A tűzoltók azonnal a csúszóoszlophoz ugranak, lecsúsznak rajta, és a lehető leggyorsabban a tűzoltóautókhoz rohannak, hogy minél előbb a helyszínre érjenek. Biztosan sokszor láttál már ilyet a hollywoodi filmekben.
De elgondolkodtál már azon, hogy miért használnak oszlopokat a tűzoltók ahelyett, hogy a megszokott lépcsőn szaladnának le a felső emeletekről? Miért vált az oszlop ilyen fontos részévé a tűzoltólaktanyáknak világszerte? Elsőre úgy tűnhet, hogy a lépcső sokkal logikusabb és biztonságosabb megoldás lenne.
Azonban ennek az oszlopnak a története, mint sok más technikai újításé, egy teljesen váratlan probléma megoldásához kapcsolódik.
Hogyan és mikor jelent meg a tűzoltóoszlop?
El sem hiszed, de mindenért a lovak a felelősök!
Ha a házadban tűz üt ki, és csak egy kisebb tűzről van szó, akkor könnyen elolthatod egy vödör vízzel. De ha a tűz már elharapózott, akkor azonnal hívnod kell a tűzoltókat. Ilyenkor rendkívül fontos, hogy minél gyorsabban érkezzenek.
Ahogy a társadalom fejlődött, változtak a szállítási módok és az az idő is, ami a tűzoltóknak kellett ahhoz, hogy gyorsan reagáljanak a vészhelyzetekre. Ma már speciális tűzoltóautókkal vonulnak a helyszínre, és perceken belül megérkeznek. De néhány évszázaddal ezelőtt még nem léteztek ilyen járművek.
Abban az időben a legtöbb tűzoltólaktanya lovak által húzott vízhordó kocsikat használt. Ezért a régi tűzoltólaktanyákat több emeletesre építették: az első emeleten voltak a lovak és a vízzel teli kocsik, a tűzoltók pedig a felső emeleteken laktak, ahol dolgoztak, pihentek és aludtak. Az amerikai laktanyák harmadik emeletén gyakran gabonát és szénát tároltak a lovak számára.
Valószínűleg emiatt fordult elő, hogy a kíváncsi lovak maguktól felmásztak a lépcsőn a laktanya felső emeleteire. És bár a lovakat általában kikötötték az istállókban, néha a tűzoltók elfelejtették ezt megtenni, és az állatok módot találtak arra, hogy feljussanak.
Ráadásul, mivel az utcákon rengeteg ló volt (hiszen akkor még nem voltak autók), sok gazdátlan vagy eltévedt ló is felmászhatott a tűzoltóság lépcsőjén (az ételszagot követve), és ezzel elállhatták a tűzoltók útját.
Az Egyesült Államokban legalább két ilyen esetről tudunk. Az egyik 1840-ben történt Bostonban, ahol a tűzoltóknak le kellett hozniuk egy gazdátlan lovat a második emeletről, mielőtt elindulhattak volna a tűzesethez. Az eredmény: egy leégett ház és több tucat halálos áldozat.
A fő probléma az volt, hogy bár a lovak ügyesen fel tudnak mászni a lépcsőn, a patáik felépítése miatt sokkal nehezebben tudnak lejönni. Lefelé menet a ló könnyen leeshetett a lépcsőről és megsérülhetett, vagy akár veszélyt jelenthetett az emberekre is.
A kormány úgy döntött, hogy ilyen esetek többé nem fordulhatnak elő.
A New York-i tűzoltóság, majd az összes többi állam tűzoltósága hivatalosan is úgy döntött, hogy minden laktanyában a hagyományos lépcsőket keskeny csigalépcsőkre cserélik, hogy az állatok ne tudjanak feljutni a felső emeletekre, és elállni a tűzoltók útját.
De ez a döntés új problémához vezetett…
Bár a lovak már nem tudtak felmenni a csigalépcsőn, a tűzoltók sem tudtak rajta gyorsan lejutni. A csigalépcsők jelentősen lelassították a tűzoltók leereszkedését, ami értékes perceket vett el a reagálási időből.
Új megoldást keresve 1878-ban végül feltalálták a tűzoltóoszlopot.
A tűzoltóoszlopok megjelenése mindent megváltoztatott.
Valószínűsíthetően David Kenyon tűzoltókapitány fejéből pattant ki az első tűzoltóoszlop ötlete 1878-ban.
Egyik nap, miközben kollégájának segített szénát pakolni a 21-es számú chicagói tűzoltólaktanya harmadik emeletén, David Kenyon meghallotta a riasztót. A padláson egy hosszú faoszlop állt, amit a széna szállítás közbeni rögzítésére használtak. Kenyon habozás nélkül megragadta ezt a rudat, és lecsúszott rajta, pillanatok alatt „átrepült” két emeletet, könnyedén megelőzve a csigalépcsőn lefelé igyekvő tűzoltókat.
Ez elgondolkodtatta Kenyont: miért ne lehetne egy állandó oszlopot telepíteni, ami egyenesen a fenti hálótermekből az első emeletre vezet, elkerülve ezzel a lépcsőket?
A következő héten Kenyon meggyőzte a feletteseit, hogy vágjanak egy lyukat a laktanya padlójába, és szereljenek fel egy oszlopot. Beleegyezett, hogy kifizeti a javítást, ha az ötlete nem válik be. Kenyon azt is vállalta, hogy fedezi az oszlop telepítésével és karbantartásával kapcsolatos összes költséget. A tűzoltólaktanya felső emeletein két lyukat vágtak, majd egy 7,5 cm átmérőjű oszlopot szereltek fel. Az oszlop fenyőből készült, és több réteg lakkal és paraffinnal vonták be. Így született meg az első, használatra kész tűzoltóoszlop.
Az oszlop bevezetése után Kenyon csapata szinte azonnal gúnyolódást kapott a többi tűzoltólaktanya részéről, akik abszurdnak tartották az ötletet.
Hamarosan azonban mindenki a 21-es brigádról beszélt: rendszeresen ők érkeztek meg elsőként a tűzesetek helyszínére, gyakran tíz perccel a riválisaik előtt. Ez kétségtelenül felkeltette a figyelmet, és arra késztette a többi tűzoltólaktanyát, hogy komolyan vegyék a tűzoltóoszlop újítását.
Decalb Walcott, a chicagói 23. zászlóalj egykori parancsnoka elmesélte, hogy Kenyon idejében a tűzoltólaktanyák között verseny folyt azért, hogy ki érkezik meg elsőként a tűz helyszínére. „Volt egyfajta esprit de corps (baráti versengés), ami akkor alakult ki, amikor megelőztük a többi brigádot a tűzhöz vezető úton” – mondta Walcott.
Néhány hónapon belül minden chicagói laktanyában elkezdtek tűzoltóoszlopokat telepíteni. 1880-ban Boston lett az első város, ahol megjelent a sárgaréz oszlop, ami az egész ország tűzoltóságainak standardjává vált.
Az oszlop öröksége
A gyors leereszkedésre szolgáló tűzoltóoszlopok nemcsak az Egyesült Államokban, hanem az egész világon a tűzoltólaktanyák fontos részévé váltak.
A tűzoltóoszlopok előnyei ellenére sok tűzoltóság továbbra is veszélyesnek tartja őket. Az archívumokban tucatnyi halálos balesetről és számos, a lecsúszás közbeni esésekkel és sérülésekkel kapcsolatos perről találhatunk feljegyzéseket. Emiatt sok tűzoltólaktanya kezdte elhagyni az oszlopok használatát. Ezt a hagyományt azonban nem olyan könnyű felszámolni, hiszen az idők során szinte a tűzoltó szakma védjegyévé vált.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
