Dzsingisz kán a Mongol Birodalom nagy kánja volt. Egyesítette a széttagolt törzseket, és folyamatosan újabb és újabb területeket hódított meg.
Hadserege korának legerősebbje volt; ha eredményeit a mai viszonyokkal vetjük össze, libabőrös leszel a mongolokból áradó erőtől és bátorságtól. Egyetlen százezres serege könnyedén szállt szembe milliós túlerővel, és még győztek is.
A „felperzselt föld” kánjának nevezték, de ez nem teljesen igaz. Igen, azokat a férfiakat, akik hűek maradtak hazájukhoz, megölette, de azokat, akik csatlakoztak a seregéhez, magával vitte. A nőknek sem volt sok választásuk: vagy egyszerűen szolgálóként elvitték őket, vagy bekerültek egy hárembe – hogy pontosan kiébe, az már más kérdés volt.
Milyen lányok kerültek a kánhoz? Hogyan éltek a háremben? És mi várt rájuk engedetlenség esetén?
„A legjobbak legjobbjai”
A lányok valóban átestek egyfajta előzetes szépségversenyen. A „csúnyácskákat” azonnal kiszelektálták, a legszebbeket pedig – a „zsűri” szubjektív véleménye alapján – személyesen a kán elé vezették, aki aztán döntött a sorsukról.
Dzsingisz kán ízléséről keveset tudunk: a hosszú haj és a teltkarcsú idomok vonzották.
A legvonzóbbakat a saját háremébe vitte, amely egyes források szerint hétezer szépségből állt. A „kevésbé szépeket” odaadhatta a katonáinak szórakozásul, feleségül adhatta egy csatában kitűnt harcoshoz, vagy akár politikai ellenfelének is ajándékozhatta a kapcsolatok rendezése vagy a jó szándék jeleként.
Azokra, akiknek szerencséjük volt bekerülni Dzsingisz kán háremébe, új, nyugodt élet várt. A kánnak volt egy szabálya:
„Minden éjszaka – egy új nő.”
Ezért még a hadjárataira is vitt magával bizonyos számú lányt, hogy betarthassa ezt a szabályt.
Azt beszélték, hogy a kán „hős volt az ágyban”, ezért az ágyasok állítólag még versengtek is egy-egy éjszakáért a nagy hadvezér karjaiban.
Az élet a kán mellett maga volt a paradicsom; ő volt az első, aki a nőkről mint a férfiakkal egyenrangú lényekről beszélt. Dzsingisz kán tisztelte az ágyasait, arról nem is beszélve, mennyire szerette és becsülte a feleségeit.
Mellesleg Dzsingisz kánnak 26 felesége volt, és Börte számított a főfeleségnek – a legelső és legkedvesebb. Róla írták mindig: „Ő a kán egyetlen szerelme.” Szüleik már gyermekkorukban elrendezték a házasságukat, és csak az ő utódai számítottak törvényes trónörökösnek.
Az ágyasokról is gondoskodtak, például tilos volt velük szemben erőszakot alkalmazni, és az önfejlesztésüket sem akadályozták. A hárembeli nőt a társadalom teljes jogú tagjának tekintették, akinek számított a szava.
Az ágyasoknak persze sok szabályt be kellett tartaniuk, de a legfőbb így hangzott:
„Hűtlennek lenni tilos.”
A lányok várhatták, hogy Dzsingisz kán elengedje vagy valakinek odaajándékozza őket, de önként más férfival kapcsolatot létesíteniük szigorúan tilos volt. Azok pedig, akiknek volt bátorságuk ellenszegülni, szörnyen megbánták.
„A büntetések kegyetlenek voltak”
Ahogy már említettem, a háremben körülbelül hétezer nő élt, és a kán természetesen nem tudott mindegyiküknek szeretetet és gyengédséget nyújtani. Az ő joga a hűtlenséghez kizárólag egyoldalú volt. Ha egy ágyast rajtakaptak, vagy akár csak gyanúba keveredett, a büntetést nem kerülhette el. Nemcsak a nő szenvedett, hanem az a férfi is, aki rá merte vetni a szemét a kán asszonyára.
Fennmaradt egy érdekes történet:
Dzsingisz kán egyik felesége, Jeszuj, véletlenül került a kánhoz. Tatár nemzetségét kiirtották, de a lánynak sikerült megmenekülnie és az erdőbe futott. Először a nővére, Jeszügén került a kánhoz, és a felesége lett. A nászéjszaka után Jeszügén közölte Dzsingisz kánnal, hogy valahol rejtőzik a nővére, aki szintén szép és okos. A kán megparancsolta Jeszuj felkutatását. A lányt a vőlegényével találták meg; Jeszujt a kánhoz vitték, a vőlegény elmenekült. A kán első látásra eldöntötte: „Feleségül veszem!”, és elküldte szolgáit, hogy készítsék elő az esküvőt.
Egyszer aztán jelentették Dzsingisz kánnak, hogy Jeszuj mélyeket sóhajt, és vágyakozva keres valakit a tömegben.
A kán megparancsolta, hogy kutassák át az összes jelenlévő férfit, hátha elrejtőzött köztük az ellenség, aki miatt a felesége annyira aggódik. A kánt a megérzése sosem hagyta cserben: megtalálták az idegent, aki nem más volt, mint Jeszuj korábbi vőlegénye. A lánynak a kán megkegyelmezett, mert kedvelte őt, de a vőlegényre halálbüntetés várt.
Jeszuj hűséggel és odaadással hálálta meg a kánnak, hogy megkímélte az életét.
Nemcsak a hűtlenséget tiltották, hanem a pletykálkodást is; kiiktatták azokat is, akik „problémákat” okoztak.
A legenda szerint volt egy Fatima nevű lány, aki szeretett kitalálta pletykákat terjeszteni. Dzsingisz kán megparancsolta, hogy varrják be Fatima minden testnyílását. Ahogy megparancsolta, úgy is lett.
De a kán nemcsak a kegyetlen oldalát mutatta meg; valójában igazságos ember is tudott lenni.
A Mongol Birodalomban történt egy számunkra talán furcsa, de ott teljesen normálisnak számító eset, amely a kán egyik feleségével, Ibaguval kapcsolatos.
A kán egyszer úgy döntött, hogy feleségét odaajándékozza egyik testőrének annak hősies szolgálataiért. Mielőtt átadta Ibagut, beszélgetésre hívta, ahol megpróbálta megértetni vele, hogy nem azért mond le róla, mert rossznak tartaná – ellenkezőleg, a legjobbat akarja neki, és valóban egy arra érdemes embernek adja őt.
Neked mi a véleményed, szerinted indokolt volt a kánnak ekkora háremet tartania? Igazságosak voltak a büntetései, vagy a kán túl messzire ment?
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
