Mi történt a Habsburgok állkapcsával?

Ausztria, Csehország, Horvátország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia, valamint Lengyelország, Románia és Olaszország egyes részei egykor az ő befolyásuk alá tartoztak.

Évszázadokon át meghatározták birtokaik politikáját, a Szent Római Birodalom császárai voltak, és jelentős szerepet játszottak a nemzetközi színtéren is.

^{Habsburgok és a címerük.}

A család története a XIII. században kezdődött. A Habsburgok német és osztrák gyökerekkel rendelkeztek, azonban az 1500-as években egy előnyös házasság révén uralomra jutottak Spanyolországban.

Az 1600-as évekre a dinasztia királyi hatalmának csúcsára ért, és elérkezett „Spanyolország aranykora”. Ebben az időszakban aktívan zajlott a dél-amerikai területek gyarmatosítása, virágzott a festészet, az irodalom és az építészet. Ám nem sokkal ezután az állam mély politikai válságba sodródott. Ennek oka pedig a vérfertőzés volt.

A XV. század végére a Habsburgok külső megjelenésének jellegzetes vonása az erősen előreugró alsó állkapocs lett. Ezt a fizikai sajátosságot többször is megpróbálták orvosi szempontból magyarázni, sőt létezik egy külön kifejezés is erre a rendellenességre: alsó állkapocs-prognathizmus.

Ez a jellegzetesség torzítja az arc formáját, a fogak nem állnak megfelelően és nem záródnak össze. Mindent összevetve, ez a felépítés az állkapocsízület működési zavarához vezet. Valószínűleg ennek következtében a Habsburgok beszédproblémákkal küzdöttek, nehezen rágták meg az ételt, és ideg-izomfájdalmak gyötörték őket az egész testükben az ízületekre nehezedő egyenetlen terhelés és az arcideg becsípődése miatt.

Már a dinasztia legkorábbi képviselőinek is rendellenes harapásuk volt, de a Habsburgok szenvedéseinek kezdetét egy 1496-os házassághoz köthetjük. Ekkor I. Fülöp, akit „Szép” melléknévvel illettek, a Szent Római Birodalom második Habsburg császárának fia, feleségül vette Kasztíliai Johannát.

Kasztíliai Johanna később Őrült Johanna néven vált ismertté. Ő a híres királyok, Izabella és Ferdinánd lánya volt. Ez az előnyös házasság a pár utódait a spanyol trónra juttatta.

^{Szép Fülöp és Őrült Johanna.}

A Habsburgok felismerték, hogy ahogy a spanyol trónt házasság révén megszerezték, úgy el is veszíthetik azt. Ezért családon belüli házasságokat kezdtek kötni, hogy megőrizzék dinasztiájuk hatalmát.

Így Fülöp és Johanna fia, V. Károly feleségül vette portugáliai Izabellát, az unokatestvérét. Talán meglepő, de a házasságuk boldog volt: hét gyermekük született (közülük három érte meg a felnőttkort), és nagyon ragaszkodtak egymáshoz.

^{Rubens: V. Károly és Izabella császárné portréja (aki az ő unokatestvére és felesége volt).}

Egyébként V. Károly idősebb korában divatos szakállal kezdte el takarni az állkapcsát. Későbbi portréin pedig már szinte rá sem lehet ismerni (2. fotó).

^{V. Károly.}

Fontos megemlíteni Johanna súlyos mentális betegségét is. Férje halála után a testével együtt utazott Kasztílián keresztül, nem engedte eltemetni, sőt időnként felnyitotta a koporsót, hogy megnézze Fülöpöt.

Valószínűleg a pszichózisok kialakulásának kockázata az utódoknál az ő génjeinek „köszönhetően” jelent meg.

^{Francisco Pradilla: „Johanna férje sírjánál”.}

A rendellenesség enyhe jelei megfigyelhetőek voltak fiánál, a már említett V. Károlynál, és unokájánál, II. Fülöpnél is. II. Fülöp négyszer nősült meg, és mindegyik feleségét túlélte.

Feleségei sorában volt portugáliai Mária (unokatestvér), az angol királynő, Tudor Mária (apja unokatestvére), Valois Erzsébet, és végül az osztrák császár lánya, Anna (az ő unokahúga).

Nem sokkal később II. Fülöp unokatestvére örököst szült neki, Don Carlost, akinél már gyermekkorától kezdve szadisztikus hajlamok mutatkoztak. A kortársak elmondása szerint a trónörökös az utcákat járta fiatal lányokat keresve, akiket aztán megkorbácsoltatott.

Spanyolország nagy szerencséjére Don Carlos nem jutott trónra, ugyanis II. Fülöp cselekvőképtelenné nyilvánította és megfosztotta trónöröklési jogától. Az infáns ezért meggyűlölte az apját. Egy sikertelen lázadási kísérlet után Don Carlost kastélyfogságba zárták, ahol hat hónappal később elhunyt.

^{Alonso Sánchez Coello: „Don Carlos”.}

II. Fülöp következő örököse III. Fülöp lett, aki Ausztriai Margitot vette feleségül. Ezúttal már nem volt olyan közeli a rokonsági fok, hiszen az apáik „csupán” unokatestvérek voltak. 🙂

Ebben a házasságban nyolc gyermek született, de csak öten érték meg a felnőttkort. Legidősebb lányuk, Ausztriai Anna, XIII. Lajos francia király felesége lett.

A spanyol Habsburgok azonban nem riadtak vissza a vérfertőző házasságoktól. Az 1516 és 1700 között kötött házasságok szinte kivétel nélkül rokonok között köttettek. Ennek következtében a korona mellett generációról generációra öröklődtek a recesszív gének is, amelyek aztán veleszületett rendellenességekhez vezettek.

És míg I. Fülöpöt „szépnek” nevezték, utódját, a dinasztia utolsó spanyol trónon ülő képviselőjét, II. Károlyt már „rút”-nak titulálták, és sokan úgy vélték, hogy boszorkányok rontották meg.

Ráadásul epilepsziás rohamoktól is szenvedett, és a fejlődésében is visszamaradt: négyévesen kezdett beszélni, nyolcévesen járni, és csak tízéves korában tanult meg olvasni. Rendellenes harapása és a túlságosan nagy nyelve, amely szinte teljesen betöltötte a száját, lehetetlenné tették számára a normális evést és az érthető beszédet.

A király még mai mércével mérve is tekintélyes, 192 cm magas volt, de testfelépítése aránytalan volt. Szegény király 38 évesen, gyermektelenül halt meg, mivel egyik feleségével sem sikerült örököst nemzenie…