíkot egy, a Holdat kettéhasító repedésnek nézhették. A meteor mérete pedig pont elegendő volt ahhoz, hogy ezt a meggyőző optikai illúziót létrehozza.
Persze ne zárjuk ki annak a lehetőségét sem, hogy az egész esemény puszta kitaláció volt. Ma már pontosan vissza tudjuk nézni, milyen volt a holdfázis 1178. június 18-án, pontosan azon a napon, amikor a feljegyzések szerint az eset történt. Ahogy az adatokból kiderül, aznap egy tökéletes félhold ragyogott az égen.
Vajon vannak egy ilyen holdnak „szarvai”? Hiszen a szerzetesek a Hold felső „szarváról” beszéltek.
Egy dolog biztos: a szerzetesek valószínűleg tényleg láttak valamit az égen, de a jelenség leírása téves volt. Azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy hazudniuk semmi okuk nem lett volna.
Van egy harmadik forgatókönyv is: a szerzetesek egy egyenesen feléjük száguldó meteort láttak. Őszintén szólva, ez a verzió nagyon szomorúan végződött volna magukra a szerzetesekre nézve, ha az az égitest történetesen nagyobb méretű. Ha viszont egy kisebb darab volt, akkor az egyszerűen elégett a légkörben, ami tökéletesen megmagyarázza a felvillanó fényt és a ködös, füstszerű fátylat. Mivel a Hold pont ebben a pillanatban pontosan ezen jelenség felett helyezkedett el, a szerzeteseknek úgy tűnhetett, mintha mindez magával a Holddal történt volna.
Persze még ez a magyarázat sem tekinthető véglegesnek. A tudósok a mai napig keresik a pontos magyarázatot erre az égi rejtélyre. Te mit gondolsz, mi történhetett valójában? Írd meg nekünk a véleményedet!
