A bombák talán a leghatékonyabb és legfélelmetesebb tömegpusztító fegyverek. De nem mindenki érti a különbséget a nukleáris bomba és a termonukleáris bomba, az atom- és a hidrogénbomba között. Nézzük meg közelebbről, de először is, mi is az a bomba?
Hagyományos bomba
A bombák univerzális és rendkívül pusztító fegyverek. Használhatók légi, földi, tengeri és földalatti célpontok ellen. Maga a szó 1688 óta ismert Oroszországban. A bomba, mint olyan, egy lövedék, amely robbanóanyaggal van „töltve”, amely szinte azonnal kémiai reakcióba lép.
Egy ilyen gyors reakció miatt nagyon sok energia szabadul fel azonnal, és robbanás következik be. Mielőtt a bomba „aktiválódik”, azaz a célpontra dobják, a pusztító energiája szó szerint „alvó üzemmódban” van. A hagyományos bomba ereje a molekulák atomjai közötti kötések formájában tárolódik. Ezek a kötések nem olyan erősek, mint az atombombában, ezért a robbanás kevésbé erős.
Nukleáris (atom)bomba
A közhiedelemmel ellentétben az atom- és a nukleáris bomba ugyanaz. A két fogalom a legtöbb esetben felcserélhető. Az ilyen bomba felrobbantásához különböző nehéz elemek atommagjainak hasadási reakcióját alkalmazzák. A maghasadás elindításához 70% -ban vagy annál nagyobb mértékben dúsított urán-235-öt, ritkábban plutónium-239-et használnak.

Ennek az anyagnak a magjai hasadásakor neutronok szabadulnak fel, amelyek az összes további magot hasítják. Energia szabadul fel. Ahhoz azonban, hogy „elindítsuk” a reakciót, nem elég a dúsított urán jelenléte: szuperkritikus állapotba kell hozni.
Ehhez robbantórendszert alkalmaznak. A plutóniumbombák ugyanúgy működnek, mint az uránbombák, csak sokkal kevesebb plutóniumra van szükség. Valójában a nukleáris bomba erejét csak a hatóanyag kritikus tömege korlátozza. Ha nincs elég hasadóanyag, a reakció elhal, és a robbanás elmarad.

Az atombombában az energia a neutronok, a mag részecskéi és a protonok közötti kötések formájában tárolódik. A protonok és a neutronok közötti különösen erős kötés miatt a robbanás során felszabaduló energia majdnem milliószor nagyobb lehet, mint egy egyszerű bombáé.

Amikor egy atombomba felrobban, számos instabil elem keletkezik. Ez a tényező a terület erős radioaktív szennyeződéséhez vezet. Egy hagyományos bomba felrobbanásakor ez nem történik meg.
Az atomrobbanás utáni pusztulási sugár a bomba erejétől függ. 20 kilotonnás teljesítménynél ez 1 km, 20 megatonnánál 10 km-ig terjed. Egy 100 megatonnás atombomba felrobbanásakor a pusztulási sugár 35-50 km lesz.
Vagyis egy ilyen töltettel elpusztítható egy közepes méretű város. Ezenkívül 80 km-es sugarú körben kisebb pusztítások lesznek, az emberek test- és légúti égési sérüléseket szenvednek.

Termonukleáris (hidrogén)bomba
A termonukleáris vagy hidrogénbombák (ezek a fogalmak szintén felcserélhetők) általában lényegesen erősebbek a nukleáris bombáknál, bár mindkettő a nukleáris fegyverekhez tartozik. Mindkét esetben a magok átalakulásának energiáját használják fel.
A termonukleáris töltet „működési” elve azonban eltér: ez termonukleáris fúzió, nem pedig hasadás. A legfejlettebb termonukleáris bombák „töltete” plutóniumból vagy szegényített uránból, gáz halmazállapotú deutériumból és lítium-deuteridből áll.

A termonukleáris fúzió során a „szuperkönnyű” elemek (deutérium, lítium, trícium) magas nyomás és hőmérséklet (magasabb, mint a Napon) hatására „nehéz” elemekké olvadnak össze, majd felszabadul a robbanáshoz szükséges energia. A könnyű magok forrása lehet a lítium-6 deuterid: a plutónium rúddal és a gyújtószerkezet neutronjaival tríciumra és deutériumra bomlik, majd a két elem összeolvad, héliummagokat képezve.
Valójában az anyag protonjai először taszítják egymást, majd egyesülnek, egy teljesen más elem magját alkotva. Ez a folyamat nagyon gyorsan megy végbe. A robbanás ereje attól függ, hogy mennyi lítium-6 deuteridnek van ideje reakcióba lépni.

Érdekes módon a termonukleáris bomba tetszőlegesen nagy és erős lehet. A nukleáris bomba „erejét” nem lehet ilyen gyorsan és könnyen növelni. A hidrogénbomba pusztítási zónája sokszorosa a nukleáris bomba pusztítási sugarának.
A termonukleáris töltet sajátossága az is, hogy nem adja a legveszélyesebb károsító tényezőt – a sugárzást. Csakhogy az ilyen fegyverek fejlesztői trükköznek: a termonukleáris bomba belsejében nukleáris bomba található (nem mindig), ami a robbanás általi erős pusztításhoz és a terület radioaktív szennyeződéséhez vezet. A hidrogénbomba belsejében lévő atombomba a termonukleáris fúzió „elindítására” is használható.

A termonukleáris bombának bonyolultabb a gyártása, de hatékonyabb, ha nagy területeket kell elpusztítani. 1953-1954-re a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban kétféle hidrogénbomba-konstrukciót hoztak létre és teszteltek – egyfázisú (az összes robbanóanyag egy blokkban van) és kétfázisú (többlépcsős, a reakcióban részt vevő anyagok fajtánként, két blokkra vannak elosztva).
Az 1961-ben létrehozott szovjet hidrogénbomba teljesítménye meghaladta az 58 megatonnát. A „gombafelhő” magassága legalább 67 km volt, a robbanás tűzgömbjének átmérője pedig 4,6 km. A robbanás felhője 800 km-es távolságra terjedt ki, a lökéshullámot még a robbanás epicentrumától 250 km-re lévő repülőgépek is érezték. A Szovjetunió a tervek szerint egy 100 megatonnás hidrogénbombát is létrehozott volna, de a végső konstrukció teljesítményét csökkentették, hogy, ahogy Nyikita Hruscsov mondta, „ne törjék be az ablakokat Moszkvában”.

Hasonló elven működik, mint a hidrogénbomba, a mi Napunk is (feltehetően, mint bármely más csillag). Az ebben az égitestben zajló folyamatok valójában egy millió évekre elnyúló termonukleáris robbanás.
A lényeg
Összességében mit kell érteni? Annak ellenére, hogy mind az atom-, mind a hidrogénbomba a nukleáris fegyverekhez tartozik, működési elvük mondhatni ellentétes. Az atombombában nehéz magok bomlanak könnyebbekre, nagy mennyiségű energia felszabadulásával.
A hidrogén (termonukleáris) bombában viszont az anyagok fúziója megy végbe – szuperkönnyű elemek olvadnak össze nehezebbekké, hatalmas mennyiségű energia felszabadulásával.

Még néhány különbség.
Pusztító ereje ellenére a hidrogénbomba nem annyira radioaktív, mint az atombomba. Az atombomba ereje korlátozott, míg a termonukleáris (hidrogén)bomba ereje korlátlan.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK