Vágjunk is rögtön a közepébe! Ha fognánk egy óriási kést, és a lábától a csúcsáig kettévágnánk a Mount Everestet, egy üledékes és metamorf kőzetekből álló réteges tortát látnánk.
1-2 kilométeres mélységben gránitot és gneiszt találnánk. Feljebb pedig mészkövet, amiben – nem fogod elhinni –, de tengeri élőlények megkövesedett maradványaira bukkantak. Igen, olyanokéra, amelyek 30 millió évvel ezelőtt az óceán fenekén éltek.
Egy tény, ami alapjaiban írja felül, amit eddig gondoltál: bolygónk legmagasabb hegye egykor a Tethys-óceán feneke volt. A belseje pedig a mai napig őrzi ennek az egykori óceánnak a „temetőit”.
Extrém meleg a fagy birodalmában.
A legfurcsább dolgok azonban még mélyebben kezdődnek. Egy olyan zónában, ahová ember még sosem tette be a lábát. A csúcstól számított nagyjából 5-6 kilométeres mélységben (tehát már mélyen a hegymasszívum belsejében) egy anomális hőmérsékletű zóna veszi kezdetét.
A geológusok azt várták, hogy ott is dermesztő hideg lesz, hiszen odafent állandó a fagy. Ám kiderült, hogy a tektonikus folyamatok hője odalent megmaradt. Az Everest belsejében vannak olyan területek, ahol a hőmérséklet tartósan +10°C körül mozog, miközben a felszínen akár –40°C is lehet.
Hogy ez mit jelent? Azt, hogy a hegy belsejében elméletileg folyékony vízzel teli üregek – földalatti tavak vagy folyók – is rejtőzhetnek, amelyek létezéséről eddig senkinek sem volt fogalma.
Miért nem fúrjuk meg a világ tetejét?
De miért nem tudjuk még mindig, hogy mi van ott valójában? Jöjjön a legfontosabb kérdés: ha az Everest belseje ennyire izgalmas, miért nem világítják át radarokkal, vagy miért nem fúrják meg? A válasz valószínűleg fel fog bosszantani.
- Első ok: Nincs rá pénz. Egyetlen fúrólyuk kialakítása ezen a 8 kilométeres hegyen annyiba kerülne, mint egy kisebb űrmisszió felbocsátása.
- Második ok: Vallási tilalom. A serpák és a helyiek szentként tisztelik az Everestet – megfúrni számukra egyenlő lenne a szentségtöréssel.
- Harmadik ok: A technika nem bírja a kiképzést. 7 kilométeres magasság felett minden gépezet háromszor rosszabbul teljesít. Ha pedig a hegy lábától kezdenének fúrni, a furat hossza meghaladná a 15 kilométert a hegy dőlésszöge miatt.
A végeredmény? Kevesebbet tudunk az Everest belsejéről, mint jó néhány távoli aszteroidáról.
Titkosított akták és földalatti morajlások.
A legijesztőbb felfedezés: 2019-ben indiai és nepáli kutatók szeizmikus méréseket végeztek a hegymasszívumban, és egy furcsa anomáliára bukkantak. A felszíntől számított körülbelül 4 kilométeres mélységben található egy zóna, ahol a szeizmikus hullámok hirtelen és drasztikusan lelassulnak.
Mi okozhatja ezt? Vagy egy gigantikus, több futballpálya méretű üreg (barlang). Vagy egy hatalmas olvadékvizes zóna (földalatti tó). Esetleg egy törésvonal, ami tele van olyasmivel, aminek egyáltalán nem kellene ott lennie. A jelentést hivatalosan titkosították. A nepáli kormány egyszerűen „nem elég pontosnak” minősítette az adatokat.
A helyiek azonban arról suttognak, hogy abban a régióban néha tompa, mélyről jövő morajlást lehet hallani a föld alól.
Sambhala kapuja, vagy csak kő és jég?
Mit mondanak a legendák? A buddhisták abban hisznek, hogy az Everest belsejében rejtőzik a bejárat Sambhalába – abba a mitikus birodalomba, ahol megvilágosodott lények élnek. A mondák szerint ott, a hegy mélyén egy egész világ bújik meg templomokkal és az örök ifjúság forrásaival.
A „bejárat” pontos koordinátáit szigorúan titokban tartják, de néhány serpa már elárulta: a hegymászások során sokszor éreztek alulról áradó, megmagyarázhatatlan meleget, még a legkeményebb fagyban is. Vajon ez puszta egybeesés lenne a szeizmikus anomália zónájával? A tudósok csak vállat vonnak, a serpák pedig némán, sokatmondóan mosolyognak.
Ti mit gondoltok? Az Everest belseje tényleg titokzatos üregeket rejt, vagy az egész csak kő és jég? És ha kapnátok egymilliárd dollárt a fúrásokra – ti képesek lennétek megsérteni a hegy szentségét?
