„Megjósolta a saját halálát”: a világ legzseniálisabb gyermekének titka

A 18. század elején született Lübeckben, és az életét hihetetlen legendák övezik.

Például azt mesélték, hogy már csecsemőkorában egész mondatokban beszélt. Egyéves korára szinte az egész Bibliát tudta, háromévesen pedig már a világ történelmében is jártas volt, sőt, erről a témáról beszédet is mondott IV. Frigyes dán király előtt.

A lübecki csodagyerek azonban nem érte meg az ötödik születésnapját. A fiú fokozatosan elkezdett sorvadni. Sem a friss levegő, sem a tejbegrízek, sem a gyógyszerek nem segítettek rajta. Miért hunyt el ilyen korán a fiatal zseni? És mi volt az utolsó mondata?

A csodagyerek elképesztő eredményei:

Christian már 10 hónaposan elkezdett beszélni.

A régi metszeten látható fiút Dánia és Norvégia uralkodója, IV. Frigyes „Mirakulum”-nak nevezte, ami latinul csodát jelent. A gyermek már hároméves korában a királyi palotában találta magát. Az uralkodó személyesen akarta látni a kis géniuszt, akinek a híre egész Európában elterjedt.

Christian Heinrich Heineken, a németországi Lübeck városából, már csecsemőkorától fogva rendkívüli képességekkel rendelkezett, de ez a tehetség halálos ítéletté vált számára.

Christian Heinrich Heineken 1721-ben született. Apja meglehetősen középszerű építész volt, anyja művészeti cikkeket árusító boltot működtetett, és az akkoriban divatos alkímiával foglalkozott. A baba már 10 hónaposan elkezdett beszélni – tisztán megismételt minden hallott szót. Ettől a pillanattól kezdve a fiú mindenkit ámulatba ejtett, aki látta.

Kétévesen idézte a Szentírást:

Egyéves korában emlékezetből sorolta fel az Ószövetség Pentateuchusának főbb eseményeit. Kétévesen pedig már az egész Szentírást kívülről idézte.

„Tanult matematikát, elsajátította a francia nyelvet, a latint, és elkezdett elmélyülni a történelemben. Jól válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. Háromévesen ez a fiú a katedráról tanította a professzoroknak és a diákoknak Izrael, Róma uralkodóinak történetét. Ezután az emberi csontváz leírásaival, valamint a geológia és Németország kialakulásának sajátosságaival kezdett foglalkozni. Nem minden felnőttnek sikerült elsajátítania azt a tudásmennyiséget, amit ő már hároméves korára elsajátított” – mondta Carl Rogers pszichológus.

Az „Érzéki világkép” című enciklopédiát olvasta:

Christian kedvenc könyve a Jan Amos Komenský cseh pedagógus által írt latin nyelvű „Érzéki világkép” című illusztrált enciklopédia volt. A szülei nem győztek betelni a zseniális fiukkal. És igyekeztek, hogy minél több ember megismerje őt.

A nem nemesi származású németek számára ez volt az egyetlen lehetőség, hogy világhírnévre tegyenek szert. A környékükről emberek százai utaztak el hozzájuk, hogy lássák a zseniális gyermeket..

Hogyan mutatták be Christian a dán királynak:

A királyhoz, pláne a szomszédos Dániába való meghívásról a csodagyerek családja álmodni sem mert volna.

„A szülők beleegyeztek ebbe a meghallgatásba, mivel ez a felsőbb rétegekhez tartozott, és nagyon szerettek volna oda bekerülni. A gyerek megérkezett, felolvasott néhány előadást, válaszolt az udvaroncok minden kérdésére. Ezután a király kitüntette egy érdemrenddel” – magyarázta Rogers.

Az unatkozó királyi udvar élvezte ezt az újfajta szórakozást. Még a legnevetségesebb kérdésekre is világosan és logikusan válaszolt a fiú, bár az udvaroncokkal való kommunikáció igazi kínlódás volt számára – a gyereket egyszerűen nem hagyták békén. Pihenésről vagy a szokásos gyerekjátékokról szó sem esett.

„Újra és újra meg kellett mutatnia a tudását, és bizonyítania, hogy sok tudóst felülmúl. A legenda szerint a fiú megtagadta a részvételt a királyi vacsorán, mert csak kását ehet” – mondta az pszichológus.

Miért evett a gyerek csak kását a betegség ellenére?

Ez egyébként igaz volt. Christian Heineken tényleg csak kását evett Szofi Hildebrandt dajkája ragaszkodására. Az idős nőnek valamilyen megmagyarázhatatlan hatalma volt a csodagyerek családja felett. Szót fogadtak neki, még akkor is, amikor később a gyerek súlyosan megbetegedett.

