Több mint 3000 éve épültek, és a nagyság és a hiábavalóság szimbólumai egy olyan ősi civilizációnak, amelynek történelmét, kultúráját és mindennapjait a tudósok és kalandorok figyelme ellenére sem sikerült még teljesen megfejteni.
A piramisok tetejéről lenyűgöző kilátás nyílik a környékre, ezt számos fotó és a XX. század első felében készült festmény is bizonyítja. Manapság azonban lehetetlen felmászni rájuk, hiába a turisták töretlen érdeklődése. Mai cikkünkben elmesélem, hogy miért.
Védjük a műemléket!
Ahogy már említettük, ez az egyetlen a világ hét csodája közül, amit még ma is a saját szemünkkel láthatunk, és nem csak Hérodotosz vagy más ókori történészek leírásai alapján kell elképzelnünk. Azonban még a legnagyobb, gízai Kheopsz-piramis sem mondhatja el magáról, hogy tökéletes állapotban van.
Fontos megjegyezni, hogy a piramisok eredetileg nem arra készültek, hogy halandók mászkáljanak rajtuk: a fáraók, a félig isteni, gyakran szó szerint istenített lények túlvilági otthonai voltak. Aligha örülnének a turisták hadának.
Még ha a piramisok oldalain lennének is kialakított lépcsők, a tetejükön pedig kilátó, az sem jelentené azt, hogy szabadon látogathatóak lennének. A mexikói Yucatán-félszigeten található maja lépcsős piramisokon, például a chichen itzai Kukulkán-piramison van kilátó és lépcső is, de a turisták nem mehetnek fel, ez csak a kutatóknak engedélyezett.
Az utolsó piramis, ahol még megmaradt a feljutás lehetősége, a híres Kukulkán-piramis volt, de 2008-2009-ben lezárták a turisták elől: a régészek arra a következtetésre jutottak, hogy a túlzott érdeklődés a pusztulásához vezethet.
A mexikói piramisok kemény bazalt tömbökből épültek, míg az egyiptomiak fehér mészkőből és homokkőből, amelyek sokkal puhább anyagok.
A különböző méretű kövek rendkívül precízen, habarcs nélkül illeszkednek egymáshoz, ezért a lépések vagy ugrások rezgései elmozdíthatják őket a helyükről. Ez repedéseket, omlásokat, töréseket és egyéb károkat okozhat a piramis szerkezetében.
Nem egy leányálom a feljutás.
Nem szabad elfeledkeznünk magáról a feljutás nehézségeiről sem – a piramisok tetejére, sőt, még az oldalukra sem vezetnek kijelölt útvonalak. Minden az egyéni lelkesedésen, a véletlenen és az egyes bátor, sőt vakmerő utazók kezdeményezésein múlik.
A hatóságok és a műemlékőrök támogatására sem lehet számítani, sőt: a bátorságot legjobb esetben pénzbírsággal, rosszabb esetben napokig, sőt hónapokig tartó letartóztatással jutalmazzák.
A feljutás pedig nem játék, a piramisok magassága egy 30-35 emeletes házéval vetekszik. Nincs biztosító kötél, a tűző napsütésben, a forró szélben kell felmászni. Szerintem ez már önmagában is elég ok arra, hogy lemondjunk a felmászásról, nem igaz?
Ennek ellenére évente több százan, egyedül vagy kis csoportokban kockáztatják meg a feljutást. Van, akinek eltörik a lába vagy a karja, beveri a fejét, másoknak pedig a nyakuk törik ki.
De még ha sikerül is sérülés nélkül feljutni, akkor is lehetnek problémák.
Lefelé még nehezebb, mint felfelé!
A feljutás nehézségeiről már beszéltünk, de hidd el, a lejutás még ennél is keményebb dió. Amikor ott állsz a piramis tetején, a mélybe tekintve, a lejtők hirtelen függőleges falaknak tűnnek.
Komolyan, mintha egy szakadék szélén állnál! Ráadásul az „emeletek” embermagasságúak, szóval egy rossz lépés, és máris repülsz a mélybe. Nem túlzás, tényleg nyaktörő mutatvány!
Gondolj bele, felfelé menet még visz az adrenalin, de lefelé már csak a félelem marad. Könnyen eluralkodhat rajtad a pánik, főleg, ha tériszonyod van. És akkor még nem beszéltünk a hőségről, ami padlóra küldhet, még akkor is, ha egyébként jó kondiban vagy.
Az egyiptomi hatóságoknak rendszeresen kell kimenteniük a bajba jutott turistákat, akik meggondolták magukat a csúcson. Van, akit helikopterrel, van, akit kötéllel, de mindenképpen kellemetlen és veszélyes procedúra.
2011-ben például egy helyi lakos felmászott a majdnem 140 méter magas Hafré-piramis tetejére, de lejönni már nem tudott. Végül kiszáradva és kimerülve helikopterrel kellett lehozni.
Egy kis tisztelet.
Végül ne felejtsük el, hogy a piramis nemcsak műemlék, hanem kultikus hely is, egyfajta síremlék (nem is beszélve arról, hogy a gízai komplexum lábánál egy egész temető található az építők és a fáraók udvartartása számára).
A turisták azonban hajlamosak megfeledkezni erről: a piramisok oldalai sportversenyek, táncos és szórakoztató műsorok, sőt, komplett fotózások helyszínei lettek, ami nem igazán illik ehhez a helyszínhez és hangulathoz.
A turisták nem idegenkednek a vandalizmustól sem. Akárcsak más ismert műemlékeknél, egyesek hőstettnek tartják, ha a több ezer éves kövekbe karcolják a nevüket, vagy egyéb szimbólumot. Mások szemetelnek, megint mások pedig egyszerűen szétlopják a piramisokat, szuveníreket gyűjtve, az ókori uralkodók mesés kincseit kereső felfedezőkhöz hasonlóan.
A nem azt jelenti, hogy nem!
A fenti érvek ellenére sokan még mindig jó ötletnek tartják a felmászást. Pedig mind az emberek, mind maguk a piramisok jobban járnának, ha nem lennének ilyen próbálkozások.
Ezért az egyiptomi hatóságok törvényt hoztak, amely szigorúan tiltja az ókori építményekre való felmászást. A szabályszegőt, mint már említettük, hosszú időre letartóztatásba helyezhetik (az egyiptomi börtönökben nem sokat változtak a körülmények az elmúlt 3000 évben, és bár a krokodiloknak már nem vetik oda a bűnözőket, azért így sem leányálom).
És ez még csak a bevezetője lesz annak a pernek, aminek a végén a vétkesre néhány tízezertől akár több százezer egyiptomi fontig (kb. 140 000 Ft-tól 1 400 000 Ft-ig) terjedő pénzbírság vár.
Szóval, bármennyire is csábítónak tűnik felmászni a piramisokra, hidd el, jobb, ha a földön maradsz és tiszteletben tartod ezeket a csodálatos építményeket. Inkább csodáld őket alulról, készíts pár klassz fotót, és élvezd az egyiptomi kalandodat anélkül, hogy bajba keverednél!
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
