A rajzfilmekben, mint például a Futurama, vagy a filmekben gyakran látjuk, ahogy a pilóta könnyedén irányítja az űrhajót egy kormánnyal vagy más hasonló eszközzel. De vajon ez tényleg így van a valóságban?
Ez egy elterjedt és félrevezető kép a sci-fiben. Az űrhajóval repülni teljesen más, mint vezetni egy autót. Számtalan alapvető különbség van, ami megváltoztatja a teljes dinamikát. És a pilóta biztosan nem tud úgy „kormányozni”, ahogy azt a főhősök teszik a filmekben.
A legalapvetőbb különbségek közé tartozik a sebesség és a speciális környezet az űrben. Ez utóbbi miatt különösen furcsa látni olyan gépeket, mint a Millennium Falcon, ami egy repülőgéphez hasonlít, és a kapitány a szélvédőn néz ki.
A bökkenő, hogy az űrben egyszerűen úgysem látod, merre mész, amíg nem kerülsz annyira közel egy objektumhoz, hogy konkrétan ott lebeg az orrod előtt. És amikor ilyenkor meglátod, már hiába nyúlsz a kormányhoz, a fedélzeti számítógép nem fogja végrehajtani az elkerülő manővert, mert nem tud kellően gyorsan reagálni.
Nem véletlenül 50 km/h a biztonságos sebesség a városban, az iskolák közelében pedig 30 km/h. Az ember fizikailag nem képes elég gyorsan reagálni. Egy űrhajó esetében pedig ez a probléma sokkal súlyosabb.
Elméletileg elképzelhető, hogy a jövőben lesz majd egy olyan számítógépes asszisztens, amely nem maga irányítja a mozgást, hanem jó előre jelzi a pilótának a veszélyt, hogy legyen ideje elfordítani a „kormányt”.
Manapság az űrben azonban minden sokkal egyszerűbb. Az űrhajó egyszerűen előre halad, amíg valamilyen erő nem hat rá, és nem változtatja meg a pályáját. A szakemberek már az indítás előtt kiszámítják, hogy pontosan hová tart az űrhajó.
Kiszámítják azt is, hogy mi lesz az útjában, és hogy ez befolyásolja-e az űrhajó útirányát. Néha ezeket az adatokat felhasználják az űrhajó irányának megváltoztatására a hajtóművek használata nélkül. Mindez egyszerű matematika segítségével megoldható.
Minden űrmisszió „mérj hétszer, vágj egyszer” elven alapul. A tudósok mindent alaposan ellenőriznek, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a matematikai számítások helyesek, és mindent figyelembe vettek. Az irányítóközpontnak „részletes menetrendje” van arról, hogy az űrhajó mikor hol lesz a pályáján.
Bár elméletileg egy űrhajó ütközhet olyan apró kődarabokkal menet közben, melyek túl kicsik ahhoz, hogy észleljük őket, de ennek a valószínűsége elég alacsony. A Naprendszeren kívül pedig az űr annyira üres, hogy csak évtizedek múlva várható, hogy egy-egy égitest a közelbe kerül. Egyedül a Föld körüli pályán van értelme aggódnia az ilyen űrbeli ütközések miatt.
A mai űrhajósok vagy egy előre megtervezett algoritmust követnek, a rendszerek aktuális adatai alapján végezve korrekciókat, vagy egyszerűen csak felügyelik az automatika megfelelő működését. De azt el sem lehetne képzelni, hogy szó szerint egy kormány segítségével irányítsák a hatalmas űrhajót, pusztán a szemükre hagyatkozva.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