„Amikor négyévesen hazatért, nagyon legyengült és beteges volt. Étvágytalansággal küzdött, és a leírások alapján bélbetegsége is volt, amit a tudósok ma már meggyógyítottak volna, de akkor a tudomány még nem ismerte ezt. Gluténérzékenysége volt” – pontosított a pszichológus.

Ezt az autoimmun betegséget cöliákiának is nevezik. Ilyen diagnózis esetén a kása, mint a legtöbb gabonaféle, egyszerűen ellenjavallt.

„Megjósolta a saját halálát”

Ennek eredményeként Christian Heineken ágynak esett. Nem tudott aludni, elvesztette az étvágyát, az egész teste vizesedett, és a fiút folyamatosan erős izom- és ízületi fájdalmak gyötörték. Igyekezett nem mozogni, csendet követelt, és állandóan sírt.

„Az orvosok különleges diétát javasoltak a fiúnak – sovány leveseket kellett volna ennie. De a fiú anyja, miután megtudta ezt a diétát, úgy döntött, hogy nem megy szembe a dajkával, így a fiú továbbra is csak kását evett, aminek következtében egyre rosszabbul lett” – magyarázta Carl Rogers.

A szülők a jelek szerint egyszerűen figyelmen kívül hagyták a fiuk súlyos állapotát. A kimerült, ágyhoz kötött Christian Heinekenhez továbbra is beengedtek mindenkit, aki látni akarta a csodagyereket.

„A gyerek állandóan a nyilvánosság előtt volt, állandóan kérdésekre válaszolt. És olyan gyenge volt, hogy néha még a tollat sem tudta tartani, amivel írni lehetett volna. Lehetséges, hogy ez okozta a tragédiát, ami kibontakozott” – feltételezte Carl Rogers. „A gyerek tehetségesnek látszott, de életképesnek jóval kevésbé. Fokozatosan elveszítette az egészségét, az erejét. Megjósolta a saját halálát, és azt mondta, hogy az élete füstbe száll.”

1725 júniusában a kis Christian meghalt. A csodagyerek utolsó szavai egy könyörgés volt: „Jézus Istenem, vedd el a lelkemet”.

Miért állt a fiú holttestével a koporsó két hétig a templomban?

Ami megdöbbentő, hogy a szülők még a fiuk halálát is egyfajta show-vá változtatták. Kiállították a fiú holttestét babérkoszorúval a templomban, hogy mindenki láthassa. A koporsó két hétig állt ott.

„Amikor a fiú a koporsóban feküdt, a környék minden tájáról özönlöttek hozzá, hogy megnézzék az egykori csodagyereket. A szülők gondosan feljegyezték az összes magas rangú személyt, aki eljött” – magyarázta a pszichológus.

Mi olyan különleges a csodagyerekek agyában?

A csodagyerekek jelenségét a mai napig sem sikerült teljesen feltárni. Egy dolgot azonban a neurobiológusok biztosan tudnak a fiatal zsenikről.

A különlegesen tehetséges gyerekek agya másképp van felépítve. Minden folyamat egyszerre zajlik le benne – a számos neuronhálózat szinkron aktivitásának köszönhetően. A tudomány nyelvén ezt fokozott konnektivitásnak nevezik.

„A csodagyerekek agyában, amikor egy részlet gerjesztődik, az agy más részei, amelyek ezzel össze vannak kötve, szintén aktívan gerjesztődnek. Így jobban kihasználja a funkcióit. Ez magyarázza, hogy miért oldanak meg olyan könnyen feladatokat, amelyekkel mások nem boldogulnak. Ez az agy átjárhatósága olyan kapcsolatokkal, amelyek a metróvonalakhoz hasonlítanak. Minél több vonal van, annál könnyebb eljutni egyik pontról a másikra” – magyarázta a pszichológus.

Ennek a gyermekkori zsenialitásnak azonban van egy árnyoldala is. A statisztikák szerint a csodagyerekek átlagosan 10-15 évvel rövidebb ideig élnek, mint a normális emberek.

Nehezebben tudnak beilleszkedni a társadalomba. Ráadásul felnőttkorban akár a pszichoterapeuták állandó klienseivé is válhatnak. Gyakran alakul ki náluk az úgynevezett indokolatlan elvárások komplexum.

A csodagyerekek, akik hozzászoktak, hogy már gyermekkoruktól fogva lenyűgözzenek másokat, egyszerűen félnek attól, hogy csalódást okoznak valakinek. És ha nem sikerül sikereket elérniük az életben, vagy már nem tűnnek ki a többiek közül, akkor ezt a helyzetet igazi tragédiaként élik meg.