Szibéria egy nagyon érdekes régió. Sokan azt hiszik, hogy a szibériai emberek zord fickók, akik folyton usankában járnak, vodkásüveget hordanak magukkal, és lazán lepacsiznak a medvékkel.
Jó, hát vannak ilyenek is, az tény, de azért legyünk őszinték, nem szabad általánosítani, hisz a többségre nem ez a jellemző, épp ellenkezőleg: néha nagyon is talpraesett, kreatív emberek.
Először néhány szóban Szibériáról.
Szibéria Oroszország hatalmas, keleti vidéke, melyet mindenekelőtt a szélsőségesen hideg, zord időjárásáról ismerünk. A tél hosszú és kegyetlen, a hőmérséklet gyakran -50 Celsius-fok alá süllyed, és vastag hótakaró borítja be a tájat.
A nyár rövid és hűvös, de ekkor is előfordulhatnak fagyok. A permafroszt, az állandóan fagyott talaj, meghatározó eleme a szibériai tájnak, és jelentősen befolyásolja a növény- és állatvilágot. Az éghajlat zordsága ellenére Szibéria számos ritka fajnak ad otthont, mint például a szibériai tigris vagy a jegesmedve.
Ha az időjárás nem is tűnik vészesnek, néhány óra alatt minden a feje tetejére állhat, és a napos de hűvös idő szélsőséges időjárásba csaphat át. Ilyenkor a jeges hóvihar mindent lefagyaszt és betemet, az autók pedig egyszerűen elakadnak a hófúvásban.
Ha pedig ez megtörténik, akkor hiába a terepjáró, hiába bármi, még maga a Télapó sem lenne képes haladni és vezetni ilyen időben.
Hogy jobban megértsd, miről is beszélek, íme egy helyi lakos története és beszámolója, amit a Reddit-en osztott meg a nagyvilággal:
Dolgozni mentem a szülővárosomtól 430 km-re, sztyeppén és hegyi hágókon keresztül. Összesen 6 óra volt autóút. Az odafele út szinte pillanatok alatt elrepült, észre sem vettük, hogy eltelt az idő a beszélgetéssel. Viszont visszafelé…
Délután négy óra volt, sütött a nap, egyetlen felhő sem volt az égen. Eszünkbe sem jutott, hogy bármi történhet. Egy óra múlva rájöttünk, hogy bármi megtörténhet. A hőmérséklet -30 fokra esett, felerősödött a szél, aztán olyan havazás kezdődött, hogy az út egyszerűen eltűnt. Sem a ködlámpa, sem a sebesség csökkentése nem segített – könnyen lecsúszhattunk volna az útról a hófúvásban. Végül minden rendben volt, bár nem este 10-kor értünk haza, ahogy terveztük, hanem hajnali 2-kor.
Később megtudtuk, hogy azon az éjszakán több száz ember rekedt a hófödte úton. Heten megfagytak, többen fagyási sérüléseket szereztek, néhány amputációt kívánt. Az emberek a hatóságokat hibáztatták, pedig a közúti dolgozók és a katasztrófavédelem mindent megtett, amit lehetett. A valóságban azonban több száz kilométernyi utat megtisztítani, amelyet 2-3 méter magas hótorlaszok borítanak, nem 5 percbe telik.
De a legérdekesebb az volt, hogy sokan, annak ellenére, hogy kifogyott a benzinjük, egészen jól megvoltak, a mentők kiérkezéséig. Sőt, még aludtak is egyet az autóban a 16 órás várakozás ideje alatt, méghozzá egészen kényelmesen.
Hogy lehet ez?
A sofőrök, különösen azok, akik állandóan a dermesztő szibériai utakon közlekednek, fűtőberendezést visznek magukkal. Néhányuknak modern, gázüzemű fűtőberendezése van, és amikor hó fogságába estek, egyszerűen elővették a csomagtartóból, és bekapcsolták. Egy kis palack 2-3 órára elég. A palackok folyamatos cseréjével és az autó melegen tartásával simán ki lehet húzni egy-két napot.
De sokan még gazdaságosabb fűtőtestet visznek magukkal – egy katonai ételhordót. Amikor először láttam ilyet egy internetes fotón, bevallom, azt se tudtam, hogy mi az. Kicsit olyannak tűnt, minthogyha valaki minden étkezés után egy lyukat fúrt volna az ételhordójába, mint régen karcoltak rovátkákat a mesterlövészek a puskatusba.
Na de miből is áll pontosan a szibériai sofőrök szuper fűtőteste és hogyan működik?
Ez egy szabványos katonai ételhordó. Az alján körben nagy lyukak vannak fúrva. A tetején össze-vissza kis lyukak. Ennek itt a képeken még a fedél szélén is van egy csomó lyuk – a tulaj kicsit elragadtatta magát.
Az ételhordóban szépen elrendezve, a a tartály magasságára vágva, sima háztartási gyertyák és két doboz gyufa van. Amint szükség van rá, a sofőr leállítja az autót, leveszi az ülésekről a szőrmetakarókat, huzatokat és minden mást, ami az utastérben van, majd letakarja velük az ablakokat. Gyakran még újságokat is használnak.
A vastagsága ellenére még egy újságpapír is nagyon hatékony szigetelőeszköz. Ha nem takarod le az ablakokat, nem lesz elég meleg – az autó pillanatok alatt kihűl! Sokan elválasztják az első üléssort, és átülnek a hátsó ülésekre.
Fontos, hogy egy vagy két ablakon hagyni kell egy kis rést, szó szerint pár centimétert, hogy a kocsiban ülők ne fulladjanak meg a széndioxidban.
Az előkészületek után a sofőr előveszi a fűtőtestet, meggyújt egy gyertyát, és az ételordó belsejébe teszi, a tartályt magát pedig gyufásdobozokra. Amint a gyertya lángra kap, a „fűtőtestre” rázárja a fedelet. Így egy remek konvektor jön létre.
Az alsó lyukakon keresztül beáramló levegőnek köszönhetően a gyertya nem alszik el, a falak pedig szépen felmelegszenek. A paraffin az alsó lyukakon keresztül kifolyik, és nem tömíti el őket, mivel a fűtőtest teste nagyon forró. Egy ekkora gyertya körülbelül 3 óra alatt ég el teljesen – ezt fontos belekalkulálni, ha valaki úgy dönt, hogy alszik egyet közben.
A rögtönzött konvektor segítségével az autóban teljesen letakart ablakokkal stabilan 14-18 fok között marad a hőmérséklet.
És egyébként ezek a kályhák a legmegbízhatóbbak – a boltban kapható gázfűtőberendezések ugyanis meghibásodhatnak, a kerámia elemekből készültek eltörhetnek, a gáz elfogyhat, selejtes palackokat is adhatnak, stb. Itt meg van a gyertya, a katonai ételhordó, és garantált a 48 óra meleg.
Néha a legegyszerűbb ötletek a legjobb ötletek.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK